Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (60) – A Nyugat veresége és széthullása
- szilajcsiko
- jún. 3.
- 3 perc olvasás


A Nyugat veresége és széthullása
1976-ban a francia antropológus Emmanuel Todd megjósolta a Szovjetunió bukását. 2001-ben franciául megjelent After The Empire című könyvében az Egyesült Államok (relatív) hanyatlását jósolta.
Legújabb (és egyben utolsó) könyvében, a La Défaite de l'Occident (A Nyugat veresége) című műben a Nyugat képtelenségét siratja, hogy megkülönböztesse a tényeket a kívánságoktól, amely az ukrajnai háborúban is megnyilvánult. A nihilizmus, az értékek hiánya és a valóság elfogadásának képtelensége megfertőzte a nyugati gondolkodást.
A transzideológia az egyik zászlaja ennek a nihilizmusnak, amely ma a Nyugatot jellemzi, ennek a törekvése, hogy ne csak dolgokat és embereket, hanem a valóságot is elpusztítsa.
Todd nemrég egy substack oldalt indított, ahol beszédeit és előadásait teszi közzé. Kettő közülük, egy nemrég Oroszországban (franciául) és egy Magyarországon (angolul) tartott előadás (nagyrészt) hasonló gondolatokat fogalmaz meg.
A Szovjetunió bukása mély pszichológiai és társadalmi zavarokat okozott Oroszországban. A Nyugat, vagy a „liberális demokrácia” veresége hasonló következményekkel jár a nyugati társadalmakban.
Bár Todd megjósolta a Szovjetunió bukását, nem látta előre annak következményeit Oroszországra nézve:
De Oroszország 1990-es évekbeli összeomlását soha nem láttam előre. Az alapvető ok, amiért nem tudtam megérteni vagy előre látni Oroszország szétesését, az volt, hogy nem értettem, hogy a kommunizmus nem csupán a gazdasági tevékenység szervezésének eszköze volt Oroszországban, hanem egyfajta vallás is.
Ez a hit tette lehetővé a rendszer létezését, és ennek a hitnek a megszűnése természetesen legalább olyan káros volt, mint a gazdasági rendszer szétesése.
Oroszországnak három évtizedbe telt, hogy legyőzze a politikai és gazdasági rendszerének összeomlásából fakadó pszichológiai zavart. Todd gyanítja, hogy hasonló folyamat zajlik jelenleg a Nyugaton:
„Mindez hatással van a mai eseményekre. Előadásomban két dologról fogok beszélni. Először a Nyugat vereségéről, ami alatt valami egészen technikai és konkrét dolgot értek, ami nem túl bonyolult és nem is lepett meg. Számítottam rá, és bizonyos mértékben már meg is kezdődött Ukrajnában. De most a következő fázisban vagyunk, amely a Nyugat felbomlása, és azt kell mondanom, hogy a kommunizmus, a szovjet rendszer felbomlásához hasonlóan, nem tudom pontosan megérteni, mi történik. Az alapvető hozzáállás, amelyre most szükségünk van, szerintem az alázat. Minden, ami történik, különösen Donald Trump megválasztása óta, meglep.
Meglepett az erőszak, amellyel Trump fordult ukrán és európai szövetségesei – vagy inkább vazallusai – ellen. Az európaiak háború folytatására vagy újrakezdésére irányuló szándéka – annak ellenére, hogy Európa minden bizonnyal a békeegyezményből leginkább profitáló régió – szintén nagy meglepetés volt számomra. Ha rendesen át akarjuk gondolni a történéseket, ezekből a meglepetésekből kell kiindulnunk.”
Ezekről a meglepetésekről, amelyek közül néhány nagyon aggaszt, egy későbbi cikkben fogok írni.
A Szovjetunió (és Oroszország) veresége azt követte, hogy elvesztette a gazdasági háborút a Nyugattal. Afganisztánban is háborút vesztett. A szovjet rendszer kudarcnak bizonyult.
A Nyugat, vagy ahogy Mearsheimer érvel (video), a „liberális hegemónia” vereséget szenvedett Afganisztánban. A Líbia és Szíria „felszabadítására” irányuló kísérletek olyan mértékben kudarcot vallottak, hogy
a nyugati „terrorizmus elleni háború”, amelyet az al-Kaida ellen indítottak, oda vezetett, hogy egy al-Kaida-vezér lett Szíria új elnöke. A Nyugat gazdasági hanyatlását Kína felemelkedése bizonyítja. A Nyugat „értékeinek” morális önvereségét nap mint nap láthatjuk Gázában.
A „liberális demokrácia”, az a gondolatrendszer, amely évtizedekig a Nyugat vezető fénye volt, kudarcot vallott. Az orosz kommunizmushoz hasonlóan a „liberális demokrácia” nemcsak gazdasági oldala van, hanem egyfajta vallás is. Ezen hitrendszer bukása előtt állunk.
A „liberális demokrácia” rendszerének vereségei pszichológiai összeomláshoz, a Nyugat belső zavarához vezettek. Ez most irracionális cselekedetekhez és a vágyálmokba meneküléshez vezet.
Vagy, ahogy Alastair Crooke összefoglalja a jelenséget és figyelmeztet:
A „vereség” okozta pszichológiai zavar magyarázhatja (de nem igazolhatja) a Nyugat „furcsa” képtelenségét a világ eseményeinek megértésére: a valós világtól való szinte kóros elszakadást, amelyet szavai és tettei tükröznek: Vak, például az orosz történelmi tapasztalatok és az iráni síita ellenállás hosszú története iránt. Mégis,
miközben a politikai helyzet romlik, nincs jele annak, hogy a Nyugat valóságosabbá válna a megértésében, és nagyon valószínű, hogy továbbra is az alternatív valóságkonstrukciójában fog élni – amíg erőszakkal ki nem űzik.
Milyen "terrorizmus elleni háborúról" tetszik beszélni? Az afgán mudzsahedekről, akiket a CIA fegyverzett fel és képezett ki a szovjetek ellen? Az Al-Kaidáról vagy az Iszlám Államról, akiket szintén Amerika hozott létre és pénzel(t), többek közt az Asszad-rendszer megdöntésére? Vagy a Nyugat által szponzorált fejlevágós tömeggyilkos terroristáról, aki manapság Szíria elnökének képzeli magát, a nyugati vezetők pedig szívélyesen szorongatják a kezét?
Ugyan, kérem! Nincs itt semmilyen "terrorizmus elleni háború", csak a fanatizált verőlegények és a hadiipari komplexum korlátlan pénzelése, miközben a békés, fegyvertelen lakosságot minden szabadságjogától meg akarják fosztani!