Naplóbölcsességeim – 11.
11.
Nyelvédesanyánkról lehet-e beszélni,
jobb, ha megszólítlak, lényed felidézni,
mint rejtőzöl, bújsz el szóink árnyékában,
mit mond rólad ész, örök használatában?
Mások fiatalabb módon közelednek
ily megfoghatatlansággal vetekednek,
istenítve mindent, hol határon túlra
kell tekinteni, mert szikla hullt az útra.
Pedig a segítség múlt nemzedékektől
általad árad ránk, szellemes lélekből,
s téged kérünk annak közbenjárására,
leszármazóinknak maradjon lakása
anyaföld testvéred és a levegőég,
fogalomszabadságban fürödjön bőség.
