Híd Budapesten keresztül ‒ Trump, Putyin és Orbán a káosz és a hatalom kereszteződésében ‒ Alekszandr Dugin interjúja (Vilag Helyzete)
- dombi52
- 3 perccel ezelőtt
- 5 perc olvasás
A cikk forrása:
Alekszandr Dugin bemutatja, hogyan válik Budapest a globális játszmát átalakító Trump kiszámíthatatlanságának és Putyin stratégiájának gyújtópontjává. Az utóbbi idők egyik legjobb cikke szerintem
Ez szerintem egy nagyon jó elemzés és ennyire jó jellemrajzot Donald Trump személyével kapcsolatban sehol sem olvastam. Ráadásul azért is tanulságos, mert megérthetjük, hogy orosz szemmel hogyan látják őt és a helyzetet! ‒ Ezért a teljes cikket lefordítottam számotokra (VilagHelyzete megj.)
Műsorvezető:
Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke ma gyakran szóba kerül majd műsorunkban. Telefonon beszélt Vlagyimir Putyinnal és személyesen találkozott Volodimir Zelenszkijjel. Szeretném megkérdezni: anélkül, hogy közvetlenül összehasonlítanánk őket, hanem inkább elemezve ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikáját – hogyan alakult a helyzet Putyinnal folytatott beszélgetés és a kijevi rezsim vezetőjével való találkozás után? Vannak-e alapvető különbségek ezek között a kapcsolatok között, vagy Trump mindenhol csak a saját stílusához hű marad?
Alekszandr Dugin:
Amikor Trump viselkedését értékeljük a Nyugattal – lényegében magával Trumppal – folytatott háborúnk megoldása ügyében, természetesen a saját perspektívánkat vesszük alapul. Amikor Trump Oroszország felé tesz egy lépést, azt kedvezőnek tartjuk. Amikor Zelenszkijt és az Európai Unió oroszellenes militarista politikáját támogatja, azt ellenségesnek nevezzük. Trump azonban ingadozik – egy lépést ide, egy lépést oda.
Amint kedvezőnek nyilvánítjuk, ellentmond nekünk azzal, hogy Tomahawk rakétákat ígér, kijelenti, hogy Ukrajna legyőzhet minket a csatatéren, követeli, hogy Kína és India hagyjon fel olajunk vásárlásával és megerősíti az EU agresszív terveit.
Amint ellenségesnek nyilvánítjuk, megidézi Zelenszkijt, nyilvánosan megalázza, szidalmazza, az asztalhoz nyomja az arcát, kigúnyolja európai protektorátusát, és vigyorogva bejelenti, hogy örömmel találkozik „barátjával, Vlagyimirrel” Alaszkában vagy Budapesten.
Az Európai Unió pánikba esik – Orbán és Fico szuverén álláspontjuk miatt fehér hollókként tűnnek fel. Trump ezután hozzáteszi: „Mit szólsz hozzá, Zelenszkij – egy alagút épülne Alaszka és Orosz Szibéria között?” Zelenszkij szótlanul áll – ez nyilvános megaláztatás. Mi ezt szórakoztatónak találjuk, és elkezdjük azt gondolni, hogy Trump velünk van.De tizenöt perccel később azt mondja: „Talán csak vicceltem. Talán mégis odaadom a Tomahawkokat – átgondolom. Találkozó? – nem világos. Alagút? – nem tudom. India még mindig fel kellene adja az olajat.” És ismét ellenségessé válik.
A mi szemszögünkből nézve lényege megfoghatatlan – egyszerre több dolog miatt is. Ez lett a normája, a módszere. Ingadozásainak tartománya szélesebb, mint a Biden-adminisztrációé. Biden az eszkaláció útját járta – nyomás Oroszországra, maximális támogatás Ukrajnának, katonai, gazdasági, diplomáciai és médiatámogatás –, de bizonyos határokon belül, elkerülve a nukleáris konfrontációt. A vörös vonaluk egyértelmű volt: soha ne lépjék át a kontrollált eszkaláció határát. Trumpnak úgy tűnik, nincs ilyen vonala.
A Tomahawk rakéták Kijevbe szállítása keményebb oroszellenes fenyegetés lenne, mint bármi, amit Biden merészelne. Ez ijesztő: az oroszellenes irányban Trump hajlandó tovább menni, mint a globalisták. Ugyanakkor ugyanolyan könnyen mondhatja Zelenszkijnek: „Intézd magad az oroszokat” – ami Biden alatt elképzelhetetlen lenne. Az ingadozása mindkét irányba terjed: tőle akár kedvezőt, akár katasztrofálisan veszélyes dolgot is várhatunk. Egy lépés felénk szinte biztosan éles fordulatot fog követni ellenfeleink felé. Törekvése, hogy a harcok fölé emelkedjen, mégis a résztvevője marad.
Putyin megpróbál tárgyalni vele; amikor Trump véletlenül a mi hullámhosszunkon van, hallgat a történelmi érvekre. De csak részben – ez nehéz neki. Az a történelmi érvelés, hogy Ukrajna hozzánk tartozik, ismereteket, dialektikát és annak eredetének megértését igényli. Amerika történelme rövid – három vagy négy mérföldkő. A miénk hosszú; Kínáé ötezer évre nyúlik vissza. Trumpot ez nem érdekli; nincs ideje elmélyülni benne.
Impulzusok alapján cselekszik – néha a hiteltelen Nobel-díjat hajszolja, amely mára a leghitványabb emberekre rásütött szégyenjelvény lett. A béketeremtő dicsőségére szomjazik, de nem tudja elérni. Izrael tizenöt percig tűrte a „békefenntartását”, majd újra lebombázta Gázát. Saját szemében továbbra is hős marad, és ez hajtja őt.
