Mennyire magyar még a „magyar”? (Gyimóthy Gábor statisztikája)

Elém toppant egy videó, amely egy régebbi magyar filmről szólt. Miután a filmet én is láttam valamikor, elkezdtem nézni. Nem nagyon akartam végignézni, de aztán mégis megnéztem. A filmnek nem az ismertetése volt, hanem inkább elemzése, mondani valójának boncolgatása. Rendkívül jónak találtam a szöveget, és ellentétben sok hasonló videóval, a bemutatott képek mindig összhangban voltak az éppen elmondottakkal, és nem valami egészen mást, egyáltalán nem odavalót mutattak. Kitűnő elemzés volt, minden állításával teljesen egyetértettem.

Csakhát aztán a használt „magyar” nyelv miatt még egyszer végignéztem, és csak ilyen szempontból „elemeztem” és értékeltem ki ezt a hangsúlyozottan nagyon jónak talált filmelemzést. Sajnos hemzsegtek benne az idegen szavak, kifejezések! És ezt most nem úgy mondom, mintha ez a szöveg ebből a szempontból valami szégyenletes kivétel lenne. Szomorú, hogy nem az, sajnos ilyen a mai „magyar”! Persze sok olyan idegen szó is szerepelt benne, amelyeket nem is tudunk másképp mondani (például: kultúra, dráma, cenzúra, film, stb.) és sok olyan is, amit nem is szoktunk másképp mondani, pedig mondhatnánk (brutális, etikett, démoni, disszidens stb.), ám sok olyan is található benne, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs a magyarban, mint például a fixáció, kontextus, emblematikus, improvizatív, narratíva, identitás, katartikus, kanalizál, stb.

Kiírtam az előfordult idegen szavakat. Miután itt nehéz határt húzni a feltétlenül szükséges és elkerülhetetlen idegen szavak, valamint a talán vagy feltétlenül elkerülhetők között, a fölsorolásban olyanok is szerepelnek, mint a már említett, megkövesedett szavak, pl. a film, kultúra, dráma, stb. A szavak mögötti számok a szó előfordulási gyakoriságát jelentik. Összesen 163 szó került a jegyzékbe. A többszörös előfordulásokat is számítva 242 szót kaptam. A videó hossza 19 perc és 9 másodperc. Felmérésem nem ment odáig, hogy az elhangzott magyar szavakat is megszámoltam volna, de ha elosztom a 242-t 19-cel, majdnem 13 idegen szót kapok percenként.

Íme az első percben elhangzottak: kategória, paradoxon, kompromisszum, groteszk, dráma, koncepció, pátosz, szatíra, metamorfózis, heroizmus, totalitárius, ideológia, abszurditás. Gyönyörűen kitűnik az átlagos, percenkénti tizenhárom szó.

Csillaggal jelöltem meg azokat a szavakat – ez az összesnek kereken a kétharmada –, amelyeket megpróbáltam volna – ha én írom a szöveget, vagy ha magyarra kellett volna fordítanom – magyarul mondani. Soknál ez teljesen természetes lenne, soknál talán csak körülírással sikerülne, és némelyiknél ez a körülírás vagy a magyar szóval történő helyettesítés erőltetetten hatna. Ilyen esetben mindig meggondolandó, hogy mi a nagyobb hiba, az erőltetett, de magyarul érthető körülírás, vagy az idegen szó, amelyet a hallgatóságnak csak nyolctizede, vagy esetleg csak tíz százaléka ért meg? Miután természetes, hogy a szöveget azért írom vagy mondom, hogy megérttessem a gondolataimat, véleményemet, és nem valami feltűnési viszketegségből vagy műveltségem fitogtatásából, az is természetes, hogyha a közönségem magyar, akkor az erőltetett körülírás a kisebb „hiba”, ami nem valami elvakult „magyarkodásból” történik, hanem a jobb érthetőséget szolgálja.

