KÖZHELY (Deli Mihály verse)
KÖZHELYIlyet bárki tudna
Ilyet vagy hasonlót
Nem rendkívüli ügy
Mindig valami mást
várnak az emberek:
ami közelebb visz…
Közelebb, de mihez?
Nincs nevén nevezve
Félnek kimondani
Próbálnak cinkosan
közönyösek lenni
Magukban/titokban
összekacsintanak
Sőt, úgy tesznek, mintha
nem is érdekelné
őket / direkt mellé
lőnek a céltáblán
és önelégülten
nevetnek jóllakott
amatőrségükön
Pörgetik a vurstlit
Van forró kolbász, friss
kenyér és sör, zene
Lírai lebegés
Meg elmélyülések
Megigazulások
Kaján viccelődés
Igaz tragédiák
Végső soron halál
Kis- és nagypolgári
élet, vircsaft, humán
állatkert, vad/szelíd
teremtmények / neki-
feszülnek életnek
falaknak, világnak
Tépik/simogatják
egymást és magukat
Agytekervényeik
és ujjlenyomatuk
labirintusában
alkotnak, elvesznek
Öntudatuk makacs
kését villogtatják
Mindenkinek van egy
élete, ez az egy
vagyona, semmi több
(Ezt is elvehetik
de mit kezdenének
vele? / visszaszáll / ha
nem talál, odébb áll)
Minden más aranyból
is lehet, mit sem ér
…Ugyanőt ölelem
hosszú évek óta
Nem unom, nem és nem!
Jól ismerem, mégis
tele van titkokkal
Ha egyet megfejtek
születik három új
Három újabb illat
És nincs vége soha
A szomszédban is így
A másik réten is
Kétezer éve is
Meg más bolygókon is
Pont így / körülbelül
Lent az ismeretlen
mélységben a vasak
lassan feloldódnak
A víz, a levegő
az ég telt közhelye
kiperdít magából
Elszáguld velünk a
kalandos fájdalom
Útközben elveszít
…Hohó, ez az a hely
ahová mindenki
betér / elálldogál
körbenéz, vagy azt sem
Sírni, legyinteni
okoskodni lehet
Semmi rendkívüli
nincs benne, bárkivel
megesik a dolog
szóra sem érdemes
Észrevétlen köz-hely
Szubjektív/objektív
stílusos hencegés
vasárnap / hétköznap
Marc Chagall: Élet, 1964
(a kép forrása: itt)
