Naplóbölcsességeim – 76.

76.

Az este eljön és nem a sötétséget jelenti,

nem az óra szerinti időt hozza, hanem olyan

állapotot, hangulatot, lenyugvást, hogy nélküle

fékét vesztené életünk, nem lehetne leállás.

Olyan, amikor semmiről nem mondunk le, veszteség

nincs, nyerünk eme éjszaka előtti napszakkal:

Feltolulnak rejtett érzelmeink és sorra vesszük,

mi volt jó vagy kellemetlen, s mit kell elfelejtenünk,

merre jártunk-keltünk véletlen vagy épp készakarva,

s hogy ki kedves nekünk, kivel kell másnap találkoznunk,

hol hibáztunk, mit kell szégyellnünk és kinek tartozunk

hálával vagy köszönettel, mert elismert bennünket.

E számadás akaratlan is megtörténik, néha

csak biccentünk magunk felé, hogy rendben, minden oké,

néha marcangoljuk magunkat az elmulasztottak

miatt, de akkor is, mindig, győztesként vonuljunk el.