HÚSVÉTKOR TÖRTÉNT (Deli Mihály prózaverse)

HÚSVÉTKOR TÖRTÉNT

A falucska nevezetes templomából (világörökségi helyszín!)

Húsvét hétfő hajnalra eltűnt

a felbecsülhetetlen értékű hármas oltár középső képe

A döbbenetükből ocsúdó falusiak és az odaadó műpártolók

elképedve álltak az eset előtt

A hír szenzációként hatott az egész világra

A rendőrök, a polgármester, az egyházi vezetők

megrökönyödve meredtek a két lator által közrefogott

kráternyi fekete ürességre

Az apszisban indokolatlan dúlás, a miseasztal félrelökve

A hatalmas méretű, kitépett tábla árnyéka kényelmetlenül

mintegy befejezetlenséget sugallva meredt a riadt kíváncsiskodókra

A hármas oltár szárnyai érintetlenek maradtak

s ezzel az „árván maradt” két lator

mintha most kapott volna nyomatékos hangsúlyt:

a baloldali tekintetében irigység, harag és gyűlölet villant

a jobboldali lator szemében inkább csodálat és beletörődés csillant

A két szempár a kongó, kormos mélység fölött szinte összetűzött

A hívek szerint:

gúnyos kárörvendés és fájdalmas reménykedés feszült egymásnak

A rendőrség, a szakértők, a falusiak

egy emberként szorgoskodtak a felderítés sikeréért

A helyszínlelők alapos vizsgálódása után

gyorsan helyreállították a templomban a rendet

Valaki hozott egy nagyméretű reprodukciót

hogy elfedjék a fájdalmas sebhelyet, a tragikus űrt

de hosszas vita után úgy döntöttek

amíg az eredeti nem tér vissza

keserű mementóként inkább szembesüljenek a megrázó esettel

„Micsoda gyalázat!” – füstölgött a művészetszeretők tábora

„Micsoda slendrián műkincsvédelem!” – hergelt a sajtó

„Micsoda üzenet!” – suttogták fájdalmas gonddal a hű hívők

A rabló (noha a baloldali lator oldalán állt)

már bánhatta a dolgot: a fél világ a nyomában volt

Nem lehetett mozgástere, túl nagyot szakított

Elteltek az ünnepek, peregtek a hónapok, évek, a képről semmi hír

Az érdeklődés halványult, a nyomozás lelassult, megfeneklett

Türelmes várakozás után a restaurátorok rekonstruálták a táblát

és figyelmeztető felirattal ellátva (’másolat!’), pótolták a hiányt

A falusiak lassan hozzászoktak

A műélvező zarándokok meghajoltak a kegyes csalás előtt

Végülis az ’üzenet’ a fontos, – ebbe kapaszkodtak mindannyian

A tökéletesen sikerült hamisítvány egy sajgó tükör lett

Az eredeti azóta is lappang

„Túl nagyjelentőségű ahhoz, hogy elvesszen

valahol csendben várakozik dicső visszatérésére” –

hirdette egy későbbi, húsvéti évfordulón a plébános

„Előbb-utóbb meg fog jelenni a piacon!” –

kacsintott sokatmondóan az éber műkereskedő

„Adja Isten…!” – mormolták makacs bizakodással a falusiak

A bekamerázott, többkörös riasztóval felszerelt templomban

a Nagy Visszatérésre várakozva

minden Húsvétkor gyertyákat gyújtottak, halkan énekeltek

Pedig már a kópiát is ugyanúgy megszerették

Megszokták, no, hiszen majdnem ugyanaz

A Szentlélek az eredetit és a másolatot egyformán áthatja

Ebben kelletlenül, bólintva, a két lator is egyetértett

Szóval kissé rossz szájízzel, de látszólag(!) minden rendeződött

A szomorkás Húsvétok megdicsőült ünnepe

(hétköznapokra fordulva) helyrebillent a faluban

Angyalföldi Szabó Zoltán: Két lator

(a kép forrása: itt)