Naplóbölcsességeim – 69.
69.
Ha írok, előbbi a betű, mint a
szó a fejemben, kicsit megelőzi
a gondolatot, de amikor beszélek, a
hang együtt látszik születni a beszéddel.
Pedig mindkét esetben gondolat keres
magának hangot és betűt, oly gyorsan, mint
ahogy előtte begyakoroltuk szépen,
hogy ne zavarjon aztán felidézése.
De mit gyakoroltunk be és idéztünk fel?
Olvasás mutatja, hogy nincs üresjárat,
beszédszerveink „magunkban olvasva” is
mozognak, gyengébben, mint mikor fennhangon.
Azaz nem tudjuk kikapcsolni az együttműködést,
sőt lehet, hogy megtéveszt bennünket,
hogy a költészet szép szavakon lovagol,
de ne feledjük a képet: tőlünk fakad.
Comments