Naplóbölcsességeim – 95.

95.

A Tan szent, a Tan bírálhatatlan,

eredeti, utánozhatatlan,

sosem avul el, mert megújítják,

követői, ha már másként látják

nem lényegét, hanem részleteit,

jellemző változó elemeit.

Alapítóját már homály fedi,

mégis, történeteivel teli

a felszínes, egyszerű változat,

érte kezdetben volt sok áldozat,

mert már akkor félremagyarázták,

ellenségei most is gyalázzák.

Mindenkinek nem tud megfelelni

– igazságosság reményét kelti –

amíg lesznek ellenérdekeltek,

kik a gonoszság pártjára keltek.

Mert nemcsak kiegyenlítődésre

való, de közös jó építésre,

s összegzi visszavonhatatlanul,

amiből még az Isten is tanul.