top of page

Kapuváry Máté: Fricz Tamás és az oltáskárosultak


Fricz Tamás nemrégiben egy kemény hangvételű cikkben bírálta az oltási programot. Szót ejt benne a világban tapasztalható többlethalálozásról, oltáskárosultakról, de még furcsa halálesetekről is, mely azt sejteti, hogy a „covidizmus” mögött álló erők a legaljasabb módszertől sem riadtak vissza, ha az érdekük úgy kívánta. Azonban, ha minden igaz, amit leírt, az Magyarországot is súlyosan érinti. Mielőtt belemennék, kicsit kitérek Fricz Tamással kapcsolatos személyes élményeimre.


2006-ban vagy 2007 elején rendeztek egy egyetemközi konferenciát, ifjú politológus hallgatók részére. Az est egyik házigazdája Fricz Tamás volt. Az időszakból adódóan mondanom sem kell, hogy parázs hangulat uralkodott. Magam sem voltam semleges érzelmileg, hiszen október 23-án én is az utcán tartózkodtam édesapámmal, aki a lovasroham után a Blaha Lujza térre szorult, én az Astoriához. Ráadásul mellette lőtték ki valakinek a szemét, de én is megdöbbentő dolgokat tapasztaltam meg személyesen, pl. egy asztmás nő újjraélesztésénél segítettem a családjának a könnygázfelhőben. Szerencsére a művelet sikerrel járt.


Szóval ilyen körülmények között zajlott a konferencia, ahol a rendőrállampárti liberális diákság (merthogy ilyen is van) egy emberként támadt neki Fricz Tamásnak. Akkoriban nem igazán voltam a nyilvános fölszólalást kedvelő ember, az ELTE-n pedig hozzá is szoktam az ilyen vitáktól való távolságtartáshoz.

Azonban sorra jelentkeztek azok a diákok, akik szerint a kardlapozásról is Orbán Viktor tehetett, Gyurcsány csak a demokráciát védte (egyébként Robespierre és Károlyi Mihály is), az őszödi beszéd egy igazságbeszéd volt.

Még az a bátor csoporttársnőm is hallgatott, aki később egy vizsgán a fülem hallatára kiabálta le Krausz Tamást, és olvasta rá a szocializmus bűneit. (Krausz Tamás becsületére legyen mondva, hogy a végén bár dühtől remegő szájjal, de ötöst adott neki.)


Szóval hallgattam a hozzászólásokat – és, bár Fricz Tamás állta a sarat – a végén kénytelen voltam egyedüliként bekapcsolódni a vitába, mert már tényleg ezt kívánta a becsület. Az indulatok sokkal inkább egymásnak feszültek, mint amennyire ez a cikk vissza tudja azt adni. Utána egy szünetben az egyik – fizimiskájával a Tanácsköztársaságot idéző – hallgatótól annyit hallottam, hogy ő nem tehet róla, tudja, hogy ez nem jó, és pont neki nem ezt kéne képviselnie, de ő gyűlöl minden jobboldalit. Na, ekkor elindultam felé, hogy megvitassam a dolgot, de az erős düh következében a legerősebb érvem a srác levállalása volt. Ismétlem, pedig ez egy hallgatói konferencia volt, nem egy kocsmai vita, és bár mindig is vallottam a „minek veszekedni, ha verekedni is lehet” ősi bölcsességét, de soha sem voltam kezdeményező… vagyis csak nagyon ritkán. Összegezve: akkoriban sokat jelentett, hogy létezik olyan egyetemi tanár, aki nem ugyanannak a beltenyészetnek a tagja.

Visszatérve a jelenlegi helyzetre, ma ismét létrejött egy teljesen egyoldalú, és nem kevésbé nyomasztó helyzet, mely a covid-terror formájában öltött testet. Most nem bennfentes magyargyűlölők rúgtak ki valakit azért, mert Magyar Nemzetet olvas, hanem törvényt hoztak arra, hogy az oltatlanokat felfüggeszthessék a munkahelyükön.

Illetve nem azért vertek meg rendőrök az utcán embereket, mert magyar zászló van náluk, hanem azért büntettek, mert részt mert venni egy tüntetésen, vagy mert nem akarta hordani a semmit sem érő, értelmetlen maszkot. Jómagam mindkét esetben a „gumibot rossz oldalán álltam”.

A covid fedőnevű akció alatt pedig mindkét oldali fősodratú sajtó ugyanazt az egyoldalú, nyomasztó, és gyermeteg propagandát ontotta.

