Magi Zsolt László megfejtése: Nem Petőfi esett el, hanem Kurcz Antal segédtiszt

1849. július 31-én rekkenő hőség, pokoli forróság volt Erdélyben. Előző nap Petőfi Sándor jóbarátja, Franz F(r)iedler, aki Józef Bemnek, a lengyel származású, legendás tábornoknak (altábornagynak) volt a hírszerző „kémje”, azzal csábította Székely-Keresztúron „Alex”-et, hogy másnap „nagy csata lesz”: jöjjön el megnézni azt a hősies küzdelmet!

Bem „apó”, aki fiaként szerette a fiatal Petőfit, viszont szigorúan megtiltotta a forradalom és szabadságharc híres költőjének, hogy tovább vonuljon a csapattal, mert féltette és távol akarta tartani a veszélyes helyektől.

Petőfi viszont Gyalókay Lajos honvédszázados ekhós (ponyvás) kocsiján ‒ ennek ellenére ‒ mégis útra kelt, és Fejéregyházánál, amikor fél 10 körül meghallotta az ágyúlövéseket, azonnal leugrott a kocsiról és szaladt megnézni az összecsapást. 

A magyarok az első kilőtt ágyúgolyók egyikével rögtön eltalálták az oroszok kedvenc tábornokát, a 41 éves Grigorij Jakovlevics Szkarjatyint, gróf Alekszandr Nyikolajevics Lüders (Ligyersz) cári gyalogsági tábornoknak (az V. hadtest vezérének) csapatparancsnokát, vezérkari főnökét, aki egy óra múlva belehalt a sérülésébe!

Petőfit napközben a csatatér különböző pontjain látták: hol a térdére tett jegyzetfüzetébe írogatott (talán verset?), hol a Sárpatak hídjánál álldogált, hol az ágyúk és Bem közelében bukkant fel! A tábornok erélyesen rá is kiáltott németül: „Herr Petőfi! Sie haben hier Nichts zu suhen!” („Petőfi úr! Nincs itt semmi keresnivalója, menjen hátra!”)

Petőfi Sándor aznap több szemtanú ‒ Gyalókay Lajos és Mütter Ferenc századosok ‒ szerint világos (szürkésfehér) vitorlavászon öltönyben, fegyvertelenül, gyalogosan nézelődött a csatatéren. Mivel Bem tábornok szigorú tiltása ellenére volt ott, semmilyen megbízatást nem kapott!

A kölcsönös, heves ágyúzás késő délutánig tartott, közben a honvédek elkeseredett harcot folytattak az oroszokkal a jobbszárnyon és főleg a balszárnyon. A küzdelemnek sok sebesült és halott lett az eredménye.

Este 5 óra felé nagy zivatarfelhő közeledett a csatatér irányába: az ágyúdörgésbe mennydörgés is vegyült. Von Lüders tábornok ‒ mivel Maros-Vásárhely felől nem érkeztek magyar csapatok ‒ el akarta dönteni a csata kimenetelét: kartácstüzet vezényelt, amellyel eltalálták a magyarok két lőporos taligáját (óriási robbanás lett), a kozák csapatok egy részét átkaroló hadmozdulatra küldte Fejéregyházán túlra, hogy majd vágják el a menekülők útját, a többi kozáknak és a dzsidásoknak pedig parancsot adott a rohamra. 

A magyar jobbszárny először golyózáporral megállította a lovas dzsidásokat, aztán meghátrált, majd futásnak eredt. Ezután pánikszerű menekülés kezdődött. Közben kitört a vihar is: a vágtató székely huszárok legázolták a gyalogosan menekülőket, robogtak a társzekereket és ágyúkat mentő katonák. Ebben a szörnyű káoszban többen is látták a futó Petőfit...

1./ Látta Lőrincz József huszárőrnagy, Bem kedvenc titkára, segédtisztje a másik segédtisztet, Petőfit:

„... az általános zavar perceiben látta Sándort, vászon kabátjában, gyalog, az országúton keresztül futni, s a kukoricaföldek felé tartani. Talán mégis sikerült megmenekülnie...” (Egressy 1851)

2./ Látta Pap Lajos alezredes, Bem táborkari főnöke is. Pesszimista véleménye szerint:

„... ama végzetes napon nem menekülhetett meg. Ők Bemmel 40-50-en voltak egy csoportban  lóháton s tőlük tizenöt lépésnyire Petőfi gyalog, fegyver nélkül. A kozákok és dzsidások 30-40 lépésnyire sűrű gyűrűt képezve nyomultak feléjük s ők, e maroknyi lovascsapat, keresztültörték magukat a gyűrűn, Petőfi ott maradt s azóta senki se látta. Ott el kellett vesznie; az oroszok fel voltak bőszülve Skariatin tábornokuk elesése miatt és senkinek sem kegyelmeztek meg...”

(SENKINEK SE? AKKOR HOGYAN FOGTAK EL TÖBB MINT 500 HONVÉDET?! EZT TÖBB TÖRTÉNETÍRÓ IS ELISMERI. Pl. az orosz Ivan Ivanovics Oreusz, aki gyilkolásról nem ír:  

„Fehéregyházán túl az ellenség már teljes felbomlásban volt. A dzsidások és a kozákok a  nyílt térszínen szüntelenül üldözték a menekülőket és megakadályozták gyülekezésüket. Az üldözés csak Héjjasfalva községnél szűnt meg, amikor már teljesen besötétedett.” (Szentgáli Antal 1922, 281. o.)

3./ Látta Lengyel József, székelykeresztúri sebészorvos, aki azt állította, hogy ő lovon menekült, Petőfi pedig egy darabig ‒ amíg bírta ‒ futott mellette! Visszatekintve látni vélte a futó Petőfit. (A kozákok Fejéregyházán túl elzárták a menekülők útját.)  

„Petőfi gyalog volt, s így a körben benne maradt. Egy dombra érve, visszanéztem, s Petőfit hittem felismerni, amint fedetlen fővel, szétterjesztett ingnyakkal, lengő zubbonyában futni láttam...” (Vasárnapi Újság, 1860. augusztus 25.)

4./ Látta az Udvarhelyszékben, Keresztúron lakó gyógyszerész (Petőfiné Szendrey Júlia írja):  

„... Petőfi Sándort azon pillanatban látá utoljára, midőn ez kozákok által körülvétetve, szakasztatott el a futó hadseregtől. Ezentúl többet nem látták, s a valószínűség ottani elvesztét bizonyítja...”

(EZ EGYÁLTALÁN NEM BIZTOS! MIÉRT ÖLTEK VOLNA MEG EGY CIVIL RUHÁS FIATALEMBERT? HA MEG AKARTÁK VOLNA ÖLNI, NEM VESZIK KÖRÜL, HANEM EGYSZERŰEN ÁTDÖFIK ÉS KÉSZ! – M. Zs. L.) (NEM IGAZ, HOGY MINDENKIT MEGÖLTEK A KOZÁKOK! MÁR A 2. PONTNÁL EMLÍTETTEM, HOGY TÖBB MINT 500 HADIFOGLYOT EJTETTEK ÉS EZT PONT A BEKERÍTETT RÉSZEN! A BEKERÍTÉSBŐL FŐLEG CSAK LOVON TUDTAK ELMENEKÜLNI! AKI GYALOG VOLT, AZ BENNE MARADT A BEZÁRÓDÓ KÖRBEN! – M. Zs. L.)

5./ Látta Egressy Gábor, Petőfi jóbarátja is. Arany János Szalontáról levélben megkérdezte tőle, hogy mit tud a költő sorsáról? Egressy azt válaszolta, hogy 

„... látta, amint Petőfi menekülés közben a kozákok közé rohant.”

(MIVEL SZEMBŐL VÁRATLANUL FELBUKKANTAK A BEKERÍTÉSRE KÜLDÖTT KOZÁKOK.)

Tény az, hogy Petőfit súlyosan megsebesítették a kozákok, mivel el akarták venni tőle a  „... jobb válláról bal felé lelógó, akkori divat szerinti bőrtáskát...” (Mütter Ferenc honvédszázados írása.) Petőfi nyilván ellenkezett, erre az egyik kozák karddal csapott rá, Petőfi viszont védekezésül a karját a feje fölé emelte, a másik pedig térden szúrta!

Mindezt látta a költő jóbarátja, Franz F(r)iedler a rejtekhelyéről kukkerén keresztül! Ez később belekerült a titkosírással készült naplójába!

