Király János: Mikor volt nagyobb szabadságunk? A régimódi diktatúrákban vagy most?
Abban a kérdésben, hogy „United States of Europe” legyünk vagy Szabad és Demokratikus Nemzetállamok Szövetsége (SZDNSZ), mára lehullt a lepel. Kendőzetlenül és hihetetlen agresszivitással, gátlástalansággal folyik az Európai Egyesült Államok eszközökben nem válogató kiépítése. Még Ferenc pápának is azt kellett mondania, hogy ez a felvizezett, félreértelmezett szekularizmus kulturális gyarmatosításhoz vezet, módszerei a náci és a bolsevik diktatúrák gyakorlatára emlékeztetnek!
Érdekes módon mintha mi sem vennénk komolyan ezt a pápai figyelmeztetést, s gyanús az „érintettek” hallgatása is. Mintha váratlanul érne bennünket az EU Bizottság hatáskör-kiterjesztése, nyomulása. Holott már a régmúltban is megfogalmazott célokat követnek – ld. pl. Kalergi –, de a csatlakozás óta (NATO, EU) elvileg minden eleme ismert, vagy legalábbis ismertnek kellene legyen számunkra.
Vagy mégsem az?
Biztos van, aki még emlékszik rá: Csoóri Sándor szinte a rendszerváltás másnapján mondta, hogy „ismét becsaptak bennünket”. Nekünk pedig közel 30 év kellett, hogy erre lassan rájöjjünk, és most sem mindenki.
Mai kifogásainkra az a nyugati balliberális válasz, hogy tudnunk kellett volna, milyen klubba léptünk be, viselkedjünk e klub „európai értékei, demokratikus, jogállami normái” szerint.
Nem részletezném, milyen egyéni emberi szabadságjogokat (migráció, LMBTQ, cancel culture stb.) és milyen, szinte a nullára lecsökkentett „állami” szuverenitási jogokat értenek ezalatt. Konzervatív értelmiségünk megkésve ugyan, de mára ezt jól azonosította és feltárta. Ennek a „klubnak” már az alapításkor meglévő „Európai Egyesült Államok”-célkitűzéseit azonban a rendszerváltó értelmiségünk „jó” esetben mintha elhallgatta volna, vagy fel sem ismerte. Nem tudom, melyik a rosszabbik eset. Mindegy, ezen túl vagyunk.
Lelkiismereti okokból – én szóltam! – most csak az utóbbi néhány nap-hét nagyon felgyorsult azon eseményeit szeretném felsorolni, melyekről minden bizonnyal ti is hallottatok, s melyek látszólag függetlenek egymástól, önmagukban még elfogadhatónak is tűnhetnek, ámde összességükben mind-mind az európai egyesült államok agresszív, céltudatos, összehangolt megvalósítására irányulnak. A részeket össze kell raknunk egésszé. Szerintem le vagyunk maradva. A siránkozás jól ment, a helyzetet jól elemeztük és feltártuk, de a cselekvés még elszigetelt, nem kellően átfogó és hatékony. Gondolok itt a jobboldal egységes európai fellépésére, vagy a szuverenitásunk nem kellő alkotmányos védelmére. Ebben pl. a lengyelek jobbak.
Következzenek a kirakós játék egyes elemei. Jó lenne, ha a kirakásában vagy továbbiak megtalálásában mindenki segítene. Időrend nem egészen stimmel, de induljunk a legfontosabb eseménytől, a HAGYOMÁNYOS UNIÓS költségvetési vitától, melybe ravaszul elrejtették az európai egyesült államok legfőbb pillérét létrehozni kívánó ÚJ költségvetési javaslatot. Ezek felett könnyedén elsiklottunk.
Az EU ominózus költségvetési vitája két részből állt.
