Két tréfás vers Gyimóthy Gábortól

Kontinens

Azt tennék a majmok, hogyha

ők is beszélnének,

amit az emberek tesznek.

Erről szól az ének.

Átvesznek egy szót, melynek az

értelmét nem kérdik,

s gázolnak a hülyeségben,

nem bokáig, térdig!

A kontinens mindössze csak

összefüggőt jelent!

Függeléke lemaradt mert

nem kötötte cement...

Hozzá tartozott a terra,

hisz az volt a lényeg,

hogy földrésznek érthessék a

gondolkozó lények!

Ámde mi nem gondolkozunk 

– az ész nem kap helyet – 

mástól halljuk, s kontinensnek

mondjuk földrész helyett!

Nem elég, hogy idegen szó,

de értelme sincsen,

illetve mást jelent, mint mit

ráruháztunk ingyen!

Nem győzöm azt mondani, hogy

fölfogja az elme:

magyar szónak rendszerint van

magyarul értelme!

(Azért sem mondjuk földrésznek!

Hiszen az túl póri...

Még a végin eltanulná 

papagáj, a Lóri!

Akárcsak a híres fotó,

amely mindössze fény.

Hogy fényképnek mondjuk, az tán

kényeskedő igény?)

Amit a majmokról mondtam,

butaságot hirdet.

Könnyen lehet, hogy mint rokont,

szégyellnének minket!

Zollikerberg, 2026 II. 1.

Nem lehet mindenre számítani

Valamikor, nagyon régen

így szólt magában a bors-ős:

kicsi vagyok s az maradok,

de leszek majd méregerős!

Fogadkozott: Engem nem fog

megrágcsálni féreg, rovar!

Megtámadhatatlan leszek

a csípősségemtől hamar!

Úgy is lett, csak a kis borsszem

arra még nem gondolhatott,

hogy majd épp e csípősséggel

fűszerez ember falatot...

Így, bár féreg meg nem rágja,

erőssége rovarálló,

pozdorjává marcangolja

a kegyetlen borsdaráló... 

Zollikerberg, 2026 II. 1.