De lényegében egyik oldalon sem áll. Egy lépés felénk – Budapest, Zelenszkij megalázása, a Tomahawk rakéták elutasítása – után a Fehér Ház rúgása következik. Meghallgat egy olasz énekest, majd rászól Zelenszkijre: „Kifelé!” Ez egy borzalmas látvány, de a megalázás az ő stílusa. Ez hasonlít a Succession című sorozatra, ahol a mágnás másodpercenként változtatja a pozícióját, végtelenül megalázva mindenkit – rokonait, a világot, a közeli és távoli embereket. Trump számára az egész világ az ő „öröksége”.
Egy gesztus felénk nem ad okot illúziókra – számítsunk hirtelen fordulatra. Nekünk azonban stratégiai célunk van: Ukrajna a miénk lesz, vagy megszűnik létezni. A semlegesség lehetetlen; azok után, amit tett, a remény eltűnt. Érdekeink miatt ellenőrzésünket kell kiterjesztenünk rá. Ez a feladatunk, és efelé haladunk – ha nem is azonnal, akkor lépésről lépésre.
Trumpot ez nem érdekli; őt sekélyes, pillanatnyi, de gyakran veszélyes motívumok vezérlik. Ő nem szövetségesünk, és nem fogja nekünk ajándékba adni Ukrajnát. Magunknak kell felszabadítanunk, visszaszerezni, és érdekeinknek megfelelő kormányzást bevezetni.
Hogy elkerüljük-e a harmadik világháborút – nukleáris vagy más formában – nem tudni.De Putyin ragyogóan, következetesen cselekszik, azzal a céllal, hogy Ukrajnában győzelmet arasson öngyilkos nukleáris apokalipszis nélkül. Ez a mi álláspontunk.
Amerikában más a helyzet. Három stratégiai erő van.
Az első a MAGA-mozgalom, amelynek segítségével Trump hatalomra került. Álláspontjuk közel áll a miénkhez: nincs beavatkozás, nincs segítség Ukrajnának – ez nem az ő dolguk. Amikor Trump befejezi Zelenszkij támogatását, a MAGA nevében beszél: hagyják, hogy maguk oldják meg. Ez az ő fő választói bázisa, a stratégiája. Amikor eltér ettől, dühösek lesznek; amikor visszatér, ujjonganak: „Az én elnököm – ezért szavaztam rá.” Ha azt mondja: „Tomahawk rakétákat adok Kijevnek”, így válaszolnak: „Nem az én elnököm – nem ezért szavaztam rá.” Ez egy hatalmas erő. Ők egy Nagy Amerikát akarnak, nem a globális demokrácia garanciáját a Wilson-i hagyományok szerint. Ellenzik a liberalizmust, az LMBTQ-t, Soros Antifa-ját, a korrupciót, Epsteint.
A demokraták, a második erő, támogatják Zelenszkijt, de ellenzékben maradnak, és nincs befolyásuk Trump politikájára.
A harmadik erő – a neokonzervatívok és a RINO-k, a globális hegemóniára törekvő régi gárda republikánusai – mint Kellogg és mások Trump körül, az eszkaláció felé tolják őt.
Trump a MAGA és a neokonzervatívok között ingadozik, pontosan úgy, mint a mi esetünkben. Ukrajnával kapcsolatos álláspontja a próbakő. A MAGA ellenzi Zelenszkij támogatását, Trump azonban igyekszik függetlennek tűnni – mint Logan Roy a Successionban.
Műsorvezető:
Egyébként emlékszem, hogy olvastam, hogy a Succession egyes cselekményszálait és szereplőit éppen Trump és családja ihlették, bár a sorozat még az elnöksége előtt készült.
Visszatérve a személyiségére – az Ön szavaiból egyértelmű, hogy Trumpnak van egy bizonyos stratégiája, hogy cselekedetei és kijelentései valamire épülnek. Mégis sokan Európában, Amerikában és Oroszországban észreveszik, hogy Trump hirtelen kifecseghet valamit, vagy szeszélyből cselekedhet, egyszerűen azért, mert ő Trump. A tavalyi választások előtt Putyin, amikor félig tréfásan megkérdezték, hogy ki lenne Oroszország számára előnyösebb, Biden nevét említette, mondván, hogy ő kiszámíthatóbb.
Trump kiszámíthatatlansága valóban a mély ismeretek hiányának vagy a komolytalanságnak köszönhető? A csapata, mondjuk úgy, meglehetősen kifejező. Amikor megkérdezték, miért Budapestet választották a Trump–Putyin találkozó helyszínéül, azt válaszolták: „Az anyád.”
Alekszandr Dugin:
Putyin Biden mellett állt ki, hogy ne ártson Trumpnak – ha Trumpot nevezte volna meg, eltávolították volna a versenyből, „orosz összeesküvéssel” vádolva.
Ez egy szívesség volt. Biden kiszámítható, a vörös vonalai egyértelműek. Ő és a demokraták lineáris eszkalációt követnek – egy forró háborút a Nyugattal, amely végül ki fog törni.
Trump kiszámíthatatlansága két irányba hat: mind az eszkalációban, mind a megbékélésben tovább mehet. Impulzivitása, könnyelműsége – amely néha demenciára emlékeztet – nyilvánvaló. Biden csendes, Trump viharos. DE VAN BENNE LOGIKA.
(...)
A teljes cikk itt olvasható:
