VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Javaslatom a magyar állampolgárok alkotmányos védelmére, járványos „vészhelyzetünkben”



A járvány kezdete óta többen is megpróbálkoztak a magyar állampolgárokat érő jogsérelmek kezelésével. Akadtak olyanok például, akik úgy vélték, hogy egy alkotmányos vita ürügyén meg kell dönteni a kormányt, ily módon elesik a Covid-járványügy eddigi közhatalmi kezelésének lehetősége is, s az oltási kényszer és a polgárok diszkriminációja fogalmilag kizárt lesz. Az efféle törekvések azonban – állampolgári támogatottság hiányában – kudarcot vallottak.


Jómagam a jogi önvédelem eszközeit keresem, bármennyire is reménytelen vállalkozásnak tűnik.


Egy reális intézményi megoldást már az Európa Tanács (ET) I. 27-i határozata után kimunkáltam, de kutyába se vették. Az ET-határozat óta a vakcinák stratégiája lényeges fordulatokat hozott: bár az ET hangsúlyozza a járványügy kezelésénél az emberi jogok (a szabad önrendelkezés és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának) érvényesítését, csakhogy intézményesen az alkotmányos jogrendet kettős harapófogó iktatja ki. Egyik a tagállam „védettségi igazolványa”, másik az EU – ez év júniusban hatályba lépő – „digitális zöld igazolványa” (DGI). Mindkettő a kötelező „oltáson” és a tényleges diszkrimináción alapul. Ilyen (részben új) tényállás szerint a „kabátot újra gomboltam”: a februári javaslatomat új elemek alapján véglegesítettem.


Mi a felvetésem lényege? Normaszöveg javaslatom van az egészségügyi tv. (Eü tv) megfelelő szakaszának kiegészítésére. Bár ez „feles törvény”, de a kormány – nyilván – nem kezdeményezné, hanem azt csak kritikus tömegű civil követelés kényszeríthetné ki. Persze ez sem világmegváltó: az EU-ban a kétféle igazolvány alkalmazását semmilyen állampolgári (civil) összefogás nem gátolhatja meg. Viszont az Eü tv garanciális szabálya képes lenne útját állni a (különféle nyomásokkal – akár informálisan – kényszerűvé tett) kötelező oltásoknak és a hátrányos megkülönböztetés legsúlyosabb eseteinek. (Pl. a munkáltató az alkalmazottját nem zsarolhatná az állás- és jövedelemvesztéssel való fenyegetéssel.) Egy ilyen alkotmányos önvédelmi szabályt az Alkotmánybíróság (AB) sem hagyhatna figyelmen kívül, hanem – konkrét jogsértések esetén – az emberi szabadságjogok védelmében köteles fellépni.


Fontos: ez a jogalkotási igény nem kíván többet, mint az ÉRVÉNYES UNIÓS KÖZJOG, A NEMZETKÖZI JOG és a HAZAI ATV érvényesítését, amit egyébként a járványügy uniós kezelésénél a magyar miniszterelnök is megszavazott. (Az ET-ben ő képviseli Magyarországot, így a I. 27- i ET -határozat az ő szavazatának is eredménye.) Mi több, egy ilyen állampolgári kezdeményezés nem osztja meg a társadalmat (eltérően a mai éles szembeállításától) az oltáspártiak és az oltásellenzők között, mert ez nem politikai kérdés: a jogbiztonság érdekében a kormánypártiak éppúgy támogathatják, mint az ellenzékiek. A létrehozott káoszban már aligha találni közös nevezőt, ami az embereket a közérdekű önvédelmi cselekvésre mozdíthatná, de – kellő felvilágosítás és szervezés alapján – ez talán kivétel lehet. Mindenképp hozzájárulna a kívánt társadalmi béke és az önkéntes jogkövetés erősítéséhez, az alapvető emberi szabadságjogok tiszteletben tartásához.


Javaslatomat az alábbi mellékletekbe foglaltam. Kérem a hivatalból illetékeseket és a Tisztelt Olvasót, hogy az ügy komolyságához és súlyához mérten foglalkozzanak vele: segítsék elő a megismertetését, elfogadását, megvalósulását.


Tisztelettel:


Prof. Tanka Endre

(az MTA doktora, nyugd. egyetemi tanár, prof. emeritus KRE ÁJK)



Mellékletek


Melléklet: 1. civil kezdeményezés; 2. cikkem a Magyar Hangba a védettségi igazolványról. (Elfogadva ez év V. 9- én, „csak” a közlése késik. Ezt itt tájékoztatónak küldöm.)


Szívélyes üdvözlettel: prof. Tanka Endre (az MTA doktora, nyugd. egyetemi tanár, prof. emeritus KRE ÁJK,

Mellékletek: I.


CIVIL KEZDEMÉNYEZÉS

az egészségügyi törvény kiegészítésére a Covid-koronavírus járvány kezelésénél az EU által kötelezővé tett jogvédelem biztosításáért


1. Az Európa Tanács (ET) 2361/2021. számú 2021. I. 27-i határozata a koronavírus járvány kezelésénél a tagállamokat – többek közt – annak biztosítására szólítja fel, hogy „az állampolgárok tájékoztatást kapjanak arról, hogy az oltás NEM kötelező, és hogy senkit sem politikai, sem társadalmi vagy egyéb módon nem kényszerítenek arra, hogy beoltassa magát, ha ő maga ezt nem akarja megtenni. (7. 3. 1. pont) Biztosítsák, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés az oltás mellőzése miatt, az esetleges egészségügyi kockázatok következtében, vagy ha nem akarja beoltani magát. (7. 3. 2. pont)”

2. Az Európai Parlament (EP) és a Tanács együttes rendeletet (Tan. rend.) hoz a Covid – 19 világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében a digitális zöld igazolvány (DGI) bevezetéséről az oltásra, a tesztelésre és a gyógyultságra vonatkozóan. A rendelet – tervezet 2021. júniusban lép hatályba. (Brüsszel, 2021.3.17.COM(2021) 130 final. 2021/0068(COD) EB) A Tan. rend. az ET határozatának az oltás kötelező jellegének mellőzésére és az állampolgárok hátrányos megkülönböztetésének tilalmára vonatkozó jogi álláspontját teljes egészében elfogadja, továbbá annak érvényesítését több uniós jogintézmény felhívásával támasztja alá.


