szilajcsiko
- 2022. szept. 19.

Kijevnek élen kell járnia a béke megteremtésében – A Pink Floyd alapítója Olena Zelenska üzenetére

–

Roger Waters a Pink Floyd együttes alapítója a hónap elején nyílt levelet írt Olena Zelenszkának, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök feleségének. Waters bírálta az elnök feleségét, aki béke helyett még több fegyvert kért az egyik interjújában, amelyet a brit BBC-nek adott. Waters szerint a békére vágyó emberek nem szeretnék, hogy Ukrajna az utolsó emberig harcoljon.

A kiváló zenész szerint azon az úton kell tovább menni, amit Zelenszka férje képviselt a választási győzelem előtt.

Zelenszkij választási ígéretei közé tartozott a keleti polgárháború lezárása, béke megteremtése a Donbaszban és részleges autonómia biztosítása Donyeck és Luganszk számára, valamint a Minszk 2 megállapodás többi részének ratifikálása és végrehajtása. Waters első levelében az alábbi véleményének adott hangot:

„Csak feltételezni lehet, hogy férje választási politikája nem tetszett bizonyos kijevi politikai frakcióknak, és hogy ezek a frakciók rábeszélték férjét, hogy a nép mandátumát figyelmen kívül hagyva élesen változtasson irányt.

Sajnálatos módon az Ön férje beleegyezett az ukrán nép akaratának totalitárius, antidemokratikus elutasításába, és azóta a szélsőséges nacionalizmus erői, amelyek rosszindulatúan leselkedtek az árnyékban, uralják Ukrajnát.

Azóta átléptek egy sor olyan vörös vonalat, amelyet az Önök szomszédja, az Oroszországi Föderáció több éven keresztül elég világosan meghatározott, és ennek következtében ők, a szélsőséges nacionalisták indították el az Önök országát a katasztrofális háború felé vezető úton. Nem lenne jobb, ha követelnénk férje választási ígéreteinek végrehajtását, és véget vetnénk ennek a halálos háborúnak?”

Olena Zelenszka a Twitteren azt tanácsolta az ikonikus brit zenésznek és a Pink Floyd egyik alapítójának, Roger Watersnek, hogy ne hozzá, hanem a másik ország elnökéhez forduljon békéért. Olena Zelenszka válaszában leírta, hogy ha feladnák a harcot, akkor Ukrajna eltűnne a Föld színéről.

Waters sem volt rest és újabb levelet tett közzé, amit az Eurasia Review közölt:

Tisztelt Zelenska asszony!

Elnézést kérek, hogy késve válaszolok nyílt levelemre adott Twitter-válaszára. Egy észak-amerikai turné kellős közepén vagyok. Bevallom, álmomban sem gondoltam volna, hogy személyesen fog válaszolni. Megfontolom az Ön által küldött üzenet lényegét, de egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen jellegű 'feladást' egyik fél sem fontolgat. Úgy érzem, kezdem egy kicsit megismerni Önt. Látom, hogy hozzám hasonlóan építésznek készült, szóval talán közös az érdeklődésünk abban, hogy vonzódunk ahhoz, hogy felépítsünk valamit.

Ez jó, mert most mindannyiunknak arra kell összpontosítanunk, hogy valamit építsünk, és ez nyilvánvalóan nem más, mint a béke megteremtése az Ön országában. Kutakodásaim alapján úgy gondolom, hogy az ukrajnai béke az, amire Ukrajna lakosságának túlnyomó többsége szavazott, amikor az Ön férjét elnökké választotta. És ez a többség azt várta tőle, hogy ezt az erős felhatalmazást felhasználva tárgyaljon egy olyan rendezésről Ukrajna és az Orosz Föderáció között, amely mindkét nemzet biztonsági szükségleteit kielégíti, és hiteles alternatívát nyújt a most zajló katasztrofális háború helyett. Azt hiszem, hogy még az ellenségeskedések kezdete után is, tavaly áprilisban, két hónappal a háború kitörése után, egy ilyen rendezés volt terítéken, Isztambulban. Mi történt azóta?

Önök olyan közel voltak a tűzszünethez! Érzem a Washington felől érkező interferencia 'szagát'. Előfordulhat, hogy tévedek, de tapasztalataim szerint, ha valami halszagú és halnak tűnik, akkor valószínűleg az hal. Úgy gondolom, hogy az Önök sorsa Washington DC külpolitikáján is múlik. Ez nyilvánvalóan egy proxy háború, amelynek az USA is résztvevője. Az egyetlen józan eljárás minden résztvevő számára, ha beleegyeznek egy feltétel nélküli tűzszünetbe, és azonnal párbeszédbe kezdenek.

Én a másik ember sorsáért érzett felelősségem tudatában, Olena, továbbra is verni fogom a béke dobját, bármilyen népszerűtlen cselekedetnek is számít most ezekben a harcias időkben. Úgy tűnik, hogy a nyugati fősodornak az a szándéka, hogy ösztönözze a nyilvánosság résztvevőit arra, hogy támogassák az Ukrajnában dúló, az USA és az Orosz Föderáció közötti proxyháború eszkalálását, egészen addig a pontig, amíg a nukleáris kártya megjátszásán gondolkodnak. Hűha! Ez egy elég felelőtlen tett a sajtó uraitól.

Még 1962-ben egy nagyon hasonló halálos helyzettel néztünk szembe a Karib-térségben. Kubai rakétaválságnak hívták. Az egész emberi faj veszélyesen közel került a kihalás közelébe egy atomháború miatt, és ezzel akkor mindannyian szembesülhettünk. Ez a válság azért alakult ki, mert az USA – teljesen jogosan – egzisztenciális fenyegetést érzékelt, mivel a Szovjetunió nukleáris rakétákat telepített Kubába, csak egy kőhajításnyira az Egyesült Államok szárazföldjétől. Ma a szerepek felcserélődnek, az USA a NATO-n keresztül igyekszik nukleáris fegyvereket telepíteni Ukrajnába, közvetlenül az orosz határ közelébe, egy kőhajításnyira Moszkvától, és az Orosz Föderáció is egzisztenciális fenyegetésként érzékeli mindezt. Így vált Ukrajna a ma Kubájává.

Hogy mindannyian túléltük az 1962-es kubai rakétaválságot, két dologgal magyarázható. Az első és talán a legfontosabb dolog az volt, hogy a jelenlegi válsággal ellentétben 1962-ben a Szovjetunió és az USA elnöke, Nyikita Hruscsov és John Fitzpatrick Kennedy ismételten, józanul, udvariasan és tisztelettudóan beszéltek egymással telefonon. A második dolog ugyanilyen fontos volt és lenyűgöző, bár Nyugaton nagyon kevéssé ismert. Ez pedig nem más, mint egy orosz hős, Vaszilij Alekszandrovics Arhipov (1926–1998) története.

A Wikipédiát idézve, Arkhipov: „a szovjet haditengerészet tisztje volt, aki a kubai rakétaválság idején megakadályozta a szovjet fél nukleáris támadásának elindítását”. Egy ilyen támadás valószínűleg jelentős globális termonukleáris választ váltott volna ki. „Arhipov a flotta vezérkari főnökeként és a B-59-es dízelmotoros tengeralattjáró másodparancsnokaként megtagadta, hogy a kapitány és a politikai tiszt nukleáris torpedókat használjon az Egyesült Államok haditengerészete ellen. Ehhez a döntéshez mindhárom vezető parancsnok beleegyezésére szükség volt. Halála után Arhipovot széles körben úgy emlegették, mint aki tettével „megmentette a világot”.

Hú, Vaszilij, az egész emberi faj nevében köszönöm, hogy helyesen cselekedtél!

