Magyarüldözés – Fejezetek az elhallgatott történelmünkből (Vajda Miklós jegyzete)
A jövő héttől a már megszokott témájú és stílusú cikkek mellett egy sorozatot kezdünk, amelyben a magyar nemzet történelmének elhallgatott, vagy kevésbé ismert epizódjait teljesen szubjektív nézőpontból fogjuk áttekinteni. Természetesen lehet erre azt mondani, hogy ez összeesküvés elméletek halmaza, de a hiteles forrásokat minden esetben megadjuk.
Amikor a hivatalos történészek egy csoportja már nem tud szakmai érveket szembe állítani egyes – számukra kellemetlen – tényekkel, akkor megindul a más véleményen lévők személyes lejáratása. Ez történik pl. Raffay Ernővel, Borvendég Zsuzsannával, Szakács Árpáddal, és másokkal is. (Magam nem vagyok történész. VM) A témát az tette időszerűvé, hogy az Európai Parlament kötelező szolidaritás címszóval megszavazta a migránsok tagállamok közötti szétosztását. (Erről még a héten olvashatnak az oldalon.)
Számunkra ez azt jelenti, hogy – amennyiben a magyar nemzet és a kormány nem áll ellen ennek a szándéknak, akkor – mindez a minket 1100 éve folyamatosan elpusztítani akaró nyugati törekvések végső stádiuma is lehet, amelyhez az Európai Unió teljes apparátusát használják a magyarsággal szemben.
Ezért mi már azzal is elégedettek leszünk, ha a kedves olvasó elgondolkozik a vélt vagy valós összefüggéseken. (VM)
Az egyik állambiztonsági jelentés szerint Haraszti Miklós a The New York Times újságírójának a következőket mondta: „A Magyarországon élő zsidóság igyekszik úgy a vezetésben, mint az ellenzékben megfelelő pozíciókat kiharcolni, tekintettel arra, ha itt egy esetleges rendszerváltás lesz, az irányító posztok a zsidók kezében legyenek.” Amennyiben hitelt lehet adni ennek a szövegnek, mindenképpen pontosítani kell: nem a Magyarországi zsidóságról beszélt Haraszti, hanem csupán a saját szűk baráti köréről, arról a belső ellenzéki csoportosulásról, amelyet a fent említett pénzügyi hatalmak támogatni akartak.
Ugyanebben a jelentésben arról is olvashatunk, hogy a Haraszti Miklós lakásán rendezett összejövetelen elhangzott: „a FIDESZ egy goj-szekta”, ellenben „a TUDOSZ [Tudományos Dolgozók Szakszervezete] a zsidók irányítása alatt áll”. A félreértések elkerülése végett újra kiemelem, hogy ebben az összefüggésben nem a szereplők saját maguk által hangsúlyozott etnikai/vallási hovatartozása a lényeg, hanem egy szűk elitet írt körül a beszélő, amelynek célja a politikai, kulturális és gazdasági hatalom kisajátítása volt, külső segítséggel.
A retorika pedig évszázados törésvonalak mentén formálódott, amelyet nem tudott a rendszerváltó értelmiség sem meghaladni, és ez a választóvonal határozta meg a kilencvenes évek közéleti-politikai történéseit is. De ez már egy másik téma.
A globalisták legfőbb célja egy általuk irányított elit kinevelése volt, amelybe már ekkor bekapcsolódott jelenkorunk „jelképes” alakja is: „Soros György, az MTA–Soros Alapítvány elnöke, jelentős tőzsdei vesztesége ellenére további egymillió dollárt kíván folyósítani egy olyan magyarországi intézmény létrehozására, melynek profilja a vezetőképzés lenne később létrehozandó vegyesvállalatok számára.”
„Amikor az Antall-Boross korszakban vezettem A HÉT műsorát, szerepet vállaltam a médiaháborúban, akkor egy fogadáson Ungvári Tamás íróval, irodalomtörténésszel beszélgettem. Egyszer csak így szólt hozzám: „…tudod Pista, amit Ti most a Magyar Televízióban csináltok, az számunkra elfogadhatatlan. A sajtó a kiegyezés óta a miénk. Most az egyszer félrenéztünk. Többé ilyen nem történhet meg.”
Kornis Mihályt kértem meg, hogy az első novelláskötetemet mutassa be a Budai Várban, a Lídia könyvszalonban. Majd Kornis Mihály – miután beleolvasott a kötetbe – felhívott, és azt mondta, „vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akik ellen ti úgysem fogtok tudni politikát csinálni. Olyan pedig nincs, hogy a népi-urbánus vitában ti nem foglaltok állást. Ha nem a mi oldalunkon foglaltok állást, akkor ti nácik vagytok.
Ugyanezt mondta el Bayer Zsolt a Pesti TV Mi vagyunk a magyarok című műsorában Bohár Dánielnek is.
Továbbá a fenti történetet Bayer Zsolt egy velem folytatott beszélgetésben megerősítette. (VM)
A fentiekből következik, hogy Európa – és benne Magyarország – történelmét nem lehet megérteni az iskolában tanított történelemből. Minden politikai kurzus a saját szempontjai szerint átpolitizált történelmet tanít, amely elhallgat vagy meghamisít olyan tényeket, amelyek nem felelnek meg a saját ideológiájának. Ne legyenek kétségeink, ez ma is így van.
A történelem nem véletlen események egymás utáni sorrendje, hanem előre megtervezett és megszervezett folyamatok hosszú láncolata, amelyben minden történésnek előzménye van, és mindenből következik valami. A háttérben mindig ugyanazok az érdekszövetségek állnak, legfeljebb a nevük és a módszereik változnak, de cél ugyanaz: a politikai és a gazdasági hatalom mindenáron való megszerzése és megtartása. A ma ismert – külföldről támogatott – civil szervezetek is már sokkal korábban léteztek, csak az adott korszak színvonalán és más néven.
Az egypólusú világrend megbukott, és most kialakulóban van egy többpólusú világrend, de az agónia még hosszú ideig fog tartani, Ez idő alatt, annak érdekében, hogy hatalmukat minél hosszabb ideig fenntartsák, zavargásokat, puccsokat, sőt, akár háborúkat fognak kirobbantani, amelyekben embertömegek fognak elpusztulni, vagy menekültként tengetni nyomorba taszított életüket. A világhatalmat gyakorlók mindenre képesek annak megtartása érdekében. Ez mindig így volt az emberiség történetében. A folyamat jobb megértéséhez szükséges kicsit visszamenni az időben. Ezért a következő hetekben, Európa és Magyarország egymáshoz való viszonyából, korábbi történetéből fogunk kevésbé ismert, vagy elhallgatott tényeket, összefüggéseket közreadni. (VM)
Korunkban az elfogadott szabad véleményközlés minden további nélkül engedélyezi, hogy népek szabadon közölhessék óhajukat, törekvéseiket, még akkor is, ha azok megsértik a szomszédi jó viszonyt. Ez nyilvánvaló a román, szerb, szlovák megnyilvánulásokból. Szabadon hirdethető és tanítható a „Nagy Románia” a Dnyesztertől a Tiszáig, ami félreérthetetlenül kifejezi a román állam és nép jövőbeli céljait. Ugyanígy a szlovákok a „Nagy Morva birodalom visszaállításáról” beszélnek – amely sohasem létezett. A Habsburgok ezer és ezer alkalmat használtak fel hazánk elcsatolására, a magyarság beolvasztására. Simon Peres, egykori izraeli miniszterelnök nyíltan kijelentette, hogy Izrael felvásárolja Manhattant, (New-York egyik városrészét), Lengyelországot és Magyarországot. Mindezt a nyugati világ elnézte, és még most is elnézi.
Történelmünk folyamán mi soha nem háborúztunk földünk növeléséért, mindig csak az ősi földet védtük, a ránk törő, foglalni akarók ellen. Ha a megnevezetteknek lehet szabadon hirdetni soviniszta nacionalizmusukat, akkor nekünk is kell, hogy szabad legyen hirdetni, ismertetni, miként erősödhetünk meg. A kommunizmus tanát átmentették a szocializmus színeibe, és még mindig hirdethető, tanítható és követhető, minden megbotránkozás nélkül, pedig ők százmilliókat öltek meg, – lásd a Fekete Könyv (2) ismertetését. Mi, magyarok – de még Atilla, „az Isten ostora” sem irtott ki, semmisített meg népeket, mint azt a római hadjáratok vezérei tették, mindössze adófizetővé tette Rómát és Bizáncot. Lásd: a punokat és a szemita népeket, amelyek az Ószövetségben dicsekednek számos városállam, királyságok népének teljes kipusztításával. Kérdezem, akkor miért ez a borzasztó nagy, nemzetközi magyarellenesség? Nézzük meg, elemezzük, mennyiben sértené szomszédjaink önbizalmát, ha népünk a saját érdekében elkezdhetné a fennmaradáshoz szükséges, nemzetépítő munkáját?
Ezért merem javasolni olvasásra azokat a tényeket, amelyek megismerését a Nyugat – valakik befolyására, ellenünk – közös erővel akadályozza.
Ennek fogunk utánajárni. (VM)
Comments