Jogállam – a nyelvész szemével
Az Európai Unió a „jogállamiság” érvényesülésétől kíván függővé tenni bizonyos, a tagállamoknak járó kifizetéseket. A mi politikusaink nemcsak azt kifogásolják, hogy nem oda tartozó feltételek alapján visszatartanák azt, ami jár, hanem azt is, hogy nincs meghatározva, mit értenek jogállamon. Miniszterelnökünk is ezt mondja, és ezt visszhangozzák a politológusok – legutóbb például Fritz Tamás is. Egyedül Szájer József szögezte le a Bayer showban helyesen, hogy a jogállam a jog uralma az emberek fölött. (Igaza független attól, hogy azóta csúnyán lejáratta magát.) Rögtön hozzátette azonban, hogy Brüsszelben nem ezt értik a jogállam fogalmán, hanem „bármit, ami éppen eszükbe jut”, és politikai furkósbotnak használják.
Egy szóba nem lehet akármit belemagyarázni. A szó azt jelenti, ami benne van. Jogállam=olyan állam, amely a jog alapján működik, nem egyes személyek eseti, önkényes döntései alapján. Sem a magánemberek, sem a kormány, sem az állami szervek, sem a gazdasági szereplők, sem semmilyen egyéb szervezet nem vonhatja ki magát a törvények hatálya alól. A jog érvényesülése fölött a bíróságok őrködnek, de azok sem ítélhetnek önhatalmúlag, hanem jogalkalmazók, vagyis csak a törvényeknek megfelelően dönthetnek. Ha a törvényeken lyukak vannak, vagy nem felelnek meg a társadalom igazságérzetének, akkor az Országgyűlés köteles kijavítani őket. A jogállamnak még az sem feltétele, hogy választott országgyűlés legyen. Ha például egy magyar király Werbőczy Hármas könyve alapján uralkodott, akkor az jogállam volt.
Csak az hiányzik, hogy meghatározzák: a jogállamiságba beletartozik, hogy bárki bejöhet az országba anélkül, hogy igazolná magát; hogy az egyneműek házasodhatnak és örökbe fogadhatnak gyerekeket; hogy mindenkinek joga van megváltoztatni a születési nemét, és már a gyerekeket erre kell tanítani, sőt, a szülők is eldönthetik, milyen nemű legyen a gyerekük; továbbá feltétel nélkül szabad az abortusz, a sajtóban pedig szabad hazudni, sértegetni, életveszélyesen fenyegetni, a bűnözők jogai előbbre valók az áldozatokéinál!
Körülbelül ezek ma szerintük az „európai értékek” és kívánatos jogok. Az Unió létrejöttekor és a mi csatlakozásunkkor azonban szó sem volt ilyenekről, és mi egészen mást értünk európai értékeken. Görög-latin-keresztény alapú kultúrát, nemzeti hagyományokat, erkölcsöt, egymás tiszteletét, újító szellemet, művészetet, lelkiismereti szabadságot, a munka becsületét stb. Az értékek valóban nehezen határozhatók meg pontosan, éppen ezért az „európai értékek” megsértése ürügyén még sokkal kevésbé lehet elítélni egy országot.
Magyarország jogállam, méghozzá demokratikus jogállam, mert az Országgyűlést szabályosan, szabadon választotta a nép, és a kormányt jelentős többséget élvező pártok alakították – nem úgy, mint némely nyugati országokban. Minden lényeges kérdésben az Országgyűlés dönt, a Kormány pedig végrehajtja a döntéseket. Kérdőjelek legfeljebb az igazságszolgáltatással kapcsolatban merülnek föl, mert ahol sorozatosan vissza kell dobni ítéleteket, és harmadfokon vagy megismételt eljárásban az elsővel homlokegyenest ellentétes ítéletek születnek, továbbá az ítéletek gyakran közfelháborodást keltenek, ott valami nincs rendben. Sok jogsértőt pedig még bíróság elé sem sikerült állítani. De az Európai Unió nem ezt kifogásolja, sőt, a strasbourgi ítéletek még kiáltóbb ellentétben állnak az igazságossággal, és már több ízben súlyosan megkárosították a magyar államot.
Sok okos és bátor képviselőnk van, miniszterelnökünk határozott és következetes, igazunk van, de az ellenségeink sokkal többen vannak. Igen, ellenségeink. De milyen szövetség az, ahol ellenségek vannak? Igaz, néha túlerővel szemben is lehet csatát nyerni, de kevéssé valószínű, hogy meg tudjuk változtatni az Uniót. Ha olyasmit kényszerít ránk, amit nem vállaltunk a csatlakozási szerződésben, ráadásul sorozatosan megsérti a saját Alkotmányát, akkor nincs ott keresni valónk.
Buvári Márta
nyelvész
