Naplóbölcsességeim – 132.

132.

Megtévesztő a múltba nagy távolságokat

képzelni, mivel nem voltak, s hihetetlenség

bizalmatlanságot szül, s már mindent elhisznek

aztán, még a nagy távolságokat is persze.

Nem földrajzi értelemben véve távolság:

folyók, hegycsúcsok akkor is ugyanott voltak,

hanem az érintkezés, találkozás szerint,

sokkal kisebb kört jártak az emberek körül.

És kisebb körről szólnak a tudósítások,

nem utaztak be fél világokat íróik,

hanem a gőzhajók korában terjedt csak el

bolygónyi körút – és annak kiterjesztése

akár a történelem előtti időkre,

hiszen a Föld ott még régebben is lakott volt,

s jött a régészet feltárni azt, s összekötő

őskori és ókori közt lett a történelem.

Meglepő felfedezés: a Kárpát-medence

ókori szerepe világéval azonos,

mintha máshol nem lett volna ember, hír nem jött

onnan legalábbis, csak mirólunk van, bizony.

Jó lenne ezért megnézni alaposan ott,

a többi helyszínen fennmaradt iratokat,

saját jogon értelmezve őket, helyileg,

nem európai világhódítás szerint.