Maflaságok vasárnapra ‒ Gyimóthy Gábortól

 Jópofák vagyunk

Mondanom se kell, hogy… S ekkor

jön a közhely szelleme,

s mondom, amiről azt mondtam,

mondanom se kellene…

Hol vagyunk mi ettől…?!

Civilizáció az, ha

már mindenki civillé vált.

Az olyan társadalomban

nem találhatnánk katonát…

Nevek és mondások

„Vedel, mint a gödény”! – mondják,

s „Iszik, mint egy kefekötő”!

Mindeközben van egy rovar,

melynek neve szitakötő.

Tűnődöm, hogy mért nem lett a

gödény neve kefekötő...?

(Nem láttam még kefekötőt,

pláne azt, hogy hogyan iszik.

Ezt a mondást ezer szájak

mégis szájról szájra viszik...)

A szitakötőt sem értem:

hol köt szitát, mikor s miért?

Ilyen furcsa elnevezést

vajon van-e olyan, ki ért?

(A szitakötő szép rovar,

soha nem köt szitát pedig.

Ezzel szemben egész nyáron

vígan helikopterkedik...)

Ez még nem fordult elő? (majd fog...)

Noha esélyében sem hitt

a híres ellen-csapat,

gólt rúgott a kis focista

s széttárt karokkal szaladt.

A társai körülfogták,

dúlt az öröm-áradat,

ám annyira szorították,

hogy ő, szegény, megfulladt...

Erre számítani kellett volna

Emberek vették körül a

téren tátongó lyukat.

Annyira csodálkoztak, hogy

elfeledték gondjukat.

Mi történhetett vajon, hisz

e lukkal a tér rém rút!

Semmi, semmi, emberek, csak

elszökött a szökőkút...

Szókincshézag

Héliummal töltött léggömb

száll a magas ég felé.

Mivel jelölném a súlyát,

ha valaki kérdené?

Van a nehéz s van a könnyű,

ám arra mit mondhatunk,

ha súlytalannál is könnyebb?

Arra sajnos nincs szavunk...

Új ismeretek

A kentaúr labdajáték

volt a lovaspóló őse.

Homérosz erről még nem írt,

mert ezt nem tudhatta ő se...

Szinte fáj!

Szeretem a teniszt nézni;

Roland Garros gyühet!

Wimbledonnál sajnálom a

kitaposott füvet...

Ott is, hol a labdaszedő

gyerek ólálkodik,

kopaszon porzik a talaj,

mert a fű kikopik...

(Áttekinthetőség szenved!

– Bár a fehér dressz csoda! –

A párosnál sajnos sosem

tudom, hogy ki, kicsoda?

S kérdem, talán létezik egy

józansági ellenzék?

A labda-adogatókat

robotokká képezték!)

Titokzatos madárnév

Kárókatona a nevét

vajon hogyan kaphatta?

A francia kártyák közül

netán egyik lap adta?

És ha igen, akkor miért

lett belőle katona?

Másik három kártyanemből

nem származott rokona?

S mi illeti e madarat

– ha katona –, milyen rang?

E kérdéseimre sajnos

nem jön válasz, nem jön hang.

Ám van, aki e madárra

(idegenül, pongyolán

s mert furcsálja magyar nevét)

azt mondja, hogy kormorán...

Szomorú tapasztalat

Egy bizonyos pocaknál a

nadrágszíj már nem használ.

„Pocak lejtőn” a nadrágunk

szűkebb szíjtól lecsúszkál...

Labdarúgás

Százhúsz percnyi szaladgálás

s az eredmény nulla-nulla!

Tizenegyesekkel lövik

szíven, s ettől sajnos hulla...

A félreértés

Elhangzott a híres jelszó:

Tóra! Tóra! Tóra!

A pilóták gépbe ültek

eme parancsszóra.

Ám sajnos rosszul értették,

mert nem tudtak magyarul,

s ez tán Szigetre! Szigetre!

jelentésű japánul.

Így támadták meg Hawait,

s ami nagyon szomorú,

ettől tört ki Keleten is

a nagy világháború...

---

A tóra tigrist jelent japánul, és Tóra! Tóra! Tóra! volt

Pearl Harbor megtámadási tervének katonai fedőneve.

Régi kérdés

Mondd, mit érzel te, a vaj,

ha így hívnak: Teavaj?

Rég kérdem, de hiába:

tesznek téged teába?

Váratlan ipar (sajnos csak mese)

Délisarki üvegházban

napraforgó forgott lázban,

mert hiszen ott – ha ott a nyár –

kering a Nap, mint a madár.

A nap-követésnek ára:

egyre csűrődött a szára,

és megcsavarodott tőle,

mint a narválnak a tőre...

A kertész bámult egy nagyott,

csavart száron csodálkozott,

ám a szárból csinálhatott

narvál-agyar utánzatot.

A szárat keményítette,

egyik végét kihegyezte,

s narvál-agyarrá faragva

lett az „egyszarvúnak szarva”.

E kertészt nem kell megvetni

és főleg nem kinevetni.

Termelte a  napraforgót

– az üvegház hozzá megvótt. –

Aztán ebből nagy üzlet lett:

Délisark elhíresedett.

A műagyart elkapkodták!

(És a narvált élni hagyták.)

Zollikerberg, 2026 VII. 2. – 18.