Mind a kereskedelmi és mind az állami televíziókban a kötelező halálpornó után megkérdezték „véletlenszerűen” az utca emberét, hogy mi a véleménye az oltásról, és – hogy-hogy nem – mindenkinek ugyanaz volt a véleménye: csak az oltás jelenthet megoldást. „Oltásellenessel”, vagy „sötétben bujkáló, rémhírterjesztő, vírustagadóval” még véletlenül sem találkoztak össze, nem izgatták vele a nagyérdeműt, nekik csak úgy a sziluettjük rémlett föl a babonás messzeségben.

Az átlagfogyasztó éppen csak beleborzongott ebbe, hogy utána megnyugvásra leljen Karikó Katalin védő-szárnyai alatt, akinek ugye nem foglalkozunk az ügynökmúltjával.

Az utóbbi pár évben pedig Fricz Tamás – ahogy azon a konferencián – ismét megtörte a nyomasztó egyoldalúságot, és nagyjából a Great Reset megjelenése óta ír fősodortól eltérő cikkeket covid témában. Ebben a cikksorozatában talán a legutóbbi volt a legbátrabb. Remélem, még sok hasonló írása jelenik meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kéne elgondolkodni néhány – a téma alapján felmerülő – dolgon, melyeket Fricz nem valószínű, hogy valaha is meg fog válaszolni. Ennek pedig lehet, hogy köze van ahhoz, hogy cikkei a Magyar Nemzetben jelennek meg, mely sajtó a PCR-tesztes években általában pont az említett egyoldalúságot képviselte.


Tehát, ha igaz az a tétel, mely szerint döbbenetes mértékben megnövekedett az érthetetlen halálesetek száma a világon, s ami a legdurvább, hogy az oltottak körében növekedett meg jelentősen a súlyos szövődmények és halálok száma, s nem pedig az oltatlanokéban, az hazánk vonatkozásában is elgondolkodtató. A szerző ugyan tesz említést, hogy az oltáskárosultak megkeresték a köztársasági elnököt, és biztató választ kaptak, ha viszont függetlenek vagyunk, ennél azért határozottabbnak kéne lenni.


Korábban Gyurcsány Ferenc is egy életveszélyes dolgot ajánlott, sőt bíztatta az embereket a felvételére, ez volt a devizahitelezés. Nyilvánvalóan személyes felelősség terheli számtalan élet tönkretételében. Föl kell tehát tenni a kérdést, mi a helyzet az oltás „fölvételét” ajánlók, sőt, arra kényszerítők felelősségével? Ha a nemzetgyarapodás stratégiai kérdés, akkor pedig nemcsak a halálozás növekedésével, hanem a születésszám csökkenésével is számolni kell, mely egy átmeneti növekedés után, szintén a „plandémia” évei után következett be. Hogy az oltások okozta vetélések, esetleges meddőségek, vagy az évekig tartó bezártság miatt következett be, eredmény szempontjából majdnem mindegy.

Ha már ott tartunk, hogy állami szinten foglalkoznak az oltásmellékhatásokkal, akkor vajon egy háború és nemzetbiztonsági vészhelyzet kellős közepén miért kötelező még mindig az oltás a hadseregben, és miért bocsájtják el az oltatlan katonákat.

Főleg, ha cél a tartalékosi állomány növelése? Miközben ennyire kilóg a lóláb, vajon Karikó Katalin milyen állami kitüntetéseket fog még bezsebelni?


Nyilván felmerül a külső nyomás kérdésköre is. Ez is egy nagyon fontos témakör, nemzetbiztonsági kérdés ugyanis, ha szuverenitásunk letéteményesit kívülről olyanra kényszerítették, mely szemben állt saját meggyőződésükkel és a nemzet érdekeivel. Ilyen helyzetben mielőbb föl kell tárni ezeket a befolyásolási tényezőket.

Érdekes lehet például, hogy miről tárgyalt Szijjártó Péter a Rotschild Group szürke eminenciásaival a covid-időszak kezdeti szakaszában.

Örülök neki, hogy végre ennyire nyíltan lehet már ezekről a témákról beszélni. Eljutottunk oda, hogy Schmidt Mária a közösségi médiában fizetett hirdetésben végez covid leleplezést. Azonban ha világszerte meg tudunk nevezni felelősöket, elkerülhetetlen, hogy Magyarországon is történjenek felelősségre vonások. Hogy a cikk végén Fricz Tamásra utaljak vissza: Magyarország nem maradhat továbbra is egy „következmények nélküli ország”.



 

Kapcsolódó hangfelvétel:


A Hit Rádió legfrissebb adásában a WHO legújabb javaslata volt a téma, miszerint egy új járványügyi szerződést készítettek elő az Egészségügyi Világközgyűlés számára, amelyet a tervek szerint a jövő évben fogadnak el. Mit kell tudni erről az új járványügyi szerződésről, és miért aggályos?








1 519 megtekintés

Comentarios


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page