Karácsonyi könyvajánlásaim (5/10) ‒ A szkíta‒szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből

Az elkövetkező napokban összesen 10 könyvet szándékozom a Szilaj Csikó tisztelt Olvasóinak figyelmébe ajánlani. Csupa olyan könyv, amelyek mindegyikéről úgy gondolom, hogy kinek-kinek kitűnő ajándék lehet karácsony alkalmából a maga vagy szerettei számára... (Varga Domokos György)

5/10

Anton Carl Fischer

A szkíta‒szarmata nevek és szavak magyarázata

a magyar nyelvből 

Itt is megkönnyíti e könyv személyes ajánlását, hogy van némi közöm hozzá: idén nyáron, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) rendezésében, a „Szkítákkal a sötétség ellen” jelmondat jegyében zajlott a Magyarok XI. Világkongresszusa, s ennek volt az egyik kulcsfontosságú kiadványa, benne ‒ Patrubány Miklós elnök jóvoltából, az előszóban ‒ az én értékelésemmel. Mivel a véleményem jottányit sem változott azóta, nincs miért ne idéznem pár gondolatot belőle.

„A könyve címe: Szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből. Vajta Dénes előadásának előzetes, írott változatából megtudható, hogy a mű »1917-ben jelent meg először Berlinben német nyelven, és 2019-ben ismét a Literation kiadónál. Magyar nyelvű kiadása sajnos nem létezik, de a Magyarok Világszövetsége most pótolja a hiányt«.

A magyarság jövőjéért bárminemű felelősséget érzők számára különös jelentősége van a 'most'-nak. Jelentősége van annak, hogy a könyv magyar nyelven most, a Magyarok XI. Világkongresszusa alkalmából jelenik meg, amely nagyszabású esemény a SZKÍTÁKKAL A SÖTÉTSÉG ELLEN címet viseli. Amely a szórólapján, plakátján azt is »nagy dobra veri«, hogy »Egy új, más  világot akarunk!«. De még azt is kinyilvánítja, hogy »COVID-, WHO-, 5G-, Chemtrail- és kamatmentes világot« akar, az adósság elengedésével és a javak újraelosztásával. Másképp fogalmazva: olyan világot, amelyben az »Igazság, Tisztesség, Méltányosság« uralkodik. Ezért azokat keresik, »akik számára fontosabb az igazság a jólétnél, a tisztesség a sikernél, a méltányosság a haladásnál«.

A világ lényeges dolgairól kicsit is tájékozódni igyekvő, önálló gondolkodásra hajlandó ember számára egy pillanatig nem lehet kétséges, hogy mai – mostani – világunk csakugyan megérett a gyökeres változásra. Felesleges is belemennem, hogy miért. Aki e sorok olvasásába egyáltalán belefog, az máris érti és tudja, hogy az élhető jövőhöz – vagyis a boldogulásra alkalmas, értelmes emberi léthez – miért elengedhetetlen az igazságot előnyben részesíteni a jóléttel, a tisztességet a sikerrel, a méltányosságot a haladással szemben. 

Az azonban egyáltalán nem ennyire egyértelmű és világos: e gyökeres változáshoz, ennek elindításához és végigharcolásához mi szükség van visszamenni a szkítákhoz?  Mi értelme van időt és energiát fordítani arra, hogy a szkíta-szarmata neveknek és szavaknak a magyar nyelvből való magyarázatával »traktáljuk« a magyarságot. Annak, hogy a Magyarok Világszövetsége alaposan és tevőlegesen beszállt a Covid 19 fedőnevű világuralmi hadművelet elleni szabadságharcba; vagy annak, hogy alaposan és tevőlegesen beszállt a Budaházy és társai kiszabadításáért folytatott civil küzdelembe ‒ azonnali és »kézzel fogható« haszna, hozama volt. De jelenünket és jövőnket illetően mi remélhető attól, hogy bebizonyosodik: a magyarok csakugyan a szkíták leszármazottai.

(...) Karl Anton Fischernek az ősmúltunkról szóló, bizonyító erejű könyvének megjelentetése, valamint a mai önkényeskedésekkel való szembeszállás, vagy az élhető jövő érdekében követendő értékrend felmutatása, harci zászlóra festése mögött ugyanaz a mély indíték, ugyanaz a megkerülhetetlen küldetés dolgozik: az igazság tisztázása és kimondása. E tekintetben azért nincs – és nem is lehet – különbség múlt, jelen és jövő igazsága között, mert aki nemzetben gondolkodik, és minden világuralmi törekvés ellenére nemzeti közösségben és nemzeti létben képzeli el a magyarság jövőjét, az tökéletesen tisztában van azzal, hogy a magyarság kisemmizése, megcsonkítása, önbecsülésének lerombolása, szellemi kifosztása, vagyis nemzeti közösségként való léte megsemmisítésének kísérlete a múltja elrablásával kezdődött. S mindazok a közeli és távoli hatalmi tényezők, amelyek tetemes hasznot húztak a történelem meghamisításából, a mai napig ezt a kalmár, csaló és rabló természetüket mozgósítva igyekeznek jogtalan előnyökre és kiváltságokra szert tenni.

