VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Naplóbölcsességeim – 67.








67.


Az emberiség élete

széles folyamként hömpölyög,

alig emlékszünk évekre,

milliós nagyságrend között.


Mikor még folyók, patakok,

sőt, erekből gyűlt nagy vizünk,

barlangok voltak a lakok,

s volt óriási a hitünk.


Földajándékokkal soká

kellett élni főzetlenül,

sok-sok csoport kellett hozzá,

hogy javuljon a helyzetünk.


Izmos okosság túlélést

biztosított a vadságban,

kivárva a gyümölcsérést,

prédát verem mellett vártan.


Meglegyen betevő falat,

mindennap ez a feladat,

néha maradék is akad,

az eredeti finomabb.


Mennyi milliárd születés,

jövőbe nemzedék vetés.

Zord éghajlaton menedék:

tapasztalat, tudásnyerés.


Főzés-sütés véletlen-e?

Ízlelőbimbónknak zene.

Mamuthúst a jégverembe,

kaphasson, ki csak azt enne.


És az eszközök csodásak,

pattintottak, majd csiszoltak,

megfelelve kihívásnak,

fából, kőből, fémből voltak.


Milyen sok szép teljesítmény,

összeadódottan megnőtt,

hatékonyság és sokaság

egyesítve adott erőt:


emberségünk napja elől

elhárított minden felhőt,

amint ma is ez a hozam,

egyirányú emberfolyam.