„Lyukó Ten országa” mondat a kunbábonyi avar kagán csatján (Varga Géza tanulmánya)
- dombi52
- szept. 18.
- 5 perc olvasás
A 70-es évek nagy régészeti szenzációját jelentette egy avar fejedelmi sír feltárása a kunbábonyi homokbányában. Az ásatás eredményeképpen 155 db aranytárgy került a múzeumba, melynek összsúlya 2,5 kg. A H. Tóth Elvira és Horváth Attila régészek munkája eredményeképpen a múzeumba került leletegyüttes hiányos, mert a lelőhelyet megtaláló helybeliek kezén sok tárgy eltűnt, csak a leletek mintegy 70 százalékát sikerült a múzeum számára megszerezni. A kunbábonyi fejedelmi sír emlékegyüttese így is a világ legszebb avar kori lelete. Gazdag tárgyai alapján eddig is sejtették, hogy maga a kagán lehetett az a férfi, akit a 670-es évek táján temettek el a mai Kunszentmiklós Kunbábony nevű határrészén. A sírban talált csaton (1. ábra) a magyar hieroglif írás segítségével elolvasott uralmi jelkép (a hármas halom és a világfa jeléből alkotott ligatúra) ezt a véleményt alátámasztja.
Az avar főurat arany lemezekkel díszített fakoporsóba helyezték és méltóságának jelképeivel, legszebb ékszereivel, fegyvereivel, edényeivel és eszközeivel együtt temették el. Szemfedelét aranylemezek ékesítették, kezére aranykörmös kesztyűt és halotti gyűrűket húztak. A kunbábonyi avar férfi rangját nemcsak ékkőberakásos aranyveretekkel díszített öve, hanem arany kürtje és ivóedénye, madárfejes jogara, valamint aranyveretekkel ellátott kardja is jelzi. Egykori gazdagsága ma már csak sejthető a ránk maradt aranytárgyak alapján, amelyek némelyike önmagában is egyedülálló ötvös műremek. A leletegyüttes a kor összes fémmegmunkálási eljárását felvonultatja előttünk, a lemezes poncolt munkáktól az öntésig, a rekeszes, körberakásos és formába kalapált, bordázott és gyöngyözött elemek alkalmazásáig.
E cikk számára a kagán csatjának magyar hieroglifákkal írt, magyarul jól elolvasható "díszítése" a leginkább figyelemre méltó (1. ábra).
Az akadémikus tudomány hallgatásba burkolózása, tagadása és hazudozása ellenére napnál világosabb, hogy az avarok magyarul beszéltek. Ez a tény legegyszerűbben a magyar hieroglif írás jeleivel írt korabeli szövegek, például a kunbábonyi avar kagán csatján olvasható Lyukó ten országa (mai magyarsággal: Lyukó isten országa) mondat segítségével ellenőrizhető. A díszes kialakítású mondatjel a magyar jelkincs ismert és napjainkban is használt jeleiből lett összeállítva (2. és 3. ábra).
A Lyukó hieroglifa a székely írás "ly" betűjének előzménye, a hun és avar napisten egyik neve, vagy jelzője. Arra utal, hogy a napisten minden jó forrása.
A Ten "az isten régi neve" jel fennmaradt a székely írás nikolsburgi ábécéjében is az "nt" jeleként. Ez persze csak egy viszonylag kései és tudóskodó magyarázat abból a korból amikor a betűkből összerakott ligatúrákat még el tudták képzelni, de szójelet már nem. Azaz az n + t ligatúrájaként értelmezték és jobbról balra haladó olvasatot feltételeztek. Hogy ezt mégis inkább ten szójelként kell értelmezni, azt a templomainkban fennmaradt változatok alátámasztják. Például az énlakai bilingvisben, az unitárius templom Egy Isten mondatjelében egyértelműen a ten jele. Megtalálható még ‒ többek között ‒ a csempeszkopácsi templom kapubélletében köbe faragva, a somogyvári kőfaragványok között és a magyar koronázó paláston is.
A hármas halom nem került be a székely rovásjelek közé, de megmaradt a magyar heraldikában (pl. az országcímerben) és a népi jelkészletben (hímes tojásokon) is. A kagán csatján azért díszes ez a mondatjel, mert a kagán világnézetének, legitimitásának legfontosabb érvét: a dinasztia, vagy a királyi hatalom isteni eredetét méltóképpen kívánták megfogalmazni. Azt, hogy a magyarság szó- és mondatjeleket is alkalmazott, egy 1500-as évekből ránk maradt forrás, Veit Gailel pozsonyi honfitársunk feljegyzése is tanúsítja. Azaz minden rendelkezésére állt volna az akadémikus "tudomány" számára eddig is a csat szövegének elolvasására (korántsem mellékesen az avarok magyar nyelvének azonosítására), ám a szükséges tudás és akarat hiányában ezt meg sem kísérelték.