Itt most csak néhány szóra térek ki, hiszen a szójegyzékből bárki láthatja, hogy saját ízlésének megfelelően mit magyarítana és mit nem. Példul a briliáns szóra, amely négyszer is előfordul, pedig minden esetben helyettesíthető lenne valamely magyar szóval – stílusosan lehetőleg mind a négy esetben más-mással –, például ragyogó, kiváló, kitűnő, csillogó, vagy csillogóan jól sikerült, káprázatos, vagy akár üdítően találó, stb. Vagy a háromszor előforduló katartikusra, amely mind a három esetben egyszerűen és meztelenül csak megtisztítót jelent. Ezt a szót akkor se használnám, ha tudnám, hogy hallgatóságomnak 95 százaléka biztosan érti, de így, hogy – meggyőződésem szerint – egy „közönséges” hallgatóságnak a húsz százaléka sem érti, különösen értelmetlen lenne használni. Kétszeres ismétlése nem növeli az érthetőségét. Talán a tízszeres megismétlése különböző összefüggésekben, lenne elegendő ahhoz, hogy a hallgatóságban kezdjen kikristályosodni a jelentése és a szó fogalommá válna. De hát ez csak abban az esetben lenne célszerű, ha a szöveg tanító szándékú... Az ötször előforduló kontextus minden esetben összefüggést jelentett, csak, csupán és semmi mást! Tehát helyettesítése magyar szóval, árnyalatnyit sem vont volna le (vonna le) a szöveg szabatosságából, kifinomultságából.

Igazságérzetem megkívánja, hogy a szövegről – a tartalmi kiválóságának megemlítésén kívül is – mondjak néhány dícsérő szót. A nem idegenből átvett, mai magyar divat-maflaságok közül csak egyetlen egy fordult elő a szövegben, az is csak egyetlen egyszer, a rém gyerekes megkérdőjelezés. Szerintem, ha már valakinek annyira tetszik a kérdőjel, akkor inkább használhatná a kérdőjellel lát el kifejezést, mint a megkérdőjelezést, ami nekem gonosz gyerek firkálmányának tűnik. Megkérdőjelez = kétségbevon, kérdésesnek tart. Van rá nem gyerekes szavunk! De a szövegben nem fordul elő olyasmi, ami mai magyar szövegekből szinte soha nem hiányzik, a nem igazán, a fajsúlyos, és az alapvetően. Illetve, ha az alapvetően mégis előfordult volna, akkor helyesen, azaz értelemszerűen azt jelentve, amit mindig is jelentett pusztító divatbajövetele előtt, különben megjegyeztem volna.

Erre a szóra, noha már többször megtettem, újra kitérek. Az angolban, de talán inkább az amerikai angolban, ugyancsak buta divatként terjedt el a basically lépten-nyomon történő, rém gyakori használata. Ezt valaki, valamikor alapvetően-re fordította, és azóta – úgy látszik – mindig mindenki kizárólagosan arra fordítja. Pedig a basically a legtöbb esetben, sőt, mondhatnám kizárólagosan, nem alapvetőent jelent, hanem sokkal inkább az alapjában véve kifejezésnek felel meg. Az alapvetően kimondottan rossz fordítás, hiába áll úgy a szótárban. De az is lehet, hogy ma az angol nyelvterületen már nem abban az értelemben használják, mint régen*. Ráadásul a buta értelme úgy elterjedt Magyarországon, hogy ott ma minden alapvetően. Aszongya az időjárást jósoló muki – ezt már sok évvel ezelőtt hallottam –, hogy „Ma alapvetően felhős idő lesz”. Vajon mihez tud alapot vetni a felhős idő? Amit mondani akart (akart volna, ha a fejébe nem fészkelte volna be magát az alapvetőennek mindent elözönlő használata), hogy országszerte, vagy kivétel nélkül, vagy túlnyomóan, vagy többnyire, vagy hézag nélkül, vagy egyszerűen: teljesen felhős lesz az idő. Már akkor hallottam olyat, hogy valakinek egyetlen, rövid mondatában háromszor fordult elő az alapvetően. Ma már vidáman használják ott, ahol a tulajdonképpent helyettesíti. Például: „A Góbisivatag alapvetően nem homoksivatag”. Itt jól látszik, hogy a mondatnak semmi értelme sincs, mert itt is joggal kérdezhetnénk, hogy ugyan mihez vethetne alapot a Góbi nem-homoksivatagsága? De ha az alapvetően helyére berakjuk a tulajdonképpent, akkor rögtön érthető lesz, hogy a mesélő (tévében hallottam) mit akart mondani. Itt válik világossá az is, hogy a mondatnak hasonló értelme lesz, ha a helyére az alapjában véve kerül. Ám a mondat valószínűleg így lett volna a legszabatosabb: A Góbi csak részben (vagy: csak kis részében) homoksivatag. És szerintem az alapvetően mindent elárasztó divatjának köszönhető az alapvetés, amit egyre gyakrabban hallok és nem emlékszem rá, hogy hallottam volna az alapvetően elburjánzása előtt. De hát, bár furcsa, miért ne létezzen ott, ahol értelme van, mint ahogy az alapvetően ellen sem lehet senkinek kifogása, ha ott használják, ahova való, azaz a jelentésének megfelelően.

