Izgató járvány (Gavallér János verse)
Izgató járványNem tudom. Nem érzem.
Meddig még a kétség,
és meddig még a félelem?
Sokáig így, érzem,
sokáig nem mehet!
Elfogyott bennem minden remény,
remegnek sejtjeim, nem is érzem
a napfelkeltét és a napnyugtát!
Miért pereg a homok,
ha talán soha,
sohasem múlik el az idő
a végtelen félelem fölött?
Legyen holnap, holnap
és legyen vége már a mának!
Akarva akaratlanul,
mint folyómederben a víz
rohanok céltalanul,
s minden bűn, szemét, lóg potyán
a sodrás áramlatán,
csüng rajtam sejtelmesen,
nagy konc-batyum; félelem,
kétség-görcs, titok, átok,
– legyen vége már a mának!
Miért, minek izgatott a teremtő,
ha már ő mindent, s mindent tudott?
Legyen végre vége már a mának!
2021.01.07.
