2023. febr. 22.

Nyugaton a helyzet változatlan, keleten reménytelen – A „hajlandóak koalíciója” menne Ukrajnába

„Fiatal vagyok, húszesztendős; de az életből nem ismerek semmi mást, csak a kétségbeesést, a halált, a félelmet s a legesztelenebb felületességek összekapcsolódását a szenvedés örvényével. Látom, hogy népeket hajszolnak egymás ellen, s a népek hallgatva, tudatlanul, ostobán, engedelmesen, ártatlanul megölik egymást.” – Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Tavaly nyár óta a közösségi médiában újra felbukkant egy 1997. május 30-i televíziós vita töredéke, amelynek során a műsorvezető, Alekszandr Ljubimov a beszélgetést egy olyan hírrel folytatta, amely akkoriban még valamiféle "összeesküvés-elméletre" utalt. "Szemtől szemben" című műsorba meghívták a "független" (azaz 1991 utáni) Ukrajna egykori első elnökét, Leonyid Kravcsuk és Szergej Karaganov orosz politológust, egykori orosz elnöki tanácsadót is. A műsor az akkori orosz és az ukrán vezetők, Borisz Jelcin és Leonyid Kucsma által aláírt barátsági és együttműködési megállapodás részleteit tárgyalta ki, amelyben felvetődött Ukrajna NATO-csatlakozási szándéka, valamint az ukrajnai orosz nyelvi diszkrimináció egyre nyugtalanítóbb kérdése.

A vita közepén a műsorvezető elmondta, hogy a közelmúltban (1997 elején) az egyik amerikai katonai akadémia egyik hadműveleti gyakorlatán olyan szcenáriót vázoltak fel, amelyben 2025-re az USA Oroszország és Kína ellen fog harcolni, mivel Ukrajna csatlakozik a NATO-hoz és hadat üzen Oroszországnak.

A műsorvezető Alekszandr Ljubimov a maga részéről megjegyezte, hogy akkoriban Oroszországban is készítettek olyan forgatókönyveket, amelyekben súlyos konfliktus alakul ki Ukrajnával, mert az úgy csatlakozik a NATO-hoz, hogy közben Oroszországot kihagyják a szövetségből.

Az orosz televízió "Szemtől szemben" című műsorának éveiben Moszkva NATO-tagságáról közvetlenül a Szovjetunió 1991 decemberi megszűnése után több alkalommal is készítettek műsort. Oroszország rövid idő elteltével csatlakozott az Észak-atlanti Együttműködési Tanácshoz, és 1994 óta részt vett a Partnerség a békéért programban. Még 2000 márciusában Vlagyimir Putyin hivatalban lévő akkori orosz elnök a BBC-nek adott interjújában azt mondta, hogy "nem tudja elképzelni országát Európától elszigetelve". Amikor pedig az Atlanti Szövetségben való esetleges tagságról kérdezték, azt válaszolta: "Miért ne? Nem zárom ki ezt a lehetőséget: ha figyelembe veszik az orosz érdekeket, és ha az ország saját jogán partner lesz, akkor ez a jövőben bekövetkezhet".

Három héttel a BBC-interjú előtt Putyin még az akkori NATO-titkárt, George Robertsont is fogadta, és megállapodott abban, hogy teljes körű kapcsolatfelvételre kerül sor, és Oroszország és a NATO "stratégiai partnerekké válnak". Ez alkalommal Putyin azt mondta: "Oroszország kész együttműködni a NATO-val", amihez a BBC-interjúban ismét hozzátette: "akár a szövetségi tagságig".

Ez a Putyin az akkori orosz vezetői elitnek egyáltalán nem tetszett. Silvio Berlusconi olasz vezető ekkor megpróbálta meggyőzni az amerikaiakat, hogy megfelelő gesztusokkal segítsék Putyinnak legyőzni a nyugati közeledést ellenző orosz erőket.

Ami a közelmúltat és a "jóslatokat" illeti (nevezhetnénk őket egyszerűen "a Fehér Háznak diktált stratégiai irányvonalaknak"), a StratFor megalkotója és a Geopolitical Future projekt atyja, George Friedman bátran bevallotta, hogy "megjósolta az ukrajnai konfliktust, amelyből Oroszország vesztesként kerül ki". A magyar származású geopolitikai stratéga 2015-ös előadásában újra előre vetítette, hogy új háború fog kitörni Európában.

„A nagy háborúk nem fognak visszatérni, de ezt követően háborús és békés időszakok fogják váltogatni egymást.”

Friedman alaposan kifejtette, hogy Ukrajna lesz a következő konfliktus oka. Ennek oka pedig az, hogy Oroszország számára egzisztenciális kérdés, hogy Ukrajna semleges legyen, és ütközőzóna legyen az oroszok és a NATO között, az Egyesült Államok viszont mindenképpen befolyása alá akarja vonni a térséget, ezért az amerikaiak a NATO-t megkerülve saját kapcsolatokat építenek ki a balti államokban, Kelet-Európában és Ukrajnában is.

Friedman beszéde során megemlített egy jellemző esetet: egy amerikai tábornok Ukrajnában ukrán katonákat tüntetett ki, ami a katonai protokoll megsértése, hiszen egy katona nem fogadhat el kitüntetést idegen hadseregtől. Ezzel az amerikaiak demonstrálták: az ukrán hadsereg valójában az övék.

Friedman itt is elmondta: az amerikaiak pokoli félelme már a 19. század második fele óta az, hogy a német tőke és az orosz nyersanyag összefonódik. Ezt akarták megakadályozni, de akkor még nem tudták, hogy Németország hogyan is dönt majd a jövőben.

Hogyan hibáztathatnánk őt? A háborúkat azzal a feltételezéssel indítják vagy provokálják, hogy megnyerik őket, vagy legalább nem veszítik el.

Az elmúlt húsz évben a világ nagy gazdaságai közötti kapcsolatok és az azokat követő politikai döntések olyanok voltak, hogy az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása egyfajta "kötelező" és várható eredmény volt. A többé-kevésbé békés verseny nem vezetett az egyik vagy a másik fél teljes győzelméhez. Ez előre vetítette, hogy a jövőben csak erőszakos megoldásra lehet számítani.

Ha Oroszország NATO-taggá vált volna, akkor a német-orosz együttműködést nem lehetett volna megakadályozni. Ez az együttműködés súlyos versenyhelyzetet jelentett volna az USA számára. Ezt Washingtonban is jól tudták. Nincs itt értelme semmiféle moralizálásnak a háború kirobbanásával kapcsolatban.

Ha most Oroszország NATO-tag lenne, akkor tag lenne Ukrajna is és az egymással szoros kulturális és rokonsági kapcsolatban álló szlávok ma nem gyilkolnák halomra egymást. Az USA érdeke nem valamiféle „Pax Americana” megteremtése volt. Eszükben sem volt a „lassú közeledést kihasználva” a soft és a smart power eszközeivel ügyesen formálni a fejlődő orosz demokráciát. Inkább a háborúra készültek 1997 óta.

Ma ott tartunk, hogy Emmanuel Macron francia elnök a francia sajtónak nyilatkozva elmondhatta, Franciaország érdekelt abban, hogy Oroszország ne nyerje meg ezt a háborút, ám abban semmiképp, hogy teljesen tönkretegyék.

„Nem gondolom, hogy Oroszországot a saját területét megtámadva kellene legyőznünk.”

A francia elnök közölte továbbá, helyesli, hogy a nyugati szövetségeseik továbbra is támogatják katonailag a harcban álló ukrán államot. Véleménye szerint csak így lehet Moszkvát jobb belátásra bírni, és tárgyalóasztalhoz ültetni. Hol vagyunk már Jacques Chirac és Gerhard Schröder Európájához képest!

Az amerikai stratégia gépezetébe azonban valamiféle „hibás alkatrész” kerülhetett. Joe Biden amerikai elnök hirtelen Kijevbe látogatott. Amerikai politikai ellenfelei közül egyesek úgy gondolják, hogy azért kockáztatta ezt a veszélyes utat, hogy „megmentse azt az őrült tervét, hogy Oroszországot egy proxyháborúval elpusztítsa”.

Ezen vélemények szerint az amerikai vezetők „a háború elkerülhetetlen kimenetelét már felismerték”.

„Kevés "nyugati" tisztviselő fogja elismerni, hogy a háború elveszett, hogy Oroszország győzött Ukrajnában. Pedig így van.

Putyin megnyerte az összecsapást, amikor sikeresen csapdába ejtette az ukrán hadsereget egy kimerítő háborúban.

A háborút ellenzők szerint a jelenlegi helyzetben egyetlen még nyitott alternatíva maradt: egy nagy nukleáris háború megkockáztatása, vagy a "nyugati" álmoktól való visszavonulás és hegemón törekvésekről való lemondás elfogadása.