Szó szerint most, ma reggel kaptam egy e-mailt a MAPA-tól (Massachusetts Peace Action), amely emlékeztet arra, hogy 1962-ben a két elnök kompromisszumokkal oldotta meg a válságot. Hruscsov beleegyezett, hogy eltávolítsa az orosz rakétákat Kubából, Kennedy pedig „quid pro quo”-ként beleegyezett abba, hogy eltávolítsa az amerikai rakétákat Törökországból! Beszéltek, kompromisszumot kötöttek és elvégezték a munkájukat? Ezt hívják diplomáciának. Mi történt a diplomáciával? Miért nem cselekszik Biden elnök helyesen, és miért nem beszél Putyin elnökkel? Miért tagadták az USA-beli hatalmak az orosz aggodalmak jogosságát, miközben mindez oda vezethet, hogy egy teljes értékű, nukleáris fegyverekkel felvértezett Ukrajna csatlakozik a NATO-hoz közvetlenül Oroszország határainál?

Bár Ön és én, Zelenska asszony, továbbra is a béke előmozdítása érdekében próbálunk kommunikálni, jóllehet a partizánpropaganda kétségbeesetten haszontalan ködén keresztül dolgozunk, napról napra újabb ukránok és oroszok halnak meg tragikus körülmények között.

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke érthetetlen módon nyilvánosan, harsány és harcias hangnemben beszélt arról, hogy Oroszországban a kormány velük egyet nem értő tagjait eltávolítják a hatalomból. Micsoda!

Elnök úr, a világ nem egy egypólusú Marvel képregény. Mit gondol? Azok a Hatalmasságok, akik jelenleg a húrokat pengetik, és feltehetően megmondják, hogy az elnök mit mondjon, a fősodratú médiában erőteljes visszhanggal rendelkeznek, de „nekünk, a népnek” is van hangja.

Ezt a hangot továbbra is használni fogjuk. Fel fogjuk hívni a figyelmet arra, hogy törvényeinket felforgatták, az Egyesült Államok alkotmányát figyelmen kívül hagyták, és az alapvető emberi jogok elnyomására törekszenek. Hajlandóak vagyunk ezt a munkát addig folytatni, amíg bebörtönzik azokat az újságírókat, akik valóban hisznek a szabadságban és a demokráciában. Igen, elnök úr, Julian Assange-ról beszélek.

Egyre gyakrabban vesszük észre, hogy az Egyesült Államok külpolitikája – ahogy azt harminc évvel ezelőtt eltervezte – a The Project For The New American Century, Wolfowitz és Kagan, Kristol, Cheney, Rumsfeld és a többi neokonok hangja miatt egyre inkább az iskolai udvarok zaklatásainak szintjére süllyedt: „Tedd, amit mondunk, különben szájba rúgunk.” Igazán? Tényleg azt gondolja valaki, hogy az Amerikai Birodalomnak háborút kell indítania Oroszországgal szemben? És akkor meg ott van Kína? Elnök Úr, Ön megőrült? „Mi, emberek” nem akarjuk ezt, mert „Mi, emberek” nem vagyunk őrültek. És ezt az oroszok és a kínaiak sem akarják, mert ők sem őrültek, de Istenemre, ha elkezdünk hepciáskodni, jobb, ha mindannyian felkészülünk arra, hogy be lesz verve az orrunk, mert emlékeim szerint az orosz nép nem akart háborút a németekkel, de annak ellenére, hogy közülük huszonhat millióan haltak meg, a náciknak mégiscsak vérző orral kellett távozniuk.

Szóval Mrs Zelenska, sajnálom, hogy egy kicsit félrevezettek. Ó, igen, miért nem győzöd meg a férjedet, hogy „a helyes dolgot cselekedje”!?

A „We the People” az Egyesült Államokban megpróbálja legyőzni a szegény öreg Joe Biden bácsit, hogy helyesen cselekedjen, és az orosz nép majd meg fogja győzni a „derékig lecsupaszított” Vlagyimir Putyint, hogy a helyes dolgot tegye. Így együtt, mi emberek meg tudjuk győzni minden vezetőnket, hogy helyesen cselekedjünk, és talán megmenthetjük a világot a küszöbön álló pusztulástól, amely a poklok szenvedését hozhatja el számunkra. Talán megakadályozhatjuk, hogy a Hatalmasságok feláldozzák otthonunkat, ezt a gyönyörű bolygót halálos egypólusú háborúskodásuk oltárán.

Szeretettel,

Roger Waters

Mit is mondhatnék?