Kövér László: A kárpátaljai magyarságnak létéért kell küzdenie ‒ A külhoni magyarok többet adtak, mint amennyit kaptak
- dombi52
- 15 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Budapesten ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), ahol a házelnök tartott helyzetértékelő beszédet. Kövér László hangsúlyozta: a világpolitikai korszakváltás és a szomszédságunkban zajló háború alapjaiban írja felül a nemzetpolitikai mozgásteret.
„Az EU a béke, a demokrácia és a jólét korának véget vetve, a háború, a diktatúra és az elszegényedés korszakába készül lépni.” „A jelenlegi ukrán politika háborús túszként használja a kárpátaljai magyarságot, nyíltan beavatkozik a magyarországi választási kampányba, és gyakorlatilag ellenségként viselkedik hazánkkal szemben. (...) a kárpátaljai magyarságnak ma a létéért kell küzdeni.” „Napainkban az EU intézményei, az Európai Bizottság és az Európai Parlament nem a létküzdelmet folytató kárpátaljai magyarságot, hanem a közösséget túszként használó jelenlegi ukrán vezetést támogatja.” „...egyik ország vezetője sem vetemedett arra, hogy egy másik, szomszédos ország vezetőjét nyilvánosan halállal megfenyegesse. Mint ismert, Ukrajna elnöke most ezt is megtette.” „1990 és 2010 között – mai árfolyamon számolva – a magyar állam 400 millió eurónak megfelelő forintot fordított a magyar nemzet 20%-át kitevő külhoni magyarság szülőföldön való megmaradásának támogatására. 2010 és 2025 között ugyanezen támogatás 3,2 milliárd euró értékű volt. Mindazoknak, akik úgy vélik, hogy a magyar állam túl sok támogatást nyújtott az elszakított nemzetrészeinknek, mondjuk el, hogy csak 1990-től számítva napjainkig, ezen magyar közösségeink legkevesebb 6 milliárd euró értéket adtak Magyarországnak. Nagyságrendileg ugyanis legalább ennyi volt az 1990 óta Magyországon munkát vállaló külhoni magyarok képzési költsége, körülbelül 200 ezer munkavállalóval és 30 ezer euró egy főre jutó képzési költséggel számolva, aminek megfizetésétől mentesült a magyar állam, így a hazai adófizetők is. Tehát az elmúlt harminc évben a külhoni magyarok anyagi értelemben többet adtak Magyarországnak, mint amennyit kaptak tőle. A szülőföldön való megmaradás erősítését célzó nemzetpolitikánk azonban sokkal több, mint számvitel. A magyar sorsközösség egyik legfontosabb megnyilvánulása.”
