Nagy László, a gyurcsányi terror áldozata sosem tudta feldolgozni 2006 igazságtalanságát (PS-film)
Egész életében a szabadság szeretete hajtotta Nagy Lászlót, a 2006-os gyurcsányi terror áldozatát, akit alig 50 évesen helyeztek örök nyugalomra – erről mesélt László legjobb barátja, Becz Tamás a PestiSrácok.hu-nak. A debreceni fiút ez a szabadságszeretet kötötte a rockzenéhez, ez hozta Budapestre, majd a Gyurcsány-kormány álságos politikája miatt szerveződő nemzeti ellenállás idején az Astoriához. Nagy László attól a bizonyos gumilövedéktől sokkal többet veszített, mint fél szeme világát. Gyakorlatilag mindenét: munkáját, otthonát, szerelmét és a jövőbe vetett reményeit. “Nagy Lászlót meg lehetett volna menteni” – ezt már Kovács Gábor mondta, aki 16 évvel ezelőtt felemelte a földről a saját vérében fekvő barátját. Meggyőződése szerint a soha el nem hangzó bocsánatkérés és 2006 lezáratlansága is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Nagy László egészségi állapota rohamosan romlani kezdett, végül már küzdeni sem akart az életéért. De miért is lezáratlan ügy még ma is az állami terror időszaka? – erről is beszélgettünk Bonyhádon a zenészként dolgozó Kovács Gáborral, aki polgári körös társaival mindvégig az események sűrűjében volt. Ha azt gondolják, már mindent tudnak 2006-ról… Tévednek.
(...)
Kovács Gábor riportunkban nemcsak a Nagy Lászlóval való találkozásról emlékezik meg, hanem több olyan mozzanatát is felidézi a 2006. október 23-i eseményeknek, amelyek máig nem láttak napvilágot sem a médiában, sem a nyilvánosságra került jelentésekben. Mesélt védőöltözet és fegyver nélkül a tüntetők elé kiállított gyerek rendőrökről, provokációról, ami a zsinagógába akarta terelni a tömeget, hogy ott támadjanak rá a rendőrökre és arra, hogyan tartotta vissza az embereket, hogy ne üljenek fel ennek a provokációnak, és mesélt valamilyen szláv nyelven beszélő, kiabáló rendőrökről is, akik részt vettek az akcióban, és akiket szemtől szemben látott.
Kommentare