Minden csak nézőpont kérdése? Még egyszer Ferenc pápáról (Darai Lajos cikkajánlója)
- szilajcsiko
- ápr. 25.
- 2 perc olvasás
Eredeti cikk:
Az egyik legbátrabb és legvagányabb comrade, aki valaha élt. Azóta figyelem minden megszólalását, hogy 2022-ben azt mondta:
“ha csak szociológiai szempontból értelmezzük az evangéliumot, akkor igen, kommunista vagyok, és Jézus is az.”
Élete utolsó másfél évében folyamatosan Gázáról beszélt.
A népirtást népirtásnak nevezte, kritizálta Izraelt, az Egyesült Államokat, elmarasztalta a cinkos feleket, a keresztényeket pedig szolidaritásra hívta és bátor kiállásra biztatta.
Minden egyes este felhívta WhatsAppon Gabriele Romanelli atyát, a gázai Szent Család plébánosát és asszisztensét, Juszud Aszad atyát és többször elmondta: lélekben ő is Gázában van.
Pár órával ezelőtt pedig még azt üzente az Urbi et Orbi beszédében, a Szent Péter bazilika erkélyéről: a béke lehetséges, az emberiségnek fel kell támadnia.
“Buzdítom az egész Egyházat, hogy kísérje figyelemmel és imádsággal a szeretett Közel-Keletet!”
A halála előtt még fontosnak tartotta felhívni minden érintett hatalom figyelmét arra, hogy igazságos és tartós békét kell biztosítani többek közt Palesztinában, Libanonban, Szíriában és Jemenben.
Tegnap délelőtt még találkozott az amerikai alelnökkel, JD Vance-szel, aki év elején a katolikus tanokra hivatkozott Trump kegyetlen deportálási politikáját illetően — a pápa ezért helyre is tette őt és az amerikai kormányt, világossá téve, hogy
semmi “keresztényi” nincs az emberek deportálásában – akik, tette hozzá, sok esetben rendkívüli szegénység, kizsákmányolás és üldöztetés miatt hagyták el saját földjüket.
Tegnap is megismételte az ezzel kapcsolatos álláspontját:
“Ezen a napon szeretném, hogy újra reméljünk és megbízzunk a többiekben, azokban is, akik nem állnak közel hozzánk vagy olyan távoli földekről származnak, melyeknek gyakorlatai, életmódja, eszméi és szokásai különböznek attól, ami számunkra otthonos, hisz mindannyian az Isten gyermekei vagyunk!”
És azzal búcsúzott:
“Felhívok mindenkit, aki politikai felelősséget visel a világban, hogy ne adja meg magát a félelem bezáró logikájának, hanem arra használja fel a rendelkezésre álló forrásokat, hogy segítse a rászorulókat, leküzdje az éhezést és támogassa a fejlődést előmozdító kezdeményezéseket. Ezek a béke 'fegyverei': olyan 'fegyverek', amelyek a jövőt építik, s nem halált hoznak! Ne fogyatkozzék meg bennünk az emberiesség alapelve, legyen ez mindennapos ténykedésünk tengelye. A védtelen civileket is érintő, iskolákat, kórházakat és humanitárius munkásokat megtámadó konfliktusok kegyetlenségével szemben nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfelejtsük: nem célpontokra csapnak le, hanem lélekkel és méltósággal bíró személyekre.”
Az, hogy lehetett és volt egy ilyen vezetőnk az egyik legkorruptabb és legbűnösebb hatalom, a katolikus egyház élén, akit nem tudtak elnémítani és aki élete utolsó napjáig a tiszta, egyenes radikális szolidaritást képviselte, a remény egyik legbiztosabb jele.
Az emberiség nincs elveszve.
Kapcsolódó cikkek:
