HÚSVÉTKOR TÖRTÉNT (Deli Mihály prózaverse)
HÚSVÉTKOR TÖRTÉNTA falucska nevezetes templomából (világörökségi helyszín!)
Húsvét hétfő hajnalra eltűnt
a felbecsülhetetlen értékű hármas oltár középső képe
A döbbenetükből ocsúdó falusiak és az odaadó műpártolók
elképedve álltak az eset előtt
A hír szenzációként hatott az egész világra
A rendőrök, a polgármester, az egyházi vezetők
megrökönyödve meredtek a két lator által közrefogott
kráternyi fekete ürességre
Az apszisban indokolatlan dúlás, a miseasztal félrelökve
A hatalmas méretű, kitépett tábla árnyéka kényelmetlenül
mintegy befejezetlenséget sugallva meredt a riadt kíváncsiskodókra
A hármas oltár szárnyai érintetlenek maradtak
s ezzel az „árván maradt” két lator
mintha most kapott volna nyomatékos hangsúlyt:
a baloldali tekintetében irigység, harag és gyűlölet villant
a jobboldali lator szemében inkább csodálat és beletörődés csillant
A két szempár a kongó, kormos mélység fölött szinte összetűzött
A hívek szerint:
gúnyos kárörvendés és fájdalmas reménykedés feszült egymásnak
A rendőrség, a szakértők, a falusiak
egy emberként szorgoskodtak a felderítés sikeréért
A helyszínlelők alapos vizsgálódása után
gyorsan helyreállították a templomban a rendet
Valaki hozott egy nagyméretű reprodukciót
hogy elfedjék a fájdalmas sebhelyet, a tragikus űrt
de hosszas vita után úgy döntöttek
amíg az eredeti nem tér vissza
keserű mementóként inkább szembesüljenek a megrázó esettel
„Micsoda gyalázat!” – füstölgött a művészetszeretők tábora
„Micsoda slendrián műkincsvédelem!” – hergelt a sajtó
„Micsoda üzenet!” – suttogták fájdalmas gonddal a hű hívők
A rabló (noha a baloldali lator oldalán állt)
már bánhatta a dolgot: a fél világ a nyomában volt
Nem lehetett mozgástere, túl nagyot szakított
Elteltek az ünnepek, peregtek a hónapok, évek, a képről semmi hír
Az érdeklődés halványult, a nyomozás lelassult, megfeneklett
Türelmes várakozás után a restaurátorok rekonstruálták a táblát
és figyelmeztető felirattal ellátva (’másolat!’), pótolták a hiányt
A falusiak lassan hozzászoktak
A műélvező zarándokok meghajoltak a kegyes csalás előtt
Végülis az ’üzenet’ a fontos, – ebbe kapaszkodtak mindannyian
A tökéletesen sikerült hamisítvány egy sajgó tükör lett
Az eredeti azóta is lappang
„Túl nagyjelentőségű ahhoz, hogy elvesszen
valahol csendben várakozik dicső visszatérésére” –
hirdette egy későbbi, húsvéti évfordulón a plébános
„Előbb-utóbb meg fog jelenni a piacon!” –
kacsintott sokatmondóan az éber műkereskedő
„Adja Isten…!” – mormolták makacs bizakodással a falusiak
A bekamerázott, többkörös riasztóval felszerelt templomban
a Nagy Visszatérésre várakozva
minden Húsvétkor gyertyákat gyújtottak, halkan énekeltek
Pedig már a kópiát is ugyanúgy megszerették
Megszokták, no, hiszen majdnem ugyanaz
A Szentlélek az eredetit és a másolatot egyformán áthatja
Ebben kelletlenül, bólintva, a két lator is egyetértett
Szóval kissé rossz szájízzel, de látszólag(!) minden rendeződött
A szomorkás Húsvétok megdicsőült ünnepe
(hétköznapokra fordulva) helyrebillent a faluban
Angyalföldi Szabó Zoltán: Két lator
(a kép forrása: itt)