A leletek azonban magukért beszélnek. Nem változtat ezen az sem, ha a muzeológus szakma "krémje" akadályozza a leletek elolvasását és a magyarul megszólaló avarhun szövegek közkinccsé válását. Emlékezetes a sajnálatos eset, hogy a budapesti hun jelvény magyar jelekkel írt és magyar szöveget rögzítő felületét a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelték (hogy a jól olvasható jeleket Tomka Péter és Tomka Gábor letagadhassa?) és ezt az esetleg bűncselekményt képező leletpusztítást a Kasler Miklós vezette minisztérium ma kézhez kapott levele is mentegeti (azonban talán a miniszter tudta nélkül).
A magyarul megszólaló avarhun szövegek sora az akadémikus "tudomány" prekoncepciós hozzáállása ellenére magáért beszél. A hieroglifikus írását újra megtanuló magyar nép egyszer talán majd rákérdez a felelősökre, hogy kit és mit is szolgálnak ezzel a leletpusztítással és hazudozással.
A genetika a kunbábonyi avar sír lakójáról
"Populációgenetikai és filogenetikai analíziseink eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált avar kori elit úgy apai, mint anyai vonalainak nagy százaléka kelet-közép ázsiai eredetű." Csáky Veronika és szerzőtársainak cikkében, a 92. oldalon olvasható ez a következtetés. A magyarul elolvasható sírlelet és a fenti genetikai eredmény együttese nyilvánvalóan sokféle értelmezést enged meg. Ezek között létjogosultsága van annak a hipotézisnek is, amit a hieroglifikus írásemlékek elterjedtsége alapján már tudunk, hogy a magyar nyelv és a magyar hieroglif írás használatban volt Kelet-Közép Ázsiában is.
Egy khioszi és egy kalotaszegi párhuzam
A régészeti leteken és a néprajzi tárgyakon százszámra előkerült, elolvasott és közzétett hieroglifikus szövegek rövid ősvallási jelentőségű mondatokat rögzítenek a magyar hieroglif írás jeleivel. Az első írást ugyanis nem az állam megjelenése, hanem a paleolitikum ősvallásának igényei hívták életre. Ezek között a hieroglifikus írásemlékek között ismételten előfordul a hegyen álló világfa ábrázolása. Közéjük tartozik a sumér nun "herceg", a kínai wang "uralkodó” jelek mellett a magyar államcímer királyságot jelképező hármas halma és kettős keresztje, valamint egy VII. századi görög váza feltehetően szkíta hatást tükröző jelmontázsa is (6. ábra). Az uralkodói hatalom égi eredetét hirdették és legalább 5000 éves előzményekre mennek vissza. Az összefüggéseik egyeztethetők a sumér-magyar etnokulturális rokonsággal is, amit Götz László és Simo Papola bizonyításai óta nincs ok kétségbe vonni. Az ábrázolási konvenció előzményei azonban jóval korábbiak lehetnek a suméreknél, feltételezhetően a presumér szabír/hurri népesség és a Termékeny félhold legalább 12 ezer éves jelhasználatában gyökerezhetnek.
Irodalom
Csáky Veronika – Gerber Dániel – Koncz István – Csiky Gergely – Szeifert Bea – Egyed Balázs – Pamjav Horolma – Mende Balázs Gusztáv – Szécsényi-Nagy Anna – Vida Tivadar (2019): Az avar kori elit eredetének és rokoni szerveződésének paleogenetikai vizsgálata
Götz László: Keleten kél a Nap, Népszava, Budapest, 1990., Püski Kiadó Kft., 1994.
Kiss Attila (1993): Tanulmányok a kora avar kori kunbábonyi vezérsírról
Promotions.hu (2025): Irtózatos halom aranytárgy került felszínre a Kiskunságban, az egyik felirattól megőrülünk (promotions.hu)
Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza (2018): Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza (2019): Ten hieroglifa Somogyvárról
Varga Géza (2019): A magyar koronázó palást "Ten országa" mondatjele
Varga Géza (2020): Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek
