Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (165) ‒ Miért kellene az amerikaiaknak meghalniuk az európai zsarnokságért?
- dombi52
- 9 perccel ezelőtt
- 5 perc olvasás
American Thinker, J/B/Shurk:
Miért kellene az amerikaiaknak meghalniuk az európai zsarnokságért?
„Az EU most közvetlenül megsérti a NATO-szerződést”, amely „megköveteli a tagállamoktól a szólásszabadságot és a szabad és tisztességes választásokat.”
Tekintettel arra, hogy Európa mennyire felkészületlen arra, hogy Amerika katonai gépezetének segítsége nélkül vívja meg saját csatáit, őrjítő látni az európai háborús kedvű uralkodó osztály elmezavart magatartását, ahogy újabb háborúk után nyáladzik.
Ha Brüsszel, London, Párizs és Berlin háborút akar, akkor ezek a szocialisták vegyenek fegyvert a kezükbe és harcoljanak.
Miután az Európai Bizottság több száz millió dolláros bírságot szabott ki Elon Muskra és X nevű közösségi média platformjára a hónap elején, Michael Shellenberger újságíró egy elítélő bejegyzést írt, amelyben ostorozta Európa szigorú cenzúráját és az állam által támogatott propagandát.
Vádolta a bizottságot azzal, hogy „megtévesztő kampányt folytat”, amelynek célja, hogy az európaiakkal és az amerikaiakkal elhitesse, hogy az európai elit „célja” nem más, mint „az amerikai nép cenzúrázása”.
Shellenberger rámutatott, hogy Musk bírságát akkor szabták ki, amikor az európai kormányok hátsó ajtón keresztül való hozzáférést követelnek minden magánüzenethez (a gyermekpornográfia terjedésének leküzdése ürügyén), és létrehoznak egy úgynevezett „demokrácia pajzsot” kormány által finanszírozott „tényellenőrökből”, amely lehetővé teszi a „proxy cenzúrát”.
Megjegyezte azt is, hogy az Európai Bizottság a bírságot a Trump-kormány új nemzetbiztonsági stratégiájának bevezetésével egy időben jelentette be, amelyben Trump elnök a következő ígéretet teszi:
„Ellenezni fogjuk az elit által vezérelt, antidemokratikus korlátozásokat az alapvető szabadságjogok terén Európában, az angolszász világban és a demokratikus világ többi részén, különösen szövetségeseink körében.”
Shellenberger összerakta a két dolgot, és provokatív megállapítást tett:
„Az EU most közvetlenül megsérti a NATO-szerződést”, amely „megköveteli a tagállamoktól a szólásszabadságot és a szabad és tisztességes választásokat.
Franciaország és Németország ideológiai okokból, nevezetesen a tömeges migráció ellenzése miatt aktívan és illegálisan megakadályozza a politikai jelöltek indulását a választásokon. A román legfelsőbb bíróság pedig az Európai Bizottság támogatásával, egy nacionalista és populista elnökjelölt győzelme után, az orosz beavatkozás gyenge és bizonyítatlan ürügyével érvénytelenítette a választási eredményeket.”
Búcsúzóul Shellenberger azzal vádolta az európai politikai osztályt, hogy elárulta saját alkotmányát,
egy dokumentumot, amely állítólag a szólásszabadságot védi:
„Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás, valamint az információk és eszmék közhatóságok beavatkozása nélküli fogadásának és továbbításának szabadságát.”
Hogyan állíthatja az Európai Bizottság, hogy védi saját alapokmányát, amikor megpróbálja felszámolni az X-en zajló szabad eszmecserét, cenzúrázza az amerikaiak véleménynyilvánítását, kémkedik a polgárok magánüzenetei után, és kormány által finanszírozott NGO-k hadseregét hozza létre a cenzúra igazolására és a bizottság propagandájának terjesztésére?
Shellenberger éles megfigyelései megerősítik Vance alelnök legutóbbi kritikáját az európai cenzúrával kapcsolatban:
„Németország teljes védelmét az amerikai adófizetők finanszírozzák. Ma több ezer amerikai katona állomásozik Németországban. Gondolja, hogy az amerikai adófizetők ezt fogják tűrni, ha Németországban börtönbe kerül valaki egy gonosz tweet miatt?”
Vance kifejezetten figyelmeztette az európai eliteket, hogy Amerika és Európa
„nem osztja ugyanazokat az értékeket, ha embereket börtönöznek be azért, mert azt mondják, hogy be kellene zárni a határainkat”, vagy „megszüntetik a választásokat, mert nem tetszik az eredmény – és ez történt Romániában. Nem osztják ugyanazokat az értékeket, ha annyira félnek a saját népüktől, hogy elhallgattatják és elnémítják őket.”
Amikor az amerikai elnökség 2028-as vezető jelöltje és Amerika egyik kiemelkedő újságírója egyaránt figyelmezteti az európai politikai osztályt, hogy folyamatos cenzúrája veszélyezteti a nyugati szövetség alapjait, Európa fővárosainak oda kell figyelniük.
Sajnos úgy tűnik, hogy Európa papírtigrisei azt hiszik, hogy szelíd dorombolásuk vad ordításnak hangzik, és hogy torz árnyékuk még mindig erőt sugároz.