A „hibás alkatrész” jelenlétére utal az a hétfői hír is, miszerint Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője az uniós tagországok külügyminisztereinek találkozóján felszólította az Európai Unió tagországait, hogy minden lőszerkészletüket át kell adniuk Ukrajnának, mert az ukrán hadseregnek sürgős szüksége van rájuk az Oroszország elleni harchoz.

„Egyértelmű, hogy intézkedéseket kell hozni az európai ipar kapacitásának növelése érdekében, hogy több lőszert és gyorsabban tudjon előállítani. És egyértelmű, hogy nem csak az esetleges uniós szintű vásárlások révén kell fokoznunk erőfeszítéseinket Ukrajna sürgető szükségleteinek kielégítése érdekében.”

Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője ugyanakkor azt is kijelentette, hogy „az elkövetkező hetekben a legjobb módja annak, hogy Ukrajnát lőszerrel lássák el, ha átadják az európai hadseregekben már rendelkezésre álló készleteket”.

„Nem szabad megvárni, amíg ezek (a lőszerek) elkészülnek. Fel kell használnunk azt, amit már gyártanak és raktárban tárolnak, és a következő napokban legyártják. Elsőbbséget kell adni az ukrán hadsereg ellátásának. Amennyire csak tudjuk” – szólította fel az európai uniós tagországokat Josep Borrell.

Borell nem katona. Kijelentéséből kitűnik, hogy fogalma sincs a „harckészültség” fogalmáról és jól láthatóan gondolatmenete nem jutott el odáig, hogy vajon hogyan fogják az európai hadseregek biztosítani az adott országok védelmét hosszú hónapokon keresztül lőszer nélkül.

A „zavar” egyik legújabb jele, hogy már hivatalos ukrán források is tájékoztatnak arról, hogy egyes „önkénteseket” mindenféle katonai kiképzés nélkül küldenek a frontra.

Ternopilben nemrégiben egy felkészítés nélkül frontra küldött sorkatona halála miatt rendeltek el ellenőrzést.

Bohdan Pokitko január 18-án kapta meg a behívót, 31-én tette le az esküt. Február 12-én új szolgálati helyre helyezték át, ahol február 16-án a harcok közben életét vesztette. Okszana Ogorodni önkéntes hívta fel a hatóságok figyelmét a megrázó történetre. Elmondta, hogy a ternopili Bohdan Pokitkát úgy mozgósították, hogy az utcán kézbesítették neki a behívót. Elmondása szerint a férfit kiképzés nélkül küldték a frontra, ahol a negyedik napon elesett. Az elhunyt hozzátartozói azt állítják, hogy Bohdan csak egyszer járt a gyakorlótéren.

Közben a konfliktus jelenlegi állapota azzal fenyeget bennünket, hogy átlépi Ukrajna határait.

Moldova újonnan megválasztott miniszterelnöke Dorin Recean nemrégiben kijelentette, hogy a "Dnyeszteren túli területet demilitarizálni kell".

„Ki kell űzni az orosz csapatokat Dnyeszteren túlról, majd gazdaságilag és társadalmilag integrálni kell a régió lakóit."

Ha most bármilyen katonai akció elindul Dnyeszteren túli területek ellen, akkor egy sokkal szélesebb körű konfliktust alakulhat ki.

A Dnyeszteren túli területen nagy mennyiségű szovjet fegyverkészlet található (Európa legnagyobb fegyver és lőszerraktárai vannak itt), ami állítólag évekig tartó háborúra is elegendő lehet. Az országban viszonylag kis létszámú orosz erők állomásoznak (1700 katona). Az orosz katonák a Cobasna községben lévő, a szovjet csapatok európai kivonása után kialakított lőszerraktárakat őrzik. Biztos vagyok benne, hogy a nyugati hírszerzés már azon gondolkodik, hogyan lehetne a NATO kezébe juttatni ezt a „lassan szavatosságát vesztett” készletet, hogy aztán azokat Ukrajnának szállítsák le.

Természetesen az „európai szabadságot védelmező hadsereg” vezetői egyből jelezték, hogy az Orosz Föderáció támadása esetén Ukrajna kész katonai segítséget nyújtani Moldovának.

„A Moldova elleni orosz katonai agresszió esetén az Ukrán Fegyveres Erők a moldovai lakosság védelmére kelhetnek. Ha a moldovai helyzet kikerül az irányítás alól, Ukrajna készen áll a támogatásra.”

Volodimir Zelenszkij elnök szerint Maia Sandu moldovai elnök tisztában volt a fennálló fenyegetéssel, ezért hálás a felajánlott támogatásért. Az ukrán vezető hangsúlyozta: annak ellenére, hogy nincs határ Moldova és Oroszország között, az utóbbi továbbra is végrehajthat katonai agressziót. Támadások a helyi repülőtérről és az agresszor ország Dnyeszteren túl állomásozó katonái részéről lehetségesek.

Maya Sandu államelnök nemrég bejelentette, hogy az oroszok azt tervezik, hogy megszerzik a hatalmat az országban. Erről az ukrán hírszerzés tájékoztatta. Véleményük szerint a Kreml fehérorosz, balkáni és orosz szabotőrök segítségével akarja destabilizálni Moldovát. A megkérdőjelezhető „értesülések” szerint erőszakos akciók során állami intézményeket akarnak megtámadni és túszokat ejteni.

A magyar miniszterelnök évértékelője során elmondta, hogy meglátása szerint Európa közvetett háborúban áll Oroszországgal. Orbán Viktor úgy látja, Európa a háborúba sodródás perceit éli, vékony pallón egyensúlyoz, sőt valójában már közvetett háborúban áll Oroszországgal.

„Ha fegyvert szállítasz, ha te adod a műholdas információkat, ha kiképzed az egyik harcoló fél katonáit, ha te pénzeled egész államgépezetének működését, a másik félre pedig szankciókat vetsz ki, akkor mindegy, mit mondasz, háborúban, egyelőre közvetett háborúban állsz. A belesodródás veszélye állandósult. Sisakkal kezdődött, emberi élet kioltására nem alkalmas eszközök szállításával folytatódott, most tankok küldésénél tartunk, és már napirenden vannak a harci repülők, hamarosan hallani fogunk úgynevezett békefenntartó csapatokról is. Mint az alvajárók a háztetőn.”

A jövőre nézve azt is tanulságosnak nevezte, hogyan veszítették el a békepárti szövetségeseiket. Egy évvel ezelőtt még nem voltunk egyedül a béketáborban, ott voltak például a németek, de most néhány hét múlva már német harckocsik mennek Ukrajnába. A miniszterelnök szerint alig hihető, hogy a németek önszántukból fordultak volna, ma már úgy tesznek, mintha mindig is ott lettek volna, nem egyszerűen átállnak, hanem nyíltan bejelentik, hogy egyből az élre is ugranak.

Orbán Viktor hozzátette:

a többi ország meg úgy gondolta, ha a németek sem tudnak ellenállni ekkora külső nyomásnak, ők aligha lesznek képesek, átszivárogtak a háborús táborba, így ketten maradtak a béketáborban, Magyarország és a Vatikán.

A miniszterelnök kiemelte: a NATO-tagság létfontosságú Magyarország számára.

„Túlságosan a nyugati világ keleti részén vagyunk. A történelem nem adta meg azt a luxust, hogy a semlegesség gondolatával eljátszhassunk. Azért léptünk be, hogy megvédhessük egymást. Meg kell érteni azonban, hogy a NATO mi nem: nem háborús koalíció, nem várhatják el, hogy a közös hadicél szempontjából megtámadjanak egy harmadik országot. Utóbbit a NATO keretein kívül kell megtenni, aki akar, megy, aki nem akar, az nem megy.”

A magyar ellenzéki sajtó mindenhol támadta ezeket a mondatokat és folyamatosan azt hangoztatták, hogy a hivatalos NATO kommunikáció cáfolja, hogy csapatokat akarnának Ukrajnába küldeni, pedig a miniszterelnök világosan fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy egy harmadik ország megtámadásához szükséges koalíciót a NATO keretein kívül kell megteremteni.

A magyar miniszterelnök félelmei Mike Whitney amerikai elemzőnél is megjelentek, aki szerint az USA vezette "Akarati Koalíció" a NATO szétszakadását vetíti előre.

Whitney szerint az Északi Áramlat gázvezeték megsemmisítése egy gengsztercselekmény volt, amely felfedi a "szabályokon alapuló rend" szívében lévő „rákos daganatot”.

