Költő és szerkesztő levélváltása

CSIKÓKÖR

(Varga Domokos György Úrnak)

Nem lehet egyszerre két lovat megülni

Még itt vagy, majd ott / háttal állnak egymásnak

Dörgölőznek, rugdalóznak, táncoltatnak

Kanca és csikója, körbe-körbe futnak

Az egyik jobbra indul, a másik balra

Szembetalálkoznak, hőkölnek, cserélnek

Szilaj hátukra vesznek / onnan levetnek

Jászolba fektetnek, meglehelnek / s tovább

vágtatnak körbe-körbe / nem szelídülnek

ÖKÖR

(Hőn szeretett Deli Mihály uramnak)

De lehet, látod, Mihály, lehet,

egyszerre két, vagy akár több

lovat is megülni,

hisz elég egy ócska „ö” betűcske,

s a címben,

lám,

máris ökör lomház

kerge kis csikónk hűlt helyén!

Nos, Mihály uram,

éppen ilyen változékony a valóság!

Ám nem háttal állunk,

hanem vállat vetünk egymásnak:

a jó és a rossz,

igaz és hamis,

szeretet és gyűlölet,

abszolút s relatív.

Hiába esküdt ellenségek,

egyik sem élhet meg

a másik híján.

Nincs más esélyünk,

mint lankadatlan araszolni

illékony viszonylagosságokon át

az elérhetetlen –

a csupa nagybetűs ABSZOLÚT felé.

Tudván tudva:

szabadságból is roppant terméketlen,

ami abszolút.

S bámulatosan termékeny,

amit éppen az ABSZOLÚT tart kordában.

Feltéve, hogy vesszük az adást,

fogjuk a rezgést:

éppen mit dolgunk

minekünk mondanunk.

Deli Mihály: Árnyékom