Kína szerint az önmagukat túlértékelő politikusok vitték tévútra a járványkezelést
Bár a kínai esetszámokat sokan továbbra is kétségbe vonják (a nyugati országokban is egyre több botrányos „számítási hibával” kapcsolatos hír lát napvilágot), de úgy tűnik, hogy Kínában még mindig késik a második hullám, miközben az európai országok többségében már harmadik hullámról beszélnek. Ma talán a kínai emberek hétköznapjai hasonlítanak leginkább a járvány előtti életükhöz. Az élet visszatért a normális kerékvágásba: engedélyezettek a tömegrendezvények, működnek az iskolák, elképesztő eredményeket produkál a belföldi turizmus, növekszik a gazdaság. Az esetenként felbukkanó megbetegedésekre gyorsan és hatékonyan reagálnak a hatóságok. A párt és a kínai egészségügyi rendszer valóságos „népi háborút” hirdetett meg a vírussal szemben. A kínai stratégia nem a járvány kezelésére és gazdasági hatások ellensúlyozására épült, hanem a vírus teljes kiirtására. Az ázsiai országok a járványkezelésben a központosított vezetés és a kollektív érdekeket hangsúlyozó kulturális háttér miatt messze lekörözték a nyugati társadalmakat.
Nyugaton a járvány csak tovább mélyítette azokat a mély ideológiai törésvonalakat, amelyek évtizedek óta erodálják az állam és a társadalom intézményeit. A demokratikus intézmények, a sajtó, a nyilvánosság tekintélye megrendült. A politikusok, egészségügyi vezetők, gyógyszeripari cégek vezetőinek nyilvánosságra került botrányai és az elhibázott járványügyi intézkedések következtében a tudományba vetett hit is minden korábbinál súlyosabb válságba került.
Kínában a hadseregként reagáló egészségügyi rendszer, a megfelelő időben alkalmazott tömeges tesztelés, a drákói karantén, a legfejlettebb technológia tömeges alkalmazása, a szinte titkosszolgálati módszereket alkalmazó kontaktkutatás és a különböző társadalmi csoportok teljes mobilizációja mind-mind hozzájárultak a sikerhez.
A Global Times vezércikke szerint a járványügyi harcban elért eredmények, a gazdaság ereje és a kínai tudósok megkerülhetetlen szerepe miatt Kínának kell vezetnie a vírusellenes harcot az egész világban.
A cikk idézi az Egészségügyi Világszervezet főigazgatójának, Tedros Adhanom Ghebreyesusnak a Twitteren írt bejegyzését: „A számok csak eltompítanak bennünket. Elfedik, hogy mit is képviselnek valójában. Minden szám egy egykori élet. Minden elvesztett ember valakinek a szülője, valaki partnere, valaki gyermeke, valaki barátja.” A világszervezet vezetője szerint nem szabad hagyni, hogy eltompuljanak az érzéseink, meg kell őrizni a humanistákra jellemző érzékenységünket. Az emberiségnek nem szabad együtt élnie az egyre növekvő számú halálozással. A főigazgató szerint mindaz, ami most körülöttünk történik, az a „modern civilizáció szégyene”.
A cikkíró szerint rengeteg tanulsággal szolgál a járvány. Az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy amint a politika beavatkozik a tudományba, a társadalom nem képes megfelelő mértékben mozgósítani a képességeit. A politika tudományba való beavatkozása és az ebből adódó széthúzás tette lehetővé a koronavírus terjedését. A kínaiak szerint a járvány ellen egységes háborút kellett volna vívni. A politikai vezetők szűklátókörűsége miatt a különböző országok és régiók külön-külön csak kilátástalan harcot folytatnak. A vezércikk írója szerint a probléma mindenki számára világos, de még nem sikerült elég gyorsan helyreállítani azt a bizalmat, ami a kollektív emberi szolidaritás kiépítéséhez szükség volna.
„Sok országban nehéz volt konszenzust és szolidaritást kialakítani a járvány megelőzési eljárásai körül. A járvány elleni küzdelem összehangolása és a gazdaság újraindítása általános érvényű kérdéssé vált. Ebben a folyamatban a tudósok véleménye gyakran marginalizálódik, és néhány befolyásos politikus a nem tudományos szempontokat helyezi előtérbe. Ezek a vezetők sokszor a kritikus pillanatban tévútra viszik a világjárvány elleni harcot.”
A Global Times szerint a pusztító járvány feltárta a világgazdaság törékenységét és az emberi társadalom szervezetlenségét is. A társadalmak többsége általában nem figyeli elég éberen a katasztrófák eseményeit, így a történések nem hatnak rájuk mozgósító erővel. A világjárvány ezúttal a közegészségügyi válság pusztító erejét mutatta ki egy olyan időszakban, amikor a világ népessége és a társadalmi kapcsolatok intenzitása csak egyre nő. Az emberi társadalomnak fel kell ismernie, hogy sokkal többet kell tennie annak érdekében, hogy a közbiztonsága elfogadható szintű legyen.
Az író szerint az oltások egy új szakaszt nyitottak a pandémiában. Az oltási kampányokkal az országok forradalmasíthatják a világjárvány elleni harcot és ez a forradalom arra a belátásra juttat mindenkit, hogy át kell alakítani a globális struktúrákat.
„Kína nagy népességű ország. Kiemelkedő sikert ért el a járványharc utolsó fordulójában, megalapozva a koronavírus elleni háború következő szakaszát. Az ország a vakcinakutatás és -fejlesztés terén is élen jár. Most a leggyorsabban el kell érnünk a legmagasabb oltási arányt, és az országok immunitási listájának első helyén kell állnunk. Ez egy új teszt Kína számára.
A vakcinák nélküli sikerült a járványt megállítanunk. Ilyen előnyt nem vesztegethetünk el. Az oltóanyagok minél gyorsabb elterjesztése nagyban befolyásolja az összes társadalom nyitását a jövőben. Az Egyesült Államok és az európai társadalmak tavaly súlyos veszteségeket szenvedtek el, ugyanakkor viszonylag erős kitartást tanúsítottak a járvány ügyében. Ha oltásuk gyors, ez elősegíti a kölcsönös nyitottságot közöttük, ami nyomást gyakorolhat az oltást lassan végrehajtó országokra.”
A Global Times szerint Kína továbbra is képes arra, hogy nyitott legyen a jövőben és hogy a legnagyobb lendületet szolgáltassa a globális gazdaság fellendüléséhez. Ennek érdekében Kína az elkövetkező egy évben az oltások körét kiterjeszti az egész lakosságra, és nagy mennyiségű oltást fog biztosítani a fejlődő országok számára. A terv szerint Kínának kell a legtöbb vakcinát exportálni, mert ez az a szerep, amelyet Kínának be kell töltenie, és ezt várják el tőle más országok is.
Forrás:
Comments