A Brexit következtében kieső angol hozzájárulások miatti megszorító intézkedéseket is tartalmazó, hagyományos 7 éves EU-s költségvetési vitából. Ebből jól jöttünk ki, részben a kilátásba helyezett magyar-lengyel vétó miatt, de főleg azért, mert e normál folyamat mögé lett elrejtve a „fukarok és gazdagok” vitájának álcázva az „Egyesült Európa”-hívőknek létfontosságú következő konstrukció:
A Soros ihlette 750 milliárd EUR-s alapvetően új, az EU alapokmányába demokratikusan jelenleg NEM illeszkedő, a jövőbeni európai egyesült államok pillérének számító ún. Next Generation EU, vagy Great Reset-nek nevezett program. Ez egy lopakodó alkotmánymódosításnak tekinthető, döntő lépés az európai egyesült államok felé. A bevált módszert folytatják, a békát beleteszik a hideg vízbe és szép lassan megfőzik, mert az így észre sem veszi. A jogi bökkenőket, a „lopakodást” tudva, a főzést folytatva, a demokrácia látszatát fenntartva ezért is kellett úgy dönteniük, hogy az új konstrukciót minden tagállam Parlamentjének ratifikálnia kell! (Német következményeire mindjárt kitérünk). Trükkös eredménye, hogy ha az egyes népek néhány év múlva rájönnének, hogy milyen lényeges szuverenitási elemről mondtak le, adták a felhatalmazást egy újabb hatalmi koncentrációhoz, azt lehet mondani, hogy ti szavaztátok meg! (Tudtommal nálunk ez még nem történt meg, a ratifikálás lebegtetését szerintem a kormány a „demokratikus deficit”-vitában szeretné fegyverként használni.) Az egész azonban, ahogy említettem, majdnem elbukott a németeken. (Akit érdekelnek a részletek, ld. itt:
Figyelemre méltó fejlemények és szempontok:
A pénzügyi érvek mögötti szuverenitási kérdések lényege, hogy az ellenőrizetlen és szakszerűtlen Európai Banki hitelfelvétel ellentétes a német alkotmánnyal és törvényekkel. A német Alkotmánybíróság később igazat adott a beadvány készítőinek, további jogi vizsgálatokat tartott szükségesnek, MÉGIS engedélyt adott a Merkel-kormánynak, hogy a ratifikálást végigvigye! Tehát a német kormány (háttérhatalom nyomására?) szembement a saját jogrendszerével és Alkotmánybíróságával. (Érdekesség: a téma központi szerepet játszott a mostani decemberi német koalíciós tárgyalásokon, a tárcák elosztásakor, ki legyen a pénzügyminiszter.)
Csak véletlen lehet, hogy Hessen tartományban fura körülmények között meghalt 3, azaz három CDU politikus (egy gyilkosság, két öngyilkosság), akik a fenti Alkotmánybírósági beadvány előkészítésével foglalkoztak?
A fenti, augusztusi német kormányhatározatra (nem demokratikusan meghozott törvényre!) hivatkozott a múlt héten az EU Bizottság, amikor a júniusban beígért kötelességszegési eljárást megindította Németországgal szemben, az EU-jog szuverenitásának nemzetek felettiségére hivatkozva! Ld. az alábbi FAZ-cikket németül. Magyarul egyetlen hírt sem olvastam Németország „súlyos” demokrácia-deficitjéről.
Ugye ismerős a téma? – a lengyel Alkotmánybíróság kimondta, hogy NEM automatikus az EU nemzetközi jogának, Európai Bíróságának a nemzetek joga fölött állása. Azóta őrjöng az Unió.
A német kormány ( hangsúlyozom, csak a Kormány, nem a Parlament) az Európai Központi Bank (EKB) és a Német Bank közti hitelfelvételi vitában végül elfogadta az EKB semmitmondó válaszát, az ügy lezárult, DE...
...kb. három hete lemondott és az év végén távozik posztjáról az egyik legnagyobb tudású, elismert pénzügyi szakember, a kulcsfontosságú Német Bank (DB) elnöke, Jens Weidmann!