Ebből következően a múltunk, a történelmi igazságaink védelme valójában a jelenünknek és a jövőnknek, vagyis nemzeti létünknek a lehető legidőszerűbb önvédelme. Kevés ennél olcsóbb, ugyanakkor hatásosabb eszköz képzelhető el ellenlábasaink és ellenségeink lefegyverzésére és önbecsülésünk visszaszerzésére, önmagunk magyarságként, történelmi nemzetként való összekovácsolására, mint a sokévezredes igazság felmutatása, hatásos tálalása. A hatásos tálalás lehetősége eddig erős akadályokba ütközött, hiszen Nyugatból csak a csábító gazdagság és szabadság látszott, ezért is támadt annyi esküdt ellensége a hazának a tapasztalatlan magyar fiatalok között. Most azonban, hogy Amerika is, Európa is nyilvánvaló csődhelyzetbe került – és éppen a kificamodott értékrendjük, kétszínűségük, uraik rabló természete következtében –, megnyílt az esélye annak, hogy a történelmi igazságok felmutatása szélesebb körben is érdeklődést kelt és az új nemzedékekben is termékeny talajra talál.   

Az idő – ez a történelmi idő – mindenképp nekünk, igazságharcosoknak dolgozik. Ez jól látszik nemcsak olyan, minden tekintetben »időszerű« ügyekben, mint a Világgazdasági Fórum, az Egészségügyi Világszervezet, az ENSZ vagy a Fészbuk és társai önkényeskedéseivel szemben világszerte erősödő és szélesedő ellenállás, hanem például olyan történelmi kérdésekben is, mint a mi Petőfi Sándorunk szibériai életének elismerése, elfogadása. Egyre-másra jelennek meg azt ezt igazoló és erősítő kiadványok, egyre több szakma képviselői állnak ki bátran a nyilvánosság elé a hivatalos, akadémiai szempontnak ellene mondva. Habár az emberiség java szeret mind a hivatalos, mind pedig a többségi állásponthoz igazodni – ezzel kerülve el a támadásokat vagy kiközösítéseket –, ugyanennyire igaz, hogy lelke mélyén szereti az igazságot. Ezért csak a cserbenhagyott igazság nem törekszik a felszínre jutni, egyébként, míg van támogatója, szószólója, addig mindig keresi a lehetőséget a megmutatkozásra. Következésképpen csak az igazságharcosok kitartásán és eltökéltségén múlik, hogy az igazság – amikor eljön az ő ideje, a most – diadalmaskodhasson. 

Karl Anton Fischer »bizonyító erejű könyve a szkíta és a magyar nyelv azonosságáról« kiváló alap és a lehető legjobbkor kínálkozó lehetőség egy magyar újraindításhoz. Ez az újraindítás – szemben a világuralmisták által erőltetett »Great Reset«-tel ‒, nem kevesek önkényeskedő hatalomszerzési kísérlete lenne a nép felett, hanem a történelmi igazság birtokában a régi szkíta, hun, magyar erények mozgósítása mostani értékeink, természetes kötelékeink megmentése érdekében, sőt az egész nyugati civilizáció valóságos értékeinek megóvásáért.

(...) Hála és elismerés a Magyarok Világszövetségének azért, hogy e korszakos mű jól időzített megjelentetésével lehetővé tette e kínálkozó történelmi pillanat megragadását.  A magyarság számára, a világ javára.”

Nos, a Magyarok Világszövetsége fél év alatt másodszor jelentette meg Fischer Károly Antal kétnyelvű könyvét a szkíták magyar nyelvéről. És nem is csak én ajánlgatom ezt a kitűnő könyvet karácsonyi ajándék gyanánt, hanem a világszövetség is a maga módján:

Az MVSZ Elnöksége felhívással fordul tisztségviselőihez, tagjaihoz és támogatóihoz, hogy terjesszék ezt a szenzációs könyvet, amely egyértelműen véget vet a két és fél évszázados finnugrista tévelygésnek, és teljesen új fejezetet nyit a magyar nemzet életében.

A könyv egyenkénti ára: 7000 Ft.

Az MVSZ tagjai és aláírásgyűjtői részére: 6000 Ft.

Aki ajándékozni kívánja, és egyszerre kifizeti 4 könyv árát, az 5 könyvet kap. Aki 7 könyv árát fizeti, az 10-et visz.

Megvásárolható a Turul Házban minden a hét minden napján, 8-20 óra között.

Megrendelhető itt: mvsz@mvsz.hu

lllusztráció- (vagy ösztönzés-)képpen pedig felvillantják Fischer Károly Antal egy másik, a svájci hunokról és az ő magyar nyelvükről 1896-ban írt német nyelvű könyvét, amely mai napig nem jelent meg magyarul... „Egyszer erre is sort kerítünk” ‒ teszi hozzá a Magyarok Világszövetsége, mi pedig máris fenjük rá az elménket.