Megparancsolta a két segítőjének, hogy a viharban és az éjszaka sötétjében hozzák ki a súlyosan sérült Petőfit onnan, és román parasztnak öltözve, egy csutkaszárral megrakott szekéren elvitték Segesvára és ott hagyták egy székely-zsidónál gondozásra. Ő valószínűleg  orosz felcsert hívott, hogy megmentse az ismeretlen civil sebesültet, így kerülhetett később fogságba Petőfi! (EZÉRT NEM LÁTTA AZ ELSŐ NAPOKBAN A FOGLYOK KÖZÖTT BAUER JÓZSEF ŐRNAGY, AKI EGY HADIFOGOLYCSOPORTBÓL SZÖKÖTT MEG ÉS 10 NAP MÚLVA AZT  MONDTA: „NEM LÁTTA OTT SÁNDORT!” VAGYIS AZ, HOGY NEM LÁTTA A FOGLYOK KÖZÖTT, MÉG NEM JELENTI AZT, HOGY MEGHALT!)

Az oroszok a kivonulásukkor magukkal vitték más foglyokkal együtt!

Visszatérve Petőfi sebesülésére, egy érdekes dolog történt! Másnap Eisenburger segesvári,  

„... 14-15 éves suhancz atyjával a csata színhelyére ment, és ott éles vágóeszközzel kettévágott gyűrűt talált. Petőfi öccse, ki 1850-ben Eisenburgernál volt, a gyűrűt állítólag Petőfi Sándor tulajdonának ismerte fel s annak láttán könnyekre fakadt.” 

(1877-ben megjelent újsághír ‒ fotokópiáját Fuksz Sándor tette közzé 2022. január 23-án. ‒ GONDOLJUNK ARRA, HOGY BARGUZINBAN NEM TALÁLTÁK MEG A PETROVICS-PETŐFI CSONTVÁZ NÉHÁNY UJJPERCÉT ÉS EGYIK TÉRDKALÁCSÁT! Azt is mondták, hogy egy egér vihette el, vagy térdkalács nékül született!)

Egy másik történet szerint egy székely a csata utáni hajnalon házának kertjében egy sebesültre bukkant.

„Félt az oláhoktól, ezért szénás padlásán rejtegette és ápolta egy hétig. Amikor a költő magához tért, pórgúnyába öltöztette, és napokig tartó, járatlan útvonalakon, rengeteg bérczeken át kivezette az oláhországi határszélre... Csak az elváláskor mondta meg a nevét: Petőfi volt!”

(Ezt Bartha János honvédszázados idézte egy székely tanú nyomán. SZERINTEM NAGYON MESESZERŰ! – M. Zs. L.)

Petőfi  „segesvári” hősi halálát az irodalomkutatók két hiteltelen beszámolóra alapozták: August von der Heydte cs. kir. osztrák őrnagy (később ezredes) 1854-es, felsőbb parancsra írt jelentésére, és Lengyel József székelykeresztúri orvos állításaira (bár ő sohasem beszélt Petőfi haláláról!).

Heydte biztos, hogy nem Petőfit látta holtan az Ispánkút közelében, hiszen nem is ismerte személyesen! Lengyel József szintén nem tudta, hogy hogyan néz ki Petőfi, ugyanis szőkének mondta!

Sántha Attila Petőfi-kutató feltételezése szerint Heydte Lőrincz Józsefet, Bem hadititkárát látta eszméletlenül, tetszhalott állapotban az Ispánkút (szökőkút) közelében. (Sántha Attila: Kit nézett Heydte a halott Petőfinek? Irodalmi Jelen 2024. május, XXIV. évfolyam 271. szám)

Én viszont EGY ÚJ HIPOTÉZISSEL ÁLLOK ELŐ. INDOKAIM A KÖVETKEZŐK: 

1./ Lőrincz József százados, segédtiszt valóban Bem tábornok levelezését és a kitüntetéseket tartotta rendben, de 1849. július 31-én már napok óta beteg volt!  „Keresztúrra érkezésem előtt már kornyadoztam. Fejéregyházán Bem látta gyengeségemet, kocsijához küldött nyugvás  végett ‒ megrendelve levelei megmentését, ha szerencsétlenség történne.” (Haller József 1887. január 22-ei levele Gyalókay Lajoshoz) Szerintem a beteg Lőrincz feladatát ‒ ideiglenesen ‒- a másik segédtiszt, Kurcz Antal őrnagy, honvédtiszt vette át! (Bem utasítására.)

2./ Kurcz Antal / Anton Kurz hadsegéd Bécsben született 1799-ben, osztrák létére szőke volt! (Az eredeti neve: Anton Schreiner!!!) Csak a magyarok adták rá a Kurcz nevet! (a kurz németül: rövid, kurta) Ugyanis nagyon kis termetű volt! Heydte egy ilyen kis termetű, leszúrt felkelő tisztet látott (!), aki a nadrágjáig le volt vetkőztetve. „Nadrágja fekete pantalló volt.” ‒ írta 1854-es jelentésében.

3./ Kurcz Antal 1849. július 31-én halt meg! (Ez benne van Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848/49 c. könyvében.) A halott mellett az  „aznapi posta” hevert szétszórtan: katonai iratok (br. Kemény Farkas és br. Stein Miksa jelentése és Bem Steinnek küldött válaszának (parancsának) a fogalmazványa, amelyet Kurcznak nem volt módja a csata közben letisztázni! Egyébként sem ő volt az írnok, hanem Lőrincz, de ő beteg volt. (Kolera? Megfázás? Forró nyári nap után, éjszaka meg lehet fázni. Az orosz seregből több mint tízezren haltak meg a kolera miatt!) Egyetlen olyan irat (vers) nem volt mellette, amely Petőfire utalt volna!)

4./ Lőrincz Józsefet délután 1-től 2-ig a jobb szárny mozdulatainak figyelésére küldte Bem. (Lőrincz betegen csak erre volt képes!)

5./ Lőrincz 10 nap múlva előkerült, addig Parajdon lábadozott. Szerintem őt nem szúrták mellbe, ő nem élte volna túl azt a sérülést!!! Őt nem vetkőztették le, azért nem kellett neki új egyenruha, amit Petőfi rendelt meg. (Egressy tévedett, időpontokban is!) Szerintem a Lőrinczről készült rajzon az egyenruha nem bő rajta! Azt írta, hogy:

„...az ütközetből, a Bem kocsijáról, a lovas ellenség közöl, Héjjasfalvában isteni ótalom mellett szabadultan meg, s az éj beálltával szállingózó bajtársak segítettek tovább...” (Vasárnapi Újság, 1861. 56. o.)

Tehát Héjjasfalvában szabadult meg az üldözőktől, mert addigra besötétedett! (Lőrincz József egészen 1876. június 23-ig élt!) Ő mentette meg Bem iratait és a magyar érdemjeleket, melyeket 1875 körül a sepsiszentgyörgyi Csereiné-féle múzeumnak adott át! (Petőfi-Múzeum, 1888. július 1. 141. hasáb)

Tény, hogy Petőfit és Lőrinczet többen összetévesztették a csapatnál az alacsony termetük miatt. Azonban volt egy harmadik kis termetű segédtiszt is Bem környezetében, mégpedig Kurcz Antal!!!

1972-ben jelent meg Dávid Gyula és Mikó Imre Petőfi Erdélyben c. könyve. Felteszik benne a kérdést:  

„Kinek lehettek birtokában ilyen bizalmas iratok és zsinegre fűzött kitüntetések? Csakis valamelyik törzskarhoz tartozó tisztnek. Bauernek, Gyalókaynak, Kurcznak, de egyik sem esett el a csatában...

(EZ TÉVEDÉS VAGY CSÚSZTATÁS! KURCZOT LESZÚRTÁK A KOZÁKOK! – M. Zs. L.)

... vagy Lőrincz Józsefnek, aki a Bem-leveleket megmentette, a nála lévő érdemjelfűzért pedig átadta a később alakult Székely Nemzeti Múzeumnak. A halott vagy szárnysegéd volt, vagy tolmács, vagy mind a kettő...

(ITT PETŐFIRE CÉLOZNAK SUNYI MÓDON. – M. Zs. L.)

...Volt-e más polgári ruhát viselő tiszt az elesettek között? Kurczon kívül csak Berki Mózes hírszerző, de őt Fehéregyháza és Segesvár között temették el.”

(FRANZ F(R)IEDLER IS HOL RONGYOS RUHÁBAN, HOL ELŐKELŐEN FELÖLTÖZVE JÁRKÁLT A HÍRSZERZŐ ÚTJAIRA! ‒ M. ZS. L.)

2012-ben Hermann Róbert is azon a véleményen volt, hogy  

„nem lehet automatikusan Petőfinek venni a halottat csupán azért, mert katonai iratok voltak nála. Miután Bemnek két segédtisztje vett részt az ütközetben, s Lőrincz József őrnagy némi viszontagság után visszakeveredett a főhadiszálláshoz, Petőfi pedig nem, Dienes szerint csak Petőfi lehetett az ispánkúti halott.”

(TÉVEDÉS!!! PETŐFI AKKOR NEM VOLT SZOLGÁLATBAN!!!)  

„...úgy tűnik, hogy a főhadiszálláson lévő tisztek bármelyikénél lehettek iratok, esetleg kitüntetések is, jóval inkább, mint a beosztás nélküli Petőfinél.” (Hermann, 2012, 445. o.)

Mint már írtam fentebb, a beteg Lőrincz feladatát Kurcz Antal vette át aznap Bem tábornok parancsára. Egyébként Bem nagy rendet tartott: mindenkinek megvolt a maga feladata.)

1850-ben ‒ tehát nem sokkal a  „segesvári” csata után ‒ Heydte nagyon érdekes dolgot mondott Lengyel Józsefnek, a székelykeresztúri orvosnak. Lengyel egy társasági beszélgetés alkalmával az ütközetre terelte a szót, és Heydte jól emlékezett, hogy  

„... egy szőke egyént látott az országút mellett egy mellén kapott dzsidaszúrás miatt elesve, s a mint mondá, hogy talán neki ez alak fel sem tűnt volna, ha mindkét nadrág és zubbonya zsebeit kifordítva nem látja, abból egy csomó összeírogatott papírt kihullva nem lát...”

(AZ IGAZSÁG AZ, HOGY LENGYEL SEM ISMERTE PETŐFIT, MERT Ő IS SZŐKE PETŐFIRŐL BESZÉLT! ‒ M. Zs. L.) VISZONT A SZŐKE, LESZÚRT FELKELŐ TISZT ANTON KURZ, vagyis a kis KURCZ ANTAL VOLT!!!

Később, az 1854-es jelentésében Heydte ezredes már Petőfi kinézetéhez  „igazította” a mondandóját, több-kevesebb sikerrel!

Az is érdekes, hogy a Neue Temesvarer Zeitung 1877. augusztus 15-ei számában Heydte azt állítja, hogy Fehéregyházától Héjjasfalváig csak két magyar katona holtteste hevert: az egyik a fehéregyházi vendéglő mellett, a másik Héjjasfalva fele útjánál, csaknem szemben a szökőkúttal! E második holttest mellett papírok hevertek, s az utolsó papírok alatt zsinórra fűzött babérkoszorúk és magyar kitüntetések voltak.

Azt hinné az ember, hogy ott sok menekülő meghalt, mivel az üldöző kozákok  „lekaszabolták őket”. Viszont ott ejtettek több mint 500 hadifoglyot! TEHÁT NEM ÖLTEK MEG MINDENKIT!

Visszatérve Kurcz Antal halálára:

„... az osztrák seregbiztos az ütközetet követő második napon, a Keresztúr felé történő előnyomulásnál, lovaglás közben, annál a helynél, ahol a holttest feküdt, egy frissen felhalmozott sírdombot figyelt meg.”

Anton Schreiner /Anton Kurz/ Kurcz Antal lett oda eltemetve! ERGO:

AZ ISPÁNKÚT MELLETT LESZÚRT MAGYAR FELKELŐ TISZT NEM PETŐFI SÁNDOR VOLT, HANEM A KIS TERMETŰ, SZŐKE SEGÉDTISZT, A BETEG LŐRINCZ JÓZSEFET AZNAP HELYETTESÍTŐ KURCZ ANTAL !

Csodálkozom, hogy 176 év óta ez senkinek nem jutott az eszébe!

Magi Zsolt László