„Hogyan lehet béke és biztonság, ha a világ legerősebb nemzete mérlegelés és bírósági eljárás nélkül elpusztíthatja más országok kritikus infrastruktúráját? Ha Hersh jelentésében megbízhatunk – és szerintem igen –, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a Biden-kormányzat magas rangú tanácsadói, valamint maga az elnök szándékosan követett el ipari terrorcselekményt egy hosszú távú barát és szövetséges, Németország ellen. Biden részvétele ebben a cselekményben azt jelenti, hogy az Egyesült Államok mostantól jogot követel arra, hogy önkényesen döntsön arról, hogy mely országok mely más országokkal folytathatnak kereskedelmet. Ha az energiaellátás vétele és eladása valamilyen oknál fogva ellentétes Washington tágabb geopolitikai céljaival, akkor az USA úgy véli, hogy joga van megsemmisíteni azt az infrastruktúrát, amely lehetővé teszi ezt a kereskedelmet.”

Hersh jó szolgálatot tett a világnak azzal, hogy leleplezte az Északi Áramlat szabotázsának elkövetőit. Leleplezése nemcsak azonosítja az érintetteket, hanem arra is utal, hogy felelősségre kell vonni őket tetteikért. De bár a közeljövőben nem számítunk alapos vizsgálatra, úgy gondoljuk, hogy a támadás nagyságrendje "ébresztő" volt azok számára, akik ragaszkodnak ahhoz a hithez, hogy az egypólusú modell erkölcsileg elfogadható eredményeket hozhat. Az eset azt mutatja, hogy az egyoldalú fellépés elkerülhetetlenül a gyengék és védtelenek elleni bűnös erőszakhoz vezet. Biden titkos művelete minden férfit, nőt és gyermeket bántott Európában. Ez egy igazi tragédia. Íme egy idézet a Hersh-nek adott interjúból:

"Úgy gondolom, hogy ez a történet lehetőséget biztosít a számunkra, hogy tönkretegye elnökünk azon lehetőségeit, hogy az amerikai népet a háború mögé állítsa. A történet olyasmit mutat be, ami annyira sötét és annyira Amerika-ellenes, hogy az felfoghatatlan. Ez nem mi vagyunk. Ez nem Amerika, most nem rólunk beszélünk. Ez csak egy rakás hírszerző tiszt és CIA-s ember....". Seymour Hersh 2:29 perc”

Vasárnap Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megerősítette, hogy Washington háborújának valódi célja nem egyszerűen Oroszország "meggyengítése" és végül kisebb darabokra való feldarabolása, hanem a Németország és Oroszország közötti szakadás kikényszerítése volt.

Lavrov szerint az USA arra a megállapításra jutott, hogy Oroszország és Németország az elmúlt 20-30 évben "túl jól" működött együtt és fenn állt annak a veszélye, hogy egy erős szövetséget hozott létre az orosz erőforrásokra és a német technológiára alapozva.

"Ez fenyegette számos amerikai vállalat monopolhelyzetét. Ezért kellett valahogy tönkretenni, méghozzá szó szerint" – mondta a miniszter.

"Van itt egy olyan aspektus, amely azzal függ össze, hogy az országok közötti barátság, a nemzeti megbékélés, ahogyan az oroszok és a németek között történt, szemfényvesztéssé vált azok számára, akik nem akarják, hogy valahol ezen a bolygón bárki megjelenjen, aki versenyre kel a fő hegemónnal, aminek a jogát az USA magának követeli" – tette hozzá Lavrov. (Lavrov szerint amerikai tisztviselők lényegében elismerik, hogy az Északi Áramlat robbanásai amerikai kezek műve volt", Tass)

Lavrov megjegyzései megerősítik azokat a véleményeket, miszerint

a konfliktust Washington külpolitikai szakértői találták ki, akik felismerték, hogy a német-orosz gazdasági integráció komoly fenyegetést jelent Amerika globális rendben betöltött domináns szerepére.

Ezért vált az Északi Áramlat az amerikai agresszió elsődleges célpontjává, mert a vezeték volt az a létfontosságú ütőér, amely összekötötte a két kontinenst, és közelebb hozta őket egymáshoz egy olyan gazdasági közösségbe, amely végül a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetévé vált.

Ez az, amitől Washington a leginkább tartott, és ezért tett a Biden-adminisztráció olyan kétségbeesett lépéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák a Németország és Oroszország közötti gazdasági kapcsolatok erősödését. Röviden, az Északi Áramlatot meg kellett semmisíteni, mert az Északi Áramlat az egypólusú világrend végét jelentette.

