Kína megfigyelő állama, amelyet amerikai cégek hoztak létre és világszintű alkalmazásra terveztek

Eredeti cikk:

China’s Technocratic Surveillance State, Brought To You By American Big Tech And Designed For Global Application, Leo Hohmann, Nov 03, 2025

Schiller Mária küldeménye

Kína technokratikus megfigyelő állama, amelyet az amerikai nagy technológiai cégek hoztak létre és globális alkalmazásra terveztek. Kína volt a teljes információs tudatosság rendszerének tesztelési helyszíne, ahol minden mozgás, minden vásárlás, minden beszéd és végső soron minden gondolat a kormány és nagy technológiai partnereinek éber szeme előtt zajlik.

Daniel Corvell kiváló elemzést készített az Egyesült Államok és Kína együttműködéséről, amelynek eredményeként egy globalizált megfigyelő állam jön létre. Természetesen mindez attól függ, hogy az országok bevezetik-e a biometrikus digitális személyi igazolványokat, amelyek banki számláinkhoz és tokenizáláshoz /egyedi azonosításhoz/ kapcsolódnak. Ha ez megvalósul, akkor a szabadságnak vége. Az alábbiakban egy kivonat található a The Conservative Playbookcikkből, amelyet

mindenképpen el kell olvasni, ha meg akarjuk érteni a kommunista Kína, a Szilícium-völgy és a „demokratikus” Washington közötti szimbiotikus kapcsolatot.

Kína megfigyelő rendszerét gyakran egyedülállóan autoriter rendszerként ábrázolják – kamerák, algoritmusok és totalitárius törekvések disztópikus ötvözeteként. De egyre több bizonyíték utal arra, hogy Peking digitális panoptikumának alapjai nem elszigetelten épültek fel. Csendben finanszírozták, felszerelték és technológiailag lehetővé tették azok az intézmények, amelyek a szabadság védelmét hirdetik: az amerikai vállalatok és az amerikai kormány.

A C4ADS nevű civil szervezet és az Intercept legújabb jelentése szerint

az amerikai technológiai óriások és a védelmi iparhoz kapcsolódó beszállítók közvetlenül táplálják Kína bővülő megfigyelő rendszerét kifinomult biometrikus, félvezető és mesterséges intelligencia technológiákkal.

A jelentés bemutatja, hogy több tucat amerikai vállalat, amelyek közül néhány közvetítőkön vagy „fedő” forgalmazókon keresztül működik, hogyan látta el a Kínai Kommunista Párt megfigyelő infrastruktúráját – az arcfelismerő alkatrészektől kezdve az 1,4 milliárd állampolgár állami megfigyelését lehetővé tevő adatfeldolgozó szoftverekig.

Ennek a hálózatnak a középpontjában a biometrikus technológiák állnak – olyan eszközök, amelyek arcokat szkennelnek, mozgásokat követnek nyomon és valós időben azonosítják az egyéneket. Ezeknek a rendszereknek a többsége eredetileg biztonsági vagy kiskereskedelmi elemzési célokra készült, de beépült Kína „közbiztonsági” hálózatába, ami egy szépelgés a mindenütt jelen lévő állami megfigyelésre.

Olyan régiókban, mint Hszincsiang, ezeket az eszközöket fegyverként használják az ujgur muszlimok megfigyelésére és őrizetbe vételére, nyomon követve mindent a járásmintától a okostelefon-használatig.

De a botrány nem csak abban rejlik, hogy Kína mit tett a technológiával, hanem abban is, hogy az amerikai cégek milyen könnyen segítették ezt lehetővé tenni.

A kutatók felfedezték, hogy sok amerikai beszállító, köztük nagy chipgyártók és érzékelőgyártók, továbbra is hardvert és szoftvert értékesítettek kínai szervezeteknek, jóval azután, hogy Washington exportkorlátozásokat vezetett be. Ezt közvetett módon tették – a szállítmányokat leányvállalatokon keresztül irányították, vagy „semleges” nevek alatt forgalmazták a termékeket. Néhány szerződést még kormány által támogatott programok is elősegítettek, amelyek az „amerikai-kínai technológiai együttműködést” ösztönözték, ami azt mutatja, hogy

az amerikai nemzetbiztonsági szervek időnként kétarcúak voltak.

Ez egy mélyen gyökerező képmutatás. Nyilvánosan Washington elítéli Peking emberi jogi visszaéléseit és figyelmeztet a „digitális autoritarianizmusra”. Magántulajdonban azonban sok ügynökség és vállalat Kínát túl jövedelmezőnek tartja ahhoz, hogy korlátozza. Az eredmény egy erkölcsi paradoxon:

az amerikai adófizetők finanszírozzák a „kínai befolyás ellensúlyozására” szolgáló védelmi és hírszerzési programokat, miközben saját technológiai cégeik biztosítják az infrastruktúrát a KKP megfigyelő államához.

Sajnos a kínai népet nem csupán képmutatás érinti.

A Kínában bevezetett technológia gyorsan integrálódik az Egyesült Államok virágzó megfigyelőipari komplexumába. Mintha egy ismert autoriter államban tesztelnék, mielőtt saját autoriter államunkká válnánk.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan történt ez, vissza kell tekintenünk a több évtizedes csendes együttműködésre. A 2000-es évek elején, amikor Kína csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez, a nyugati vállalatok sietve igyekeztek kiaknázni a piacban rejlő potenciált. A technológiai cégek – a felhőalapú számítástechnikától a mikrochip-gyártókig – lehetőséget láttak egy gyorsan modernizálódó gazdaság uralmára. Alig ellenőrzés mellett nemcsak árukat, hanem szakértelmet is exportálni kezdtek.

Az amerikai egyetemek több ezer kínai mérnököt képeztek ki, akik közül sokan hazatértek, hogy felügyeleti és mesterséges intelligencia fejlesztési projekteket vezessenek.

Az amerikai befektetők milliárdokat öntöttek olyan kínai startupokba, amelyek ma már közvetlenül a Közbiztonsági Minisztériumhoz kapcsolódnak.

Ugyanezeket a megfigyelési technológiákat most továbbfejlesztik és exportálják külföldre Kína „digitális selyemút” kezdeményezése révén, terjesztve a KKP adatvezérelt kormányzási modelljét Afrikában, a Közel-Keleten és Latin-Amerikában.

Valójában a nyugati technológiai kezdőtőke segített létrehozni egy globális megfigyelési ökoszisztémát, amely nemcsak a magánéletet, hanem magát a szuverenitást is fenyegeti.

Még aggasztóbb, hogy az „ő felügyeletük” és a „miénk” közötti határ elmosódott. Ugyanazok a biometrikus és mesterséges intelligencia cégek, amelyek kínai szervezetekkel együttműködnek, szerződéseket kötöttek az amerikai bűnüldöző szervekkel, hírszerző ügynökségekkel és magán biztonsági cégekkel is. A teljes ellenőrzés architektúrája – kamerák, adatbázisok, prediktív analitika – transznacionális társadalmi irányítási rendszerré válik. Peking talán tökéletesíti, de Washington lemásolja.

Mindezeknek van egy spirituális dimenziója, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az a világ, ahol az embereket folyamatosan nyomon követik, profilozzák és rangsorolják, nem csupán egy politikai kísérlet – hanem a globális ellenőrzés iránti mélyebb törekvés megnyilvánulása.

Bibliai értelemben ez hasonlít a Fenevad infrastruktúrájához: egy olyan rendszerhez, ahol a szabadságot és az egyéniséget „biztonság” és „hatékonyság” nevében mindenütt jelen lévő megfigyelés alá vetik.

A kormányzati, vállalati és technológiai hatalom összeolvadása a technokrácia lényege – és mind Kelet, mind Nyugat betölti a szerepét.

Az amerikaiak számára már nem az a kérdés, hogy Kína figyel-e polgárait. Hanem az, hogy mi engedjük-e, hogy ugyanazok az erők – más néven – figyeljenek minket. Minden arcfelismerési frissítés, minden biometrikus kényelmi funkció, minden mesterséges intelligenciával működő kamera az utcasarkokon egy lépéssel közelebb visz minket egy olyan világhoz, ahol a magánélet nem jog, hanem emlék.

Az egész cikket itt olvashatja el.

---

deepl.com/en/translator – VDGy