Miközben Trump elnök követei az orosz–ukrán béke megteremtésén dolgoznak, a kontinensen pletykák keringenek arról, hogy az Európai Bizottság kissé zárt ajtók mögött azzal fenyegetőzik, hogy 2,34 billió dollár értékű amerikai kincstári papírt ad el, ha az amerikai kormány „nem kielégítő” békemegállapodást kényszerít rá, vagy egyenesen visszavonja Ukrajnától a katonai és pénzügyi támogatást.
Az Egyesült Államok ellen indított ilyen gazdasági háború 2008-nál is súlyosabb pénzügyi összeomlást válthat ki.
Az a tény, hogy az európai hatalmak fontolóra veszik a globális gazdaság destabilizálását az európai kontinensen folyó háború meghosszabbítása érdekében, sokat elárul az Óvilág torz prioritásairól.
Míg több tízmillió illegális bevándorló törli el a nyugati civilizációt, és az őrült „zöld energia” politikák tönkreteszik Európa gazdaságait, az arisztokratikus elitek ragaszkodnak a cenzúrához, a kormány által jóváhagyott propagandához és az örökös háborúhoz.
Brüsszel, London, Párizs és Berlin annyira elkötelezett az Oroszországgal való totális háború mellett, hogy feláldoznák az utolsó ukránokat is, és betiltanák a békét.
Jobb maradni a szegénység, a megosztottság és a vérontás urának, mint megengedni, hogy a nem globalista politikai pártok megnyerjék a választásokat és megvédjék saját nemzetük szuverenitását.
Tekintettel arra, hogy Európa mennyire felkészületlen arra, hogy Amerika katonai gépezetének segítsége nélkül vívja meg saját csatáit,
őrjítő látni az európai háborús kedvű uralkodó osztály elmezavart magatartását, ahogy újabb háborúk után nyáladzik.
Miközben gyászolta a közelmúltban Ukrajnában elhunyt brit katonát, Keir Starmer brit miniszterelnök hallgatólagosan elismerte, hogy egy ismeretlen létszámú katonai kontingens máris működik az országban.
Ez arra késztette Oroszország egyik legjelentősebb politikai kommentátorát, hogy arra a következtetésre jusson, hogy „elkerülhetetlen a nukleáris csapás Nagy-Britanniára”.
Talán a brit népnek is lenne beleszólása abba, hogy politikai vezetése kockáztat-e nukleáris háborút az ukrán keleti orosz nyelvű területekért!?
Eközben a francia kormány nem túl titokban készíti elő a kórházakat arra, hogy a következő néhány hónapban több tízezer sebesült katona érkezzen.
Tekintettel arra, hogy Emmanuel Macron francia elnök állítólag tervezi bejelenteni a katonai szolgálat gyors kiterjesztését, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy jelentős katonai beavatkozásra kerül sor a kontinensen. Hasonlóképpen Dánia, Észtország, Lettország, Litvánia, Horvátország, Lengyelország és Németország is azon dolgozik, hogy növelje katonai erőinek méretét.
A katonai kiadások Németországban „a ország történelmének legnagyobb egyéves beruházását jelentik a védelmi felszerelések terén”.
A NATO főtitkára, Mark Rutte pedig nemrég elmondta a berlini külpolitikai nagykutyáknak, hogy az európaiaknak „fel kell készülniük a nagyszüleink és dédszüleink által átélt háború méretére”.
Ami az európai politikai eliteket illeti, minden jel a harmadik világháborúra utal!
Tényleg ezt akarják az amerikaiak? Tényleg megengedhetjük, hogy Európa totalitárius politikai elitjei meggondolatlanul provokálják ki az USA–NATO–Oroszország háborút?
Jelentős, hogy Európa beszédrendőrsége olyan szorgalmasan cenzúrázza a közösségi médiában megjelenő bejegyzéseket, amelyek merik kérdőre vonni a uralkodó osztály nyilvánvaló szándékát, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti regionális konfliktust az egész kontinensre kiterjedő háborúvá alakítsa.
Mennyire kétszínűek lehetnek motivációik és mennyire kétségbeesettek politikai számításaik, Starmer, Macron, Merz és Ursula von der Leyen királynő, ha kénytelenek elhallgattatni minden olyan európai polgárt, aki inkább biztonságban tartaná gyermekeit a harctéren robbanó drónoktól?
Visszatérek azokhoz a kérdésekhez, amelyeket Michael Shellenberger és Vance alelnök tett fel Európa nyugati értékek iránti elkötelezettségének csökkenésével kapcsolatban.
Mi értelme van megvédeni egy nem választott európai arisztokratákból álló királyi udvart, akik cinikusan fecsegnek a „demokrácia védelmének” szükségességéről, miközben kémkednek polgártársaik magánkommunikációja után és elhallgattatják online vitáikat?
Miért kellene az amerikaiaknak harcolniuk és meghalniuk olyan európai elitért, akik összeesküsznek, hogy megakadályozzák a nem globalista politikusok hivatalba lépését, és azonnal törlik a választásokat, amikor a preferált globalisták egyértelműen veszítenek?
Miért kellene az amerikai hadseregnek védenie egy európai uralkodó osztályt, amely rendszeresen cenzúrázza az amerikai állampolgárokat?
Ha Brüsszel, London, Párizs és Berlin háborút akar, akkor ezek a szocialisták vegyenek fegyvert a kezükbe és harcoljanak.
Az amerikaiaknak pedig a szabadság védelme kell, hogy a céljuk legyen. Jelenleg azonban sajnos a szabadság nem igazán foglalkoztatja Európa politikai elitjeit.
