Krasznahorkai László szerint nincs miért büszkének lenni arra, hogy magyarok vagyunk

Budaházy Edda fészes bejegyzése

Neki biztosan nincs.

Wass Albert írja egyik regényében, hogy a románokhoz átállt, gyökereit megtagadó, vérei ellen forduló áruló magyar nem a magyarságot gyengíti, hanem azokat, akikhez csatlakozik.

Nem baj, ha ezek az idegenszívűek belénk rúgnak. Mi tudunk büszkék lenni hagyományainkra, kultúránkra, történelmünkre, őseinkre és hőseinkre.

Mondjuk, arra, hogy

• Magyarországnak van a világ második legrégebbi alkotmánya;

• a magyar nyelv teljesen egyedülálló és az emberi logika csúcsterméke;

• a magyar írásbeliség legkevesebb 6000 éves;

• a magyar íj a IX. század csúcstechnológiája volt;

• Hunyadi Mátyás corvinái a reneszánsz Európa egyik legnagyobb és legértékesebb könyvtárának kódexei voltak;

• a magyarság évszázadokon át feltartóztatta az Oszmán birodalmat a tízszeres túlerő ellenére;

• míg Európában 1848-ban, 6 napig tartottak a forradalmak, mi másfél évig ellenálltunk;

• szembe mertünk szállni a Szovjetunióval;

• a magyar mesevilág, népművészet, tárgyi kultúra páratlanul gazdag;

• több mint 200.000 népdal van felgyűjtve a Kárpát-medencében;

• az olimpiai érmek tekintetében 200 nemzet között az első tízben vagyunk

• …stb.

De büszkék lehetünk arra is, hogy

• Magyarország az évszázadok során nem igázott le és írtott ki más nemzeteket (kontinenseket);

• nem rabolta el mások aranyát, gyémántját, olaját;

• nem építette gazdaságát mások rabszolgaerejére, ahogy tették azt a minket napi szinten jogállamiságból kioktató Nyugat-európai államok vagy akár Amerika.

Elmondhatjuk, hogy amink van, azt a magunk erejéből építettük, tőlünk csak elvettek, nekünk soha senki nem segített, és bár akiket nagylelkűen befogadtunk, hálátlanul ellenünk fordultak, mégis itt vagyunk.

És maradunk!