Hajdú Éva: Páriák Labanciában. Tisztelt Olvasó!
Komoran kezdődik Ausztriában a 2022-es esztendő
az oltatlanok számára...
Sorra kapom a riadt kérdéseket: Igaz?
Igaz, csak nagyon nem foglalkozunk vele, amíg el nem jött az ideje. A remény hal meg utoljára, én pedig nemcsak optimista vagyok, hanem naiv is.
A nyugati végeken élek, közel az osztrák határhoz, a lányaim pedig „Labanciában”. Így aztán elég gyakran jövünk-megyünk. Szerencsére a még nem teljesen 8, ill. 10 éves unokáimat nem fenyegeti a közvetlen oltásveszély, de épp elég nekik a maszk az iskolában és a heti háromszori teszt.
Arról volt szó, hogy február 1-től vezetnék be a kötelező oltást, de én még mindig bizakodom. Igaz, az oltatlanok már eddig is páriák voltak, s csak élelmiszerboltba, gyógyszertárba stb. mehettünk. Elvben fodrászhoz is csak oltott mehet; én vittem a frissen készített PCR-tesztet, de a kutyát sem érdekelte. Igaz, a múltkor megkérdezték, hogy a harmadik oltást megkaptam-e már? Mondom: – Harmadikat?? Hát, azt nem...
A lányom is pária lenne a munkahelyén, de olyan szerencséje van, hogy két magas beosztású főnök oltásellenes, így ott békén hagyják a népet. Ő otthonról dolgozik, ritkán jár be, akkor viszont előtte tényleg csináltat ilyen gargalizálós tesztet (az legalább ott ingyen van).
Fontolgatjuk, sőt, talán biztos, hogy megszüntetem az ottani lakcímem, kijelentkezem. Jóllehet, körbejártuk a dolgot: ki van ez agyalva. Azt ugyan nem értem, hogy ha ilyen körültekintően készítették elő a törvénytervezetet, hogyhogy nem számolnak azzal, hogy „büntethetővé teszik magukat a gyógyszertörvény értelmében” – mégpedig orvosok, egészségügyi személyzet stb. – mind. Meggyőződésem, hogy ez nem csupán gyerekek „oltására” vonatkozik.
Ez akkor tényleg senkit nem érdekel, hogy felelősségre vonhatók? Hogy népirtásban vesznek részt?
És Dr. Shankara Chetty zsenialitása sem érdekel senkit? Tényleg senkit?
Emlékszem, kérdeztük anyósomat, hogyan is volt a háború alatt, a náci időkben Bécsben? – Jó volt, jó, mert teljes biztonságban éreztük magunkat (pl. az utcán, hölgyek a parkban stb.).
Most épp nálam van még a kis csapat, még tart a téli szünet, de már készülődnek az iskolába, mi meg a nagy csatára. Ha csakugyan pénzbüntetések jönnek, én leülöm. Majd beszámolok a börtönéletről „odaát".
Mindenesetre rövidesen én is át fogok lejteni. Kíváncsi vagyok, hogy fest a fasizmus a gyakorlatban, tisztelt Olvasó.