Mike Whitney szerint érdemes egy percet szánni Hersh neve elhallgatását kérő "információforrására" is:

„Hersh forrása miért adott át részletes, szigorúan titkos információkat az Északi Áramlat gázvezeték amerikai kormányzati szabotázsakciójáról?

A forrás a Kreml strómanja, aki alá akarta ásni a háborús erőfeszítéseket, és komoly károkat akart okozni az Egyesült Államoknak.
A forrás egy Amerika-gyűlölő "komcsi", aki gyűlöli a demokráciát és a szabadságot.
A forrás egy adrenalinfüggő, aki élvezi, hogy kockáztatja magát, a családját, a karrierjét és a szabadságát.
A forrás egy aggódó amerikai, aki úgy gondolta, hogy az Északi Áramlat megsemmisítéséről szóló információk felfedése megakadályozhatja, hogy a neokonok katasztrofális háborúba vezessék az országot Oroszországgal.

Ha a "4 "-t választotta, akkor veregesse meg a vállát, mert ez a helyes válasz.

Senki épeszű ember nem vállalna olyan kockázatot, mint Hersh forrása, ha nem érezné, hogy az ország komoly veszélyben van.

Ne feledjük, lehet, hogy még nem is tudjuk, hogy mi ez a veszély, mivel nem tudjuk, hogy a neokonok milyen jövőbeli eszkalációkat terveznek.

Például lehet, hogy az USA már tervezi F-16-osok és nagy hatótávolságú rakétarendszerek szállítását, amelyekkel mélyebb csapást mérnek majd az orosz területre. Lehet, hogy a neokonok egy "hamis zászlós" művelet részeként nukleáris bombát akarnak felrobbantani Ukrajnában. Vagy lehet, hogy Biden azt tervezi, hogy megszervezi a "készségesek koalícióját" (Egyesült Királyság, Lengyelország, Románia), amely az amerikai különleges erőkkel együtt harcol majd a kelet-ukrajnai harci műveletekben.

E fejlemények bármelyike komoly kiterjedést jelent az ellenségeskedésekben, ami növelné a nukleáris fegyverekkel rendelkező Oroszországgal való közvetlen összecsapás valószínűségét. Joe Biden saját szavaival élve: 'Ezt nevezzük 3. világháborúnak'.”

A harmadik világégés megelőzésének a szándéka lehet az, ami megmagyarázhatja, hogy Hersh forrása miért vette a bátorságot, hogy a szerző rendelkezésére bocsássa a Nord Streamről szóló elmarasztaló információkat. Talán úgy vélte, hogy a világ a nukleáris megsemmisülés felé vezető gyorsított pályán van, ezért kockáztatta a saját életét a miénkért. Nem semmi…

Nem csak a neve elhallgatását kérő forrás az egyetlen ember, aki kockáztatta magát a cikk közlésekor. Ha Hersh nem lenne olyan széles körben elismert, akkor most valószínűleg egy cellában lenne Julian Assange-gal. Végül is, mi a különbség aközött, amit Assange és amit Hersh tett? Nem sok, kivéve azt a tényt, hogy Hersh kiváló hírneve miatt "érinthetetlen". (Reméljük.)

Mindenesetre, ha a cikk indítéka a nukleáris armageddon megakadályozása volt, akkor nagyon hálásak vagyunk a bátorságáért és önzetlenségéért.

Elképzelhető, hogy Hersh forrása információkkal rendelkezik a neokonok közeljövőre vonatkozó terveiről.

Más szóval, nagyon is lehetséges, hogy nem csupán az Északi Áramlat szabotálása volt a fő mozgatórugója Hersh riportjának, hanem valami más, a horizonton lévő baljós terv, vagyis egy katonai eszkaláció, amely példátlan súlyosságú katasztrófát idézhet elő.

A magyar miniszterelnök és Whitney szerint lehetséges, hogy az USA megszervezi a "készségesek koalícióját", amely az amerikai különleges erőkkel együtt harcol majd a kelet-ukrajnai harci műveletekben. Az Ukrajnában állomásozó amerikai harci csapatok gyakorlatilag elkerülhetetlenné tennék az Oroszországgal való közvetlen összecsapást. Ez az USA-t egy újabb világháború felé terelné. Whitney szerint ez az, amit a neokonok akarnak:

„Sajnos azt gyanítom, hogy ez a legvalószínűbb közeljövőbeli forgatókönyv; egy olyan, az USA által támogatott koalíció megalakulása, amely az Oroszországgal való közvetlen ukrajnai összecsapására szerveződik.”

Whitney meglátásait igazolja például Karine Jean-Pierre sajtótitkár Biden elnök lengyelországi útjáról szóló nyilatkozata is:

„Február 20. és 22. között ifjabb Joseph R. Biden elnök Lengyelországba utazik. Találkozni fog Andrzej Duda lengyel elnökkel, hogy megvitassa a kétoldalú együttműködésünket, valamint az Ukrajna támogatására és a NATO elrettentő erejének megerősítésére irányuló közös erőfeszítéseinket. Találkozni fog továbbá a Bukaresti Kilencek (B9), a NATO keleti szárnyán fekvő szövetségeseink csoportjának vezetőivel, hogy biztosítsák számukra az Egyesült Államok rendíthetetlen támogatását. Ezenfelül Biden elnök beszédet fog mondani az Ukrajna elleni brutális és provokálatlan orosz invázió egyéves évfordulója előtt, amelyben kitér arra, hogy az Egyesült Államok hogyan gyűjtötte össze a világot, hogy támogassa az ukrán népet szabadsága és demokráciája védelmében, és hogyan fogunk továbbra is Ukrajna népe mellett állni, amíg csak szükséges". (Fehér Ház, Washington DC)

Whitney így vélekedik erről:

„Mint a hivatalos közleményben olvasható, Biden nem csupán "az Ukrajna támogatására irányuló közös erőfeszítésekről" fog beszélni a lengyel elnökkel, hanem az amerikai-lengyel "kétoldalú együttműködésről is".

"De milyen kétoldalú együttműködést akar Biden a több fegyveren kívül? Harci csapatokat? Ez az, amit Biden keres; koalíciós bakancsok nyomát akarja látni a földön, hogy pótolják Ukrajna súlyos veszteségeit?”

A Notes From Poland nemrégiben a lengyel toborzási célok erőteljes emelkedését jelentette be. Nem meglepő módon a cikk nem magyarázza meg, hogy Lengyelország miért szándékozik egy éven belül több mint kétszeresére növelni hadserege létszámát.

Jövőre akár 200 000 embert is behívhatnak lengyelországi hadgyakorlatokra, köztük olyanokat is, akik eddig nem jelentkeztek szolgálatra, de "hasznos képességekkel" rendelkeznek a hadsereg számára. A gyakorlatok akár 90 napig is tarthatnak, és a részvétel elmulasztása börtönnel vagy pénzbírsággal büntethető. A behívhatók körébe azok az 55 év alattiak tartoznak, akik átesnek az úgynevezett katonai minősítésen, amely minden 19. életévét betöltő férfi számára kötelező, és amelynek során megállapítják a jelölt egészségügyi kategóriáját és katonai szolgálatra való alkalmasságát. Lengyelország jövőre a GDP 3%-ára, a NATO egyik legmagasabb szintjére növeli a védelmi kiadásokat, hogy megvédje magát a "mohó birodalmi Oroszországtól".

2009-ig Lengyelországban kötelező katonai szolgálat volt a férfiak számára, de ezt eltörölték, és átálltak a hivatásos haderőre. Az elmúlt években azonban az Oroszország által jelentett növekvő fenyegetés arra késztette a kormányt, hogy a fegyveres erők méretének és erejének növelésére törekedjen.

2017-ben új Területi Védelmi Erőket hoztak létre. Az idei honvédelmi törvény a fegyveres erők létszámának megduplázását irányozza elő, a jelenlegi 143 500 katonáról..." ("Up to 200,000 Poles to be called up to be for military training next year", Notes From Poland).

Várható, hogy a lengyel hadsereg hirtelen bővítését puszta véletlen egybeesésnek tekintjük, vagy sokkal valószínűbb, hogy már meg is állapodtak Washingtonnal az ukrajnai bevonulásról? Erről sokat lehetett hallani a háború kitörésének első hónapjaiban.

A Fehér Ház közleménye szerint Biden "találkozni fog a Bukaresti Kilencek (B9) vezetőivel is". Ezek az országok a hidegháború befejezése után csatlakoztak az USA vezette katonai szövetséghez. A Bukaresti Kilencek körébe Románia, Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Csehország, Szlovákia, valamint a három balti köztársaság, Észtország, Lettország és Litvánia tartozik.

