KÖZHELY (Deli Mihály verse)

KÖZHELY

Ilyet bárki tudna

Ilyet vagy hasonlót

Nem rendkívüli ügy

Mindig valami mást

várnak az emberek:

ami közelebb visz…

Közelebb, de mihez?

Nincs nevén nevezve

Félnek kimondani

Próbálnak cinkosan

közönyösek lenni

Magukban/titokban

összekacsintanak

Sőt, úgy tesznek, mintha

nem is érdekelné

őket / direkt mellé

lőnek a céltáblán

és önelégülten

nevetnek jóllakott

amatőrségükön

Pörgetik a vurstlit

Van forró kolbász, friss

kenyér és sör, zene

Lírai lebegés

Meg elmélyülések

Megigazulások

Kaján viccelődés

Igaz tragédiák

Végső soron halál

Kis- és nagypolgári

élet, vircsaft, humán

állatkert, vad/szelíd

teremtmények / neki-

feszülnek életnek

falaknak, világnak

Tépik/simogatják

egymást és magukat

Agytekervényeik

és ujjlenyomatuk

labirintusában

alkotnak, elvesznek

Öntudatuk makacs

kését villogtatják

Mindenkinek van egy

élete, ez az egy

vagyona, semmi több

(Ezt is elvehetik

de mit kezdenének

vele? / visszaszáll / ha

nem talál, odébb áll)

Minden más aranyból

is lehet, mit sem ér

…Ugyanőt ölelem

hosszú évek óta

Nem unom, nem és nem!

Jól ismerem, mégis

tele van titkokkal

Ha egyet megfejtek

születik három új

Három újabb illat

És nincs vége soha

A szomszédban is így

A másik réten is

Kétezer éve is

Meg más bolygókon is

Pont így / körülbelül

Lent az ismeretlen

mélységben a vasak

lassan feloldódnak

A víz, a levegő

az ég telt közhelye

kiperdít magából

Elszáguld velünk a

kalandos fájdalom

Útközben elveszít

…Hohó, ez az a hely

ahová mindenki

betér / elálldogál

körbenéz, vagy azt sem

Sírni, legyinteni

okoskodni lehet

Semmi rendkívüli

nincs benne, bárkivel

megesik a dolog

szóra sem érdemes

Észrevétlen köz-hely

Szubjektív/objektív

stílusos hencegés

vasárnap / hétköznap

Marc Chagall: Élet, 1964

(a kép forrása: itt)