Naplóbölcsességeim – 125.

125.

Kik változtatták meg a világot,

azok, akiknek tulajdonítják,

vagy valakik a javukra írták,

hogy ne tudjuk meg az igazságot?

Tegyük fel, hogy így volt. De miért így?

Mi okból takarják el magukat,

kik kijelölték nekünk az utat,

s vakon munkálkodásunk remélik?

Sándor, Cézár, Attila és Károly:

volt-e nekik akkora erejük,

hogy mindig süssön a Nap felettük,

teljesítve a földrésznyi távot?

Vagy húzták őket egykaptafára,

kezdve a perzsa birodalommal:

barátkoznunk ilyen hatalommal

gyalázat, tudatlanság az ára.

Mégis őket vágyjuk utánozni,

világverő, -nyerő őseinket,

magunkra veszünk áruló inget,

vesztesen győztesnek mutatkozni.

S a háttérben jól vannak kevesen,

beírták sorsunk történelmünkbe:

feltárhatatlan, látszata tünde,

lényeg számukra: örökös legyen.