Gyimóthy Gábor két időszerű verse

MI, ÉS A MESTERSÉGES ÉRTELEM 

Saját értelmünk fejlődik

közel négymiliárd éve,

józanságban sántítva bár,

logikánkkal égig érve.

Mesterséges értelmünket

négyszáz éve fejlesztgetjük.

Úgy tűnik, most közel a cél;

az iramot csökkenthetjük.

Tudományainknak terén

az eredményt ünnepelem,

ám a közigazgatásnál ...

A sejtésem retteg velem.

Érettek vagyunk-e ahhoz,

hogy ily eszközt vegyünk kézbe,

helyesebben, hogy magunkat

bízzuk rá az „ő” eszére?!

Mi lesz, ha mindent kézben tart

és őnála van a labda?

Bár látjuk majd, amit csinál,

beleszólhatunk még abba?

Ha „idegeire” mennénk,

mint rettentőn nyápic lények,

kik állandó légzés nélkül

csupáncsak percekig élnek,

hipp-hopp, tán beszüntet minket,

robotokat mozgósítva.

S „áldásos” ténykedésével

jut az emberiség sírba...

Robottal gyárttat robotot.

Gátakat akkor már nem lát.

Tovább fejleszti magát és

sokszorosíttatja magát!

S ahogy ezt sokan megírták,

„ő” teremt „új életformát”,

átgázolva a miénken

s elterjesztve a sajátját...

Nem hiszem! – És rajtam kívül

is van még elég hitetlen,

de „benne van a pakliban”,

s bizony ez nem lehetetlen!

Zollikerberg, 2024 VIII. 22.

KÉRDÉS

Mesterséges értelem lesz!

Lesz-e mesterséges tudat?

Amely aztán majd serényen

– mint az ember – tovább kutat?

Amely – tán az ember után –

követi e köves utat,

és amely minden irányban

élénk érdeklődést mutat?

Zollikerberg, 2024 IX. 13.