Nagypénteki töprengések, avagy Feltámadásra várva. Egy Bogár Naplója
Bár a Karácsony és a Húsvét a keresztény vallás két legfontosabb drámájához, Jézus születéséhez és kereszt halálához kapcsolódik, de egyben az emberi létezés legősibb szellemi rétegeit is őrzi. A Karácsony a téli napforduló, a Húsvét a tavaszi napéjegyenlőség ősi rítusait idézi fel. Az Áldozat és a Feltámadás tavasz ünnepe, Le sacre du printemps, a Föld az Élet újjáéledése. Jézus kereszthalála, az emberi lét egészének a megváltása, az Egyetemes Szeretet által. Ilyenkor újra é újra végig kell járnunk a szenvedés stációit, hogy megértsük miért van az, hogy pontosan tudjuk mi az Élet, és hogy miként szeretnénk élni, szeretetben, békességben, nyugalomban és harmóniában, és közben háború van, gyűlölet, pusztítás, harag, düh, indulat. Miért nem tudja az ember Ajándéknak tekinteni saját létét, és Ajándékként szeretettel tovább adni mindenét abban a biztos tudatban, hogy mindenki más is ezt teszi? Miért nincs Hit, Remény és Szeretet? Lehet-e egyáltalán?
