VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Naplóbölcsességeim – 26.








26.

Mi lehet nagyobb kihívás, mint örök érték mai alakban?

Vitázik róla idős, fiatal, apa és fia, de a „nagy öregek” is.

Egyik fél sem érti, miért hajthatatlan a másik, „napnál

világosabbat” nem értve: valami nem engedi mélyebben


önmagunkba nézni. Pedig „csak” az örök életről van szó,

ki nem mondva, s nemcsak a sajátról, hanem hogy „hány

lelket mentett meg valaki” előbb még itt a földi jövőnek,

és aztán végsősoron az égi örökkévalóságnak. Érdemnek


számít, ha törődünk másokkal, de az is, ha békén hagyjuk

őket: boldoguljanak önállóan, mert mi előbb megyünk el

ebből a világból, de akkor már nem segíthetünk, átadnunk

tapasztalatunkat így tehát nemcsak kötelesség, de parancs.


De a „nem látod, hogy lesöpröd a véleményem?” s az „én

is megszólalhatok végre?” érzése feszül szembe az iménti

jószándékkal, már nemcsak „férfiak egymás közt” intézve

a dolgot, mert helyet kér s kap a női szemszögből kiviruló


érzékenység, és minden kisebbség szélesen hömpölygő és

alig kielégíthetőnek mutatkozó igénye mindarra, ami még

korábban csak a „normálisoknak” járt, volt elérhető, mivel

ők voltak a „pénzkeresők”, s a többi belátta háttérbeliségét.


Mindenki fontos lett tehát, végre valahára, és hogy ez már

érvényesíthető, az az új nemzedéknek természetes, míg a

régiek figyelmeztetnek a buktatókra. Jól lehetne ez így, ha

nem rágná beépített bizonytalanság a vitában résztvevőket.


Sem a jövőbe nem látunk bele kellőképpen, sem a túlvilág

nem mutatkozik meg egyértelműen. Marad tehát a „merev”

ragaszkodás a beválthoz, meg a „hányaveti” elutasítása a

„biztos” eljárásnak. A félsz, hogy kevéske válik időtlenné,


és hogy túl sokat elpazarlunk elavult dolgokra. Ideje tehát

összefognunk s közösen vállalnunk sorsunk irányítását, és

tudásunk próbálkozásos mivoltát bevallva nyitni teret alig

felfoghatóan bonyolult körülményeink vélt jól kezelésére.

8 megtekintés
MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu