Naplóbölcsességeim – 145.

145.

Mennyi igaz abból, amit igaznak tartunk?

Ha tudnám, nem kérdezném persze, de ki tudja?

Egyik véglet, hogy hazudunk, mert mozog ajkunk,

a másik, hogy mélységes mély igazság kútja.

Utóbbiból merít hazug ember szintén,

ezért hamis állításokból is jól látszik,

legalább törekvése, s ez az ő szintjén

az igazság, napvilágra jön, hiába ámít.

Súlyosabb betegség a tájékozatlanság,

ennek vannak egymásra rétegzett szintjei,

amiről nem tudunk, sosem ártatlanság,

ha tudás birtokosainak zsebe teli.

Ma a földön nagyobb gond a titkosítottság,

mint ismeretek véghetetlen halmozása,

az állítólagos hírközlési nyitottság,

hogy kapja az áldást szemünk, fülünk rakásra.

A titok ugyanis még ismeretlen lényeg,

elkövetett s jövendő bűnök tárló háza,

előbbiek miatt nem távozhat a méreg

életünkből, utóbbiaké a hatása.

Egyénileg lehet ellenőrizni mindent,

eszünk egyedül a szellemi mérlegelő,

kártyánkat kiterítve látjuk, hogy nem cinkelt,

emberközösségünk hatalma igaz erő.