Hasonló a hasonlót szereti
Híre ment, hogy Baranyi Krisztina polgármester egy kompozíció kiállítását tervezi a Ferencvárosban.
A jeles monumentum állítólag a BLM mozgalomnak kíván emléket állítani. Hogy Ferencváros szerencsétlen lakóinak, sőt magának Baranyi Krisztinának mi a fene köze van a BLM mozgalomhoz, az nem derül ki a közleményből, ám én attól tartok, hogy nem sok. Nem tudok róla ugyanis, hogy szerte a kies Franzstadtban – vagy bárhol másutt e lángoktól ölelt országban – rendszerszintű elnyomás sújtaná a négereket. Ennek – többek között – az az oka, hogy nem nagyon vannak elnyomni való négerek, amit talán az ’50-es évek gyapottermesztési kísérletének bukása is okozhat. Nem volt szükség rájuk, amint most sincs.
Volt ugyan egy próbálkozás – a gondolattalanság nagyobb dicsőségére –, hogy nálunk is megjelenjen a nevezett mozgalom, térdre borulással, ökölemelgetéssel, bakancscsókolgatással, ahogyan a tv-ből tanulták, ám ez hamvába holt, csak néhány agyalágyult tökéletlenkedett az összejövetelen, ami azt mutatja, hogy néha még a józan ész is szerepet játszik a világban.
Az mára az unalomig ismert, hogy a mozgalom egy többszörösen visszaeső, bedrogozott néger bűnöző, bizonyos George Floyd halála miatt robbant ki, és hamarosan egész Amerikára kiterjedő szobordöntögetésekbe, gyújtogatások, fosztogatások, gyilkosságok sorozatába torkollott. Ezt a Floydot egy rendőri intézkedés kétes körülményei között érte a vég és az ügyben annak rendje-módja szerint nyomozás indult, és majd a bíróság meg is bünteti a felelősöket – már ha vannak. Az elhunytat aztán valami képtelenül ízléstelen körülmények között, aranykoporsóban temették el az amerikai gusztus nagyobb dicsőségére.
Ami a ferencvárosi emlékművet illeti, elgondolkodtató, hogy miképpen jut eszébe Baranyinak ilyen ötlet. Gondolom, a kerületében minden a legnagyobb rendben van, a dolgok kiválóan haladnak, és már csak ez az egy dolog hiányzott a lakosságnak. A másik magyarázat kissé formabontó. Szerintem ugyanis – ellentétben az agykutatók hadainak véleményével – a hülyeség igenis ragályos, csak nem a nyálkahártyákon keresztül fertőz, mint a Covid, hanem a szemen és a fülön keresztül. A tetejébe, amíg a vírus csak maximum a fölöttünk repdeső gépek sebességével terjed a világon, ez fénysebességgel, és történeti tapasztalat, hogy nincs ellene vakcina. Ami a közös bennük, hogy akinek gyenge az immunrendszere, vagy krónikus betegségben szenved – például libsi –, azt egyből legyűri.
Zárójel. Baranyi Krisztinával kapcsolatban mi, magyarok legkésőbb ’45 óta pontosan tudjuk, hogy boszorkányok pedig vannak. Ennek bizonyítása nem nehéz, hiszen itt van az a tény, hogy szinte bárki – különösebb képzelőerő nélkül – láthatja maga előtt Heller Ágnest vasorrú bábaként, seprűnyélen repülni. Ez az örökség aztán kiteljesedve nagy lendületet adott az elvtársnők újabb generációinak, köztük a boszorkánynak kiemelkedően alkalmasnak tűnő Baranyinak is, aki kicsit ziláltabbnak tűnik, mint a légi járműve. Persze a maiak – alkalmazkodva a változó világ követelményeihez – Brüsszel felé szállnak, míg az elődök söprűnyele Moszkva felé mutatott. Zárójel bezárva.
De nézzük a dolgot magát. A mű egy bizonyos Szalai Péter nevezetű művész keze munkája, és a „Telex” című Index-fragmentum szerint a zsűri ezt írja róla: „Egy olyan köztéri emlékműszobor parafrázis, amely jelenleg is aktuális társadalmi és politikai kérdéseket érint és hoz játékba: Black Lives Matter, az LMBTQ-val kapcsolatos, a társadalomban élő előítéletek. A szobor térdelő gesztusa a köztéri szobordöntési mozgalmakra is utal, a műalkotás mindenkori helyzetéről is elgondolkodtat. Az utcáról egyszerű befogadó számára is jól dekódolható nyelve a public art elvárásoknak a felirattal kiegészülve jól megfelel.” Eltekintve attól, hogy az első mondatnak, amint az egész marhaságnak nincs értelme, úgy érthetjük, hogy a művész közös nevezőre hozta a buzikat és a négereket, ami csúf általánosítás és különös, sejtelmes fénytörést ad az „emlékműszobor parafrázis térdelő gesztusának”. Sajnos kép nem található a műről, így csak találgathatunk, hogy ki térdel ki előtt és mit csinálnak. Szerencsére felirat is lesz hozzá, így aztán majd bárki megértheti az alkotó szándékát. Már alig várom, hogy láthassam.
(...)