Na, erre mondta a magyar miniszterelnök, hogy „utóbbit a NATO keretein kívül kell megtenni, aki akar, megy, aki nem akar, az nem megy.”

„Tavaly a NATO elfogadta új stratégiai koncepcióját, amelyben minden szövetséges egyetértett abban, hogy 'az Orosz Föderáció a legjelentősebb és legközvetlenebb fenyegetés a szövetségesek biztonságára, valamint az euroatlanti térség békéjére és stabilitására'. Most, a vilniusi csúcstalálkozó felé vezető úton meg kell győződnünk arról, hogy a szövetség teljes mértékben felkészült e fenyegetéssel szemben." ("Kik a bukaresti kilencek, a NATO keleti szárnyának országai?", Indian Express)

Whitney szerint az USA „egy oroszgyűlölő hadsereget” akar létrehozni.

„Lehet, hogy 'hegyet csinálunk a vakondtúrásból'; ez is egy lehetőség. De most, hogy az orosz hadsereg minden fronton előrenyomul, úgy gondoljuk, hogy a kétségbeesett neokonok valami kolosszális dologra kényszerülnek. Valójában biztosak vagyunk benne. Nézze meg ezt a részletet Larry Johnson weboldalán található cikkből, Az új amerikai forradalom fia."

„Most pedig a rossz hír. A Biden-kormányzat és európai szövetségeseink vagy egy nagyobb katonai akcióra készülnek az ukrajnai háborúban, vagy tudják, hogy hamarosan valami rossz fog történni, valószínűleg Fehéroroszországban, mert most adtak ki figyelmeztetést a külföldi állampolgároknak, hogy hagyják el Fehéroroszországot és Oroszországot."

„A francia külügyminisztérium felszólította állampolgárait, hogy haladéktalanul hagyják el Fehéroroszországot.”

„Kanada felszólítja állampolgárait, hogy haladéktalanul hagyják el Fehéroroszországot a helyi törvények önkényes alkalmazásának és az ukrajnai ellenségeskedések veszélye miatt – kanadai külügyminisztérium.”

„Az Egyesült Államok hétfőn legfelsőbb szintű tanácsot adott ki, amelyben felszólította az amerikai állampolgárokat, hogy azonnal hagyják el Oroszországot, és ne utazzanak az országba, mivel Oroszország háborúja folytatódik a szomszédos Ukrajna ellen, kifejezetten az amerikaiakat érintő zaklatás és jogtalan fogva tartás kockázatára hivatkozva. 'Ne utazzanak Oroszországba az orosz katonai erők által Ukrajnában végrehajtott, provokálatlan, teljes körű invázió kiszámíthatatlan következményei, az orosz kormány biztonsági tisztviselői által történő zaklatás és az amerikai állampolgárok őrizetbe vételének lehetősége, a helyi törvények önkényes végrehajtása, az Oroszországba érkező és onnan induló korlátozott repülőjáratok, a nagykövetség korlátozott lehetőségei az oroszországi amerikai állampolgároknak nyújtott segítségre, valamint a terrorizmus lehetősége miatt' – áll a figyelmeztetésben.”

Whitney így folytatja:

„Nem hiszek a véletlenekben. Ez egy összehangolt akció, és azt jelzi, hogy az oroszországi és fehéroroszországi helyzet a közeljövőben veszélyessé válik. Talán köze van ahhoz, hogy az Egyesült Államok iszlám radikálisokat képez ki, hogy terrortámadásokat hajtsanak végre Oroszországban és Fehéroroszországban". ("Sy Hersh beszél és a NATO az ukrajnai háború eszkalálódására figyelmeztet?", Son of a New American Revolution)

"Valami készülődik, bár nem lehetünk biztosak abban, hogy megvalósul-e vagy sem. De – ne feledjük – nem lenne szükség terrortámadásokra, hamis zászlós akciókra vagy további harci csapatokra, ha a hivatalos narratíva valóban igaz lenne, és az ukrán hadsereg megnyerné a háborút. De nem ez történik. Az ukrán fegyveres erők veszítenek, és csúnyán veszítenek. Valójában még a hosszú távú harcok fenntartásához szükséges lőszerkészletük sincs meg.”

Whitney elképzeléseit igazolják a Reuters nem régiben megjelent hírei is:

"A NATO várhatóan arra fogja kérni tagjait, hogy növeljék lőszerkészleteiket, amelyek az ukrajnai háború miatt erősen megfