JÓRAVALÓ SZÁNDÉKAINK NEHEZÉKE (Deli Mihály Naplójából)
JÓRAVALÓ SZÁNDÉKAINK NEHEZÉKEHiába boncolgatják a kvantumfizikát
Azt se tudom, hogy miért van ez az egész világ
Ahhoz képest ez a kvantumügy
csak stréber, kíváncsi fontoskodás
Olyan nagyot kéne harapni a világból, hogy
mi magunk egy végtelenül hatalmas száj legyünk
Nem több / legfeljebb a torkunkban meghúzódhatunk
ott veszekedhetünk és voníthatunk az égre
Röhejes kis képleteinket firkálgathatjuk
(a fiókba versikéket tinta ceruzával)
Aztán feltámadáskor az egészet magunkra
borítjuk / bogarásszák a jövő emberei!
A fene se tudja, mivel segíthetnénk nekik
Szándékaink jók, de végül mindent elbarmolunk
Összefonjuk lelkünket a megfoghatatlannal
(Ha nincs Isten: mindegy / ha van, majd elrendezi
Rajtunk ne múljon a mennyeknek boldogsága)
Tenyerünket kitárjuk az asztal fölött
szélső ujjainkat összeérintjük –
ez egy ősi, velünk született, spiritiszta szeánsz:
az életbe ojtott tündéri kvantumfizika
Okos őseinket, és még okosabb utódainkat hívogatjuk
sérelmeinket-boldogságainkat összesimítjuk
lelkünket-tudatunkat összemorzsoljuk
(futás előre, hátra, körbe-körbe / nincs pihenés)
Ó, hogy fogunk a végén tükörbe nézni
s tükrünket leeresztve eltűnni?!
Deli Mihály elképesztően tartalmas, elegáns új könyve magánkiadásban, magánforgalomra született, ne keresse, nem kapható! (a Szerk.)