Zollikerberg, 2025 IX. 14.

---

*Talán ugyanaz történt vele, mint az ikonikussal (iconic), ami régen csak képszerűt jelentett és alig használták, viszont ma nagyon elterjedt és egy féltucat szóval lehetne lefordítani.

---

Íme a kijegyzetelt szavak fölsorolása:

*Abszurd 4

*Abszurditás 3

*Absztrakt

*Adaptáció

*Adaptálható

Aktív 3

*Allegória

*Alternatíva

*Apokaliptikus

Apparátus

*Archetipikus

*Archetípus 2

Arisztokrata

*Atrocitás

*Bagatelizál

*Briliáns 4

*Brutális 2

Cenzúra

*Cinikus 6

*Démoni

*Diktatúra

Dinamika

*Disszidens

*Dokuentum

Dramaturgiai

Dráma 3

Dzsentri

*Emblematikus

*Eszencia

*Etikett

Fanatikus

Figura 2

Film

*Fixáció

Forma

Formál

Forrmális

Front

*Funkcionál 3

Gasztronómia

*Genezis

*Gesztus 3

*Groteszk 2

Harmonikus

*Heroikus

*Heroizáló

*Heroizmus

Hierarchia

Idealizmus

Ideális

*Identitás

Ideológia 8

Ideológiai

Ideológus 2

*Idiótaság

*Improvizatív

Intellektuális

*Interakció

*Irónia

*Kalkulált

*Kanalizál

*Kaotikus 2

*Karakter 5

Karikatúra

*Katartikus 3

Kategória

*Káosz 2

*Kollektív 5

*Komédia

*Komikus

Kommunista

*Komplex

*Kompromisszum 2

*Koncepció 3

*Konfliktus

*Konfrontáció

*Konkrét

*Konszolidáció

*Kontextus 4

Kód

Kreatív 2

*Kritika 3

*Krízis

*Krónikás

Kulturális 5

Kultúra

Kultúrpolitika

*Lájk

*Legitimitás

Logika

*Mechanizmus 2

*Megformált

Megkomponált

*Melankolikus

*Metafora

*Metamorfózis

Mikrovilág

*Minimális

*Mitikus

Modell

*Momentum

*Motiváció

*Naív

*Narratíva 3

*Navigál

Operett

Panoptikum

Panteon

Paradoxon

Passzív 2

Passzívitás

*Pátosz

*Pittoreszk

Poén

Politika

Politikai

*Portré

*Potenciál 2

*Pózolás

*Pragmatizmus

*Precíz

Premier

*Privát

*Profán

*Pszichológiai

*Radikális

Realizmus 2

*Redukál

Repertoár

*Rezignált 2

*Rezisztencia

*Rezonál 2

*Ritmus

*Rituálé

*Rutin

*Sematikus 3

*Spájz

*Spirituális

Szakrális

*Szatirikus

Szatíra 3

Szféra

*Szimbolizál

*Szimbólum

Szocialista 2

Szocializmus

*Sztereotípia

*Szuverenitás

*Teátrális

Tektonikus

*Terápia

*Tónus

Terror 2

*Totalitárius

*Totális 2

Tragédia

Tragikus

*Trauma 4

Trükk

Videó

*Vitalitás

*Vízió

Zsenialitás 4