Naplóbölcsességeim – 100.

100.

Ha olyanokat feszegetnek, ami viszolyogtat

téged, ne csodálkozz rajta, fordulj el tőle rögtön,

mert az nem érdekes senkinek, nem hasznosat oktat,

egyetlen célja: figyelmedet birtokolni hökkön.

Mindenki találkozik ezzel, és naponta kapni,

ne ismételjük a példákat, ne népszerűsítsük,

az világos, hogy olyat próbálnak neked eladni,

amit nem tudhatunk meg sosem, de mitől nyerítünk.

Ez a modern magány átka: igaz – ha kiderítünk

valamit – csak közfigyelemtől lehet bizonyított,

látszatra ugyanabból a környezetből merítünk,

de egymást keresztezve futnak a saját nézősíkok.

Fontos a kérdés, hogy lesznek ebből párhuzamosok,

melyek összeegyeztethetővé teszik életünk,

és térré építenek egymásra rétegzett síkot,

belátott természetként adagolják maguk nekünk.

Csak a hosszú időből jövő fényes tudás-egünk

lehet biztos támpont ismeretben eligazodni,

nem véletlen borul be, ha felfordul szokott terünk,

és megviszolyogtat jövő pokolból hozott holmi.

Bevált már, hogy földi mennyországot égbe emelünk,

napjainkból jövőt egyetemessé felfokozva,

azzal foglalkozva, amit jó szívvel megtehetünk,

amivel bizonyítottan sokan mehetünk sokra.