Új fejlemény: a bajor igazságügy-miniszter, Georg Eisenreich magyarázatot vár a Kormánytól, miért mentek szembe a német alkotmánnyal, a német törvényekkel? (ld. német cikk lentebb)
Ennyit tehát néhány német „szabadságharcáról”, az új Kormány pedig teljes gázt adna Európa egyesítésének!
Egyéb hír, Németországon kívülről, hogy nemzetközi színtéren derült égből villámcsapásként kiemelt fontosságú együttműködési megállapodást kötött Franciaország és Olaszország.
Mik az indítékok? Mert előzményét és szükségességét eddig nem láttuk.
Találgathatunk. Nemzetközi szerződések elsőbbségi hatáskörébe akarnak vonni belpolitikai kérdéseket, már most kivonva azokat a nemzetállami hatáskörből? Félnek a jobboldal, Salvini, M. Le Pen erősödésétől, és leendő mozgásterüket akarják ezzel korlátozni? Külpolitikailag megijedtek az új német kormány zöld vonalától? Atomenergia kontra alternatív energiaforrások?
További megfontolandók számunkra:
Macron ezért találkozik a V4-ekkel? „Kis” védelmet ígér a demokrácia-deficit ügyében, kérdés, mit kér cserébe? A lehanyatló Németország helyére akar lépni?
Ugyanilyen váratlan az osztrák kancellárváltás. Jól bevált korrupciós ügybe csomagolva, a lemondatások hátterében ott húzódnak Kurz migrációval és határvédelemmel, sőt, a Kelet-Európa melletti kiállásával kapcsolatos, EU-nak nem tetsző kijelentései. Néhány hete még von der Leyen lehetséges nagyformátumú utódának is tekintette néhány osztrák elemző az EU élén. Ehhez képest most csak a bölcsődébe fogja vinni-hozni a fiát.
Dec. 2-án megjelent az EU Bíróság főtanácsnokának előzetes jelentése a lengyel–magyar közös beadványról a jogállamisági mechanizmust és a szankcionálhatóságot illetően. Nem nyerhetünk!
Mindezek betetőzéseként az EU Bizottsága a múlt héten a „polgárok jobb tájékoztatása, az álhírek kiszűrése és a diktatorikus országok központi félrevezető hírei” ellen létrehozta 12 európai vezető hírügynökség szövetségét, amelyből a magyar MTI értelemszerűen kimaradt. Jön a még gátlástalanabb agymosás.
Ahogy kimaradtunk egyedüli EU országként a J. Biden által összehívott, több mint 110 ország részvételével rendezendő demokrácia-konferenciáról is. Némi vigasz, hogy élve EU-s vétójogunkkal, megakadályoztuk az EU hivatalos személyként való részvételét az eseményen, ami szerintem arra jó, hogy ne fogadhassanak el egy valamilyen következménnyel járó zárónyilatkozatot.
Legújabb fejlemény: döntött a magyar Alkotmánybíróság egy, a migránsok visszatoloncolása miatti EU Bírósági ítéletről. A felek általi értelmezése még nem ismert, de az kivehető, hogy az EU lisszaboni alkotmánya NEM határolta el egyértelműen az EU és a nemzet államok hatásköreit, szuverenitási jogosultságait. (Ez már önmagában felháborító kellene, hogy legyen). De az Alkotmánybíróság nem is mondta ki olyan egyértelműen mint a lengyel, hogy mikor és milyen feltételek mellett áll a nemzeti jog az EU-s jog felett. (Nem vagyok jogász, de azt hiszem ennek a kérdésnek az eldöntése a Birodalom létrehozhatóságának kulcskérdése.)
Dióhéjban tehát ezek az okai aggodalmaimnak.
Mit tehetünk? Csak a kormányra nem várhatunk, az teszi a dolgát, de adott esetben még rájuk is lehetne egy kis nyomást helyezni. Mai közállapotunkat tekintve alig lehet objektíven, értelmesen az emberekhez szólni. Nagy baj, hogy olyan zárt véleménybuborékban élünk, amelyikben csak a hagyományos jobboldali érvekkel nem tudunk „téríteni”, a szemellenzős gyűlölet miatt nem tudunk senkit megszólítani. Ezért ezt az európai dimenziójú egész vitát kiemelném a szokásos soros-ballib-fletó-lölő-márkizajos közegből és áttenném 1848. márc. 15. szabadságharcának körülményei közé. Több szempontból lehet hatásos :
Kommunikációs szempontból a megszépítő távolság: az aktuálpolitikai gyűlölködések híján reményeim szerint előítélet-mentesen többen figyelnének a lényegre: szabadságunk, maradék szuverenitásunk veszélyeire.
Szakmai, történelmi, jogi szempontból pedig „szinte” tökéletes párhuzam vonható a két koncepció, az akkori Habsburg Birodalom (mai megfelelője az EU Egyesült Államok elképzelése) közjogi felépítése, működése, és ’48 márciusi ifjainak, Kossuthnak, Petőfinek, a szuverén nemzetállamok követelései között. Még az EU szubszidiaritási elvei szerint is megállnak ’48 résztvevőinek felelős magyar minisztériumokra, nemzeti bankra, stb. vonatkozó követelései. Van tehát egy pirosbetűs nemzeti ünnepünk – 1848. március 15. – Kossuth és Petőfi, a szabad nemzetállam jelképei, és van ennek egy szomorú emléknapja, 1849 október 6, Haynau, a Birodalom jelképe, akik ezt a szabad államot Aradon kivégezték. Leegyszerűsítve, de tényekkel védhetően: 2022 választásának tétje, hogy a Birodalmat (EU-t) megtestesítő Haynau, Jellasich, vagy inkább Kossuth és Petőfi (a szuverén Magyarország) öröksége mellé állunk.
Rövidtávon, 2022-ben, ez a kérdés, válasszatok!
Hosszútávú vitánkban az EU Birodalmához való tartozás persze elkerülhetetlen és szükséges, el is fogadnám, ha az EU-t megreformálnánk, s alapjait – a Habsburg Birodalomhoz hasonlóan – a keresztény erkölcs, a jogaiba visszaállított „természetjogállam” képezné, és nem a mára totál csődbe jutott ateista–emberjogi–jakobinus alapvetések.
(Csak zárójelben: ezeknek a jakobinus gondolatoknak sajnos megágyazott a Kossuth-i eszmekör, ennyiben nem túl dícséretes a történelmi öröksége, és ezért Széchenyinek is igaza van a Habsburg Birodalom vonatkozásában. A lezáratlan Kossuth–Széchenyi vita elkerülhetetlenül folytatandó. Nyilvánvaló, hogy a Versailles–Trianonban barbár módon szétvert Habsburg Birodalom visszaállítására nincsen mód. Pedig ez a Habsburg Birodalom 600 évig fenntartotta azt a közjogi-politikai formációt, mely a mai Európai Egyesült Államok mintájául szolgál/hatna/, de fényévnyire van tőle. Miért? Mert éppen a Habsburg Birodalmat 600 évig összetartó kötőszövetet, az ERKÖLCSÖT, a szekuláris, az Állam–Egyház egységén alapuló elemet semmisítették meg féktelen egyház- és keresztényellenességükkel. Felszámoltak egy hatalmi ágat – Istent –, s helyébe a gyarló embert tették. Mai demokráciánkból ez a 4-ik hatalmi ág hiányzik. Az Istenre vonatkozó parancsolatok nélkül vissza kell térni, ki kell dolgozni a „természetjogállam” rendszerét. Egy széles európai együttműködésre nagy szükség lenne, de csak a balliberális–jakobinus–náci– bolsevik szemét, a romok eltakarítása után.)
Végül Ferenc pápa legutóbbi nyilatkozatának az alátámasztására, felhozhatnánk néhány író, művész gondolatát, mint pl. Márai Sándor: Egy polgár vallomásainak híres kesergését arról, hogy
„...az eszmények, amelyekben hinni tanultam, mint megvetett ócskaságok kerülnek nap mint szemétdombra, a nyájösztön rémuralma terjed el az egykori civilizáció óriási területei felett. A társadalom, amelyben élek nemcsak a szellem csúcsteljesítményei iránt közömbös már, hanem a mindennapok átlagának emberi és szellemi stílusával szemben is. (...) a kortársi tömegek átlagízlését, szórakozásaikat és igényeiket megvetem, erkölcsüket kétellyel szemlélem, a korszak technikai és rekordbecsvágyait, melyek csaknem maradéktalanul kielégítik a tömegeket, végzetesnek tartom.”
Végzetes is lett. Pedig ez még 1938-ban íródott, és akkor Márai nem tudhatta, hogy milyen mélyre süllyedünk még, és milyen mélyre süllyedtünk mára – de ezt vizsgáljuk szigorúan a mai emberjogi szempontokból.
Ennek érzékeltetésére hadd hozzak egy másik irodalmi példát: Erich Maria Remarque A Diadalív árnyékában című nagyszerű művét. Ahogy említettem, ezt most szigorúan csak a liberális európai elit unalomig ismételt, sokszor hangoztatott, megváltónak hirdetett, mindenek felett álló alapvető emberi jogi szemszögéből, mai szemmel nézem, összehasonlítva 1938-39 korát a mai világunkkal.
Leszögezhetjük, hogy a könyv mindenki által elismert, kiváló, átfogó korrajzot ad, tehát minden tekintetben hiteles kiinduló pont.
A történet 1938 őszén kezdődik. A német fasizmus, koncentrációs tábor elől, minden irat nélkül Párizsba menekülő tehetséges sebész, Ravic doktor illegálisan két francia sebész barátja mellett operál. Hosszú évekig elkerüli a francia rendőrség, majd a Gestapo figyelmét is. Végül egy utcai balesetnél segítségnyújtás közben lebukik, a Gestapo- rendőrség elkapja, majd (a film szerint) visszatoloncolják Németországba.
Nézzük meg, hogy a mai, végtelenül szabadnak hirdetett világunkban milyen esélye lenne résztvevőinknek, Ravic doktornak, az üldözött és az üldözöttet menekíteni igyekvő egyénnek és az akkori és mai világ erőszakszervezeteinek, az akkori Gestaponak, és a mai Manfred Weber, Ursula von der Leyen által is megtestesített Unió rendőrségének.
Az egyén lehetőségei:
Egy 1938-ban iratok nélküli, illegálisan egy kórházban operálható, német állampolgárságától is megfosztott, körözött, üldözött személy ÉVEKIG élhet szabadon egy idegen országban! Élvezheti Párizs fényeit.
És 1938-39-ben vannak személyek, akiknek LEHETŐSÉGÜK van embertársuknak SEGÍTENI!
Az erőszakszervezetek lehetőségei:
És vannak 1938-42-ben (valóban) GYALÁZATOS erőszakszervezetek, a rendőrség, a Gestapo, melyek ÉVEKIG nem jutnak a körözött személy nyomára!
Képzeljük el ezt az élethelyzetet mai szabad, liberális, demokratikus világunkban:
Az egyén lehetőségei:
2021-ben hová jutok el, jutna el Ravic doktor, iratok (személyi szám, adószám, TAJ-szám, lakcímkártya, adószám, bankkártya, útlevél, ujjlenyomat, stb.) nélkül? Sehová.
2021-ben nekem, neked milyen lehetőséged van egy köztudottan körözött személyt, bármilyen formában is, MENTENI? Semmilyen.
Az erőszakszervezetek lehetőségei:
2021-ben a térfigyelő kamerák, arcfelismerő rendszerek, nyomkövető telefonok szinte PILLANATOK alatt beazonosítanak egy körözött személyt, és rövid idő alatt jó esetben elfogják, rossz esetben több ezer kilométerről irányított drónokkal, bírói ítélet nélkül, meg is ölhetik.
Manfred Weber, Ursula von der Leyen reprezentálta EU erőszakszervezete, azok lehetőségei fényévekkel megelőzik az 1938-40-es évek rendőrségéét, Gestapo-ját.
AZ EGYÉN MENEKÜLÉSI ÉS MENTÉSI ESÉLYEI MÁRA A NULLÁVAL LETTEK EGYENLŐEK, AZ ERŐSZAKSZERVEZETEK MOZGÁSTERE PEDIG KORLÁTLAN LETT!
1938-40-ben, egy csúnya világban LÉNYEGESEN nagyobb egyéni mozgásterünk volt, mint a mai szabadnak hirdetett világban.
1938-40-ben az erőszakszervezetnek, az államnak LÉNYEGESEN kisebb lehetősége volt, mint a mai liberális demokráciáknak.
(Ennek fényében érthetetlen, hogy miért Manfred Webertől kér Deutsch Tamás bocsánatot, amikor a Gestapohoz hasonlítja, miért nem az ehhez képest nulla technikai lehetőséggel rendelkező Gestapotól? Ja, hogy azok a csúnya deklarált célok és a mi szép emberjogi eszméink nem összevethetőek? Mi jók vagyunk és nemesek. És a gyakorlatunk, a valóság?)
És ezt a hatalmat szeretnék egyesek most tovább központosítani! Ferenc pápa után szabadon… ez valóban a nácik és bolsevikok eszmevilágával azonos! S ha valaki más is kimondja, mint pl. az AfD Németországban, akkor ő lesz a szélsőséges.
Az ajánlott német újságcikk (az első bekezdés a lényeg):
FAZ: Vorrang von EU-Recht : EU stellt Verfahren gegen Deutschland ein
Der Konflikt zwischen der EU und Deutschland über das Urteil des Bundesverfassungsgerichts zu den Anleiheaufkäufen der Europäischen Zentralbank (EZB) ist beigelegt. Die EU-Kommission stellte ihr im Juni eingeleitetes Vertragsverletzungsverfahren gegen Deutschland am Donnerstag ein. Sie begründete dies damit, dass die Bundesregierung in einer Erklärung vom August den „Vorrang und die Autonomie“ des europäischen Rechts anerkannt habe. Deutschland habe außerdem zugesagt, die Autorität des Europäischen Gerichtshofs (EuGH) anzuerkennen, dessen Urteile endgültig und verbindlich seien. Berlin habe sich auch verpflichtet, alle zur Verfügung stehenden Mittel zu nutzen, um weitere „Ultra-vires“-Entscheidungen zu vermeiden.
Hintergrund ist, dass sich das Bundesverfassungsgericht mit seinem EZB-Urteil erstmals gegen den EuGH gestellt hatte, wodurch die Kommission den Vorrang des Unionsrechts gefährdet sah. Der EuGH hatte das Anleihekaufprogramm zuvor für rechtmäßig erklärt. Doch weder dessen Einschätzung noch die Erwägungen der EZB überzeugten die deutschen Verfassungsrichter, die daraufhin die über Jahre hinweg entwickelte Ultra-vires-Kontrolle zur Anwendung brachten. Sie greift aus Karlsruher Sicht, wenn eine europäische Institution die Ermächtigungen überschreitet, die ihr von den Mitgliedstaaten übertragen wurden. Sowohl das Anleihekaufprogramm als auch die Entscheidung des EuGH stuften die Karlsruher Richter als einen solchen „ausbrechenden Rechtsakt“ ein. Die Zentralbank habe ihr geldpolitisches Mandat überspannt und die Haushaltskontrollrechte des deutschen Parlaments ausgehöhlt, so die Verfassungsrichter. Sie forderten eine Begründung, die auch eine gerichtliche Überprüfung der Verhältnismäßigkeit möglich mache. Die Zentralbank erläuterte dem Bundestag ihr Programm daraufhin ausführlicher. Das deutsche Parlament billigte es, und das Bundesverfassungsgericht war zufrieden.
Ein Jahr später leitete die Kommission dennoch ein Vertragsverletzungsverfahren ein. In ihrer Stellungnahme vom August verwies die Bundesregierung darauf, dass das Verfassungsgericht die EZB-Erläuterungen im Bundestag und deren dortige Billigung akzeptiert habe. Außerdem sei die Karlsruher Rechtsprechung seit Langem europarechtsfreundlich.
ultra vires nihil aggrediendum -> erején túl ne kezdjen bele az ember semmibe
Újabb hír:
„Nach der Einstellung eines EU-Verfahrens, bei dem es um ein umstrittenes Urteil des Bundesverfassungsgerichts ging, hat Bayerns Justizminister Georg Eisenreich Aufklärung vom Bund gefordert.
Der CSU-Politiker sagte dem Münchner Merkur, er erwarte, "dass die Bundesregierung ihre Stellungnahme, die sie gegenüber der Kommission abgegeben hat, veröffentlicht". Er befürchte, dass die Bundesregierung Brüssel Zusagen gemacht habe, um eine Klage vor dem Europäischen Gerichtshof abzuwenden. Im Ergebnis sei die Einstellung des Verfahrens zwar zu begrüßen. Die Erklärung der EU-Kommission werfe aber wichtige Fragen auf.
Die EU-Kommission hatte am Donnerstag das gegen Deutschland eingeleitete Verfahren wegen eines Urteils des Verfassungsgerichts zur Europäischen Zentralbank (EZB) eingestellt. Die Bundesrepublik habe förmlich erklärt, den Vorrang und die Autonomie des Unionsrechts anzuerkennen, erklärte die für die Überwachung der Einhaltung von EU-Recht zuständige Behörde.
Zudem habe Deutschland zugesagt, die Autorität des Europäischen Gerichtshofs (EuGH) anzuerkennen, dessen Urteile endgültig und verbindlich seien. Auch habe sich die deutsche Regierung verpflichtet, alle ihr zur Verfügung stehenden Mittel zu nutzen, um weitere Entscheidungen des Bundesverfassungsgerichts zu vermeiden, die die Kompetenzen der EU-Organe infrage stellten.
Hintergrund ist ein Streit um Anleihekäufe der EZB. Das Bundesverfassungsgericht hatte der EU im Mai 2020 attestiert, damit ihre Kompetenzen überschritten zu haben. Brüssel wiederum sah in dem Karlsruher Urteil einen Verstoß gegen den Grundsatz des Vorrangs von EU-Recht.
Im Mai dieses Jahres gab das Bundesverfassungsgericht der EZB schließlich doch noch Recht, da die Notenbank die Verhältnismäßigkeit ihrer Maßnahmen nachgewiesen habe. Mit dem Urteil stellte sich Karlsruhe klar auf die Seite der EZB. Doch die EU-Kommission hat dem Bundesverfassungsgericht das Urteil vom Mai 2020 offenbar nicht vergessen.
Bayern Justizminister Eisenreich zeigt sich alarmiert. "Deutschland ist ein Rechtsstaat mit unabhängigen Gerichten. Dieses Grundprinzip unserer Verfassungsordnung darf nicht angetastet werden", sagte er der Zeitung. Der Bund könne keine solchen Zusagen gegenüber der EU-Kommission machen, weil jede Einflussnahme der Regierung auf die grundgesetzlich geschützte richterliche Unabhängigkeit ausgeschlossen sei. Um Klarheit zu schaffen, forderte Eisenreich Transparenz