Nevezetesen, a rendelet kiemeli, hogy


== az EU és a tagállamok közötti hatásköri megosztás alapján az egészségügyi politika meghatározása tagállami hatáskörbe tartozik, amit az EU teljes mértékben tiszteletben tart (EUMSZ /az EU Működési Szerződése/ 168. cikk) ;

== a járványügyben „..a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások bevezetéséről továbbra is a tagállamok döntenek, amelyek kötelesek az uniós joggal összhangban eljárni. A tagállamok ennek megfelelően úgy is dönthetnek, hogy nem vezetnek be korlátozásokat a szabad mozgásra vonatkozóan.” (Ld. Tan. rend. alapjogok, 9. o.)

== „Ez a rendelet nem értelmezhető úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások elfogadását a világjárvány során. Ehelyett harmonizált keretet kíván biztosítani a koronavírus-betegséggel kapcsolatos egészségügyi bizonyítványok elismerésére, olyan esetekben, amikor a tagállamok ilyen korlátozásokat alkalmaznak.” ( Ld. tan. rend. alapjogok, 9. o.)


== A diszkrimináció tilalmát a rendelet külön előírással és néhány jogintézménnyel hangsúlyozza. Ezek szerint a/ „meg kell akadályozni az olyan személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést, akiket például orvosi okok miatt nem oltanak be, mert nem tagjai annak a célcsoportnak, amelyre az oltóanyagot jelenleg ajánlják, akik még nem kaptak lehetőséget az oltásra, vagy akik úgy döntöttek, hogy nem oltatják be magukat. Ezért az oltási igazolvány vagy egy konkrét oltóanyagot feltüntető oltási igazolvány birtoklása nem lehet előfeltétele a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának, különösen akkor, ha az adott személy más módon képes bizonyítani a törvényes népegészségügyi követelményeknek való megfelelést.” (26. pont)


b/ „Minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.” (EUMSZ 21. cikk /2/) <> A rendelet „..pozitívan érinti az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 45. cikke szerinti szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való alapvető jogot.”


c/ Az ET-határozat rámutat: az emberi jogok és méltóság védelme a biológia és az egészségügy területén csak a személyek önrendelkezési jogának a biztosításával valósulhat meg. Ezt az erről szóló, Ovideo-ban 1997. IV. 4-én kötött nemzetközi egyezmény is tartalmazza. (Convention for the Protection of Human Rights and Dignity of the Human Being with regard to the Application of Biology and Medicine: Convention on Human Rights and Biomedicine.) A követelmény a COVID járványnál is irányadó.


3. Az uniós jogrend és azzal összhangban a magyar Alaptörvény (Atv) az alapvető emberi szabadságjogokat – elsősorban a személyek önrendelkezési jogával, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmával – csak úgy érvényesítheti hatékonyan, ha a létrejött világjárvány kezelésénél a hazai egészségügyi törvénybe foglalja a szükséges jogvédelem garanciális követelményeit. Ezért – mint magyar állampolgárok és a Magyar Állam területén tartózkodó, más honosságú polgárok – kezdeményezzük, hogy a Magyar Állam az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt (Eütv) a következő normaszöveggel egészítse ki:


Eütv 6. Cím, Járványügy, 56. § (4) bekezdése. „Az egészségügyi államigazgatási szerv – a (2) és (3) bekezdésben írt rendelkezésektől eltérően – az egyén személyes szabadsághoz való jogait, továbbá a betegek önrendelkezési és egyéb jogait a COVID-vakcinák járványügyi alkalmazása során nem korlátozhatja és nem mellőzheti a betegnek az oltás beadásához szükséges, előzetes beleegyezését. Az oltás alkalmazása nem kötelező, szabad akarata és önrendelkezése ellenére az oltás tűrésére a beteget nem lehet kényszeríteni. Az oltás mellőzése miatt - sem politikai, sem társadalmi vagy egyéb kényszerítés, közvetlen vagy közvetett ráhatás alkalmazásával – senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés.” A törvényszakasz új (4) bekezdését követő bekezdéseket (5), (6) és (7) bekezdésekké kell átszámozni.


I n d o k o l á s:


A hátrányos megkülönböztetés tilalma nemcsak az európai közjog és a nemzetközi jog egyik pillére, hanem mindenkit megillető olyan alapvető emberi jog, amit az Alaptörvény (At) külön nevesít. (XV. cikk /2/) Erről a tilalomról az Alkotmánybíróság (AB) már működése kezdetén állást foglalt és az értelmezési gyakorlata azóta is töretlen. E szerint a diszkrimináció kizártsága a személyiségi jogok védelmén belül mint az önrendelkezés biztosításának a követelménye szerepel. Az AB szerint a pozitív diszkriminációt kivételesen, leszűkített körben, csak az esélyegyenlőség megteremtése (adott esetben a társadalmi felzárkózás igénye) indokolhatja, ami viszont nem csorbíthatja mások személyiségi jogait, így az önrendelkezésüket. (AB 144/B/1990. határozat) Mind ezen felül, Magyarország mint jogállam kö