Naplóbölcsességeim – 116.

116.

Meddig megy vissza valós emlékezet?

S nem családfa-ismeretre gondolok,

hanem személyes átélt eseményre:

meséje nemzedékek közt vándorol.

Háborús élmények, bevonulások

hátországba, ott békét felszámolva,

sokkal inkább megőrzött tanulságok,

mintha visszanézünk mindennapokra.

Kevés a híradás olyan regéről,

mit egymás előtt mondtak, énekelték,

bár ismerjük a lenézett regélőt,

királyok tiltották tőle az elmét.

Nem is kellett sok mindenre a beszéd,

magyarázat helyett szólt a mozdulat,

úgy raktározták el valaki eszét,

utánozták, ami jót nekik mutat.

Hatalom kezdte számolni az időt,

feljegyezni pontos leszármazást,

oklevelet írtak, jövőt segítőt:

tudják, mit adtak, s hol a birtokhatár.

Írás hamisítás – nyomtatáskor is – lehetett,

kezdőpontot kedv szerint tologatni,

ezért vizsgálj felül régi könyveket:

jelent ismétel múltban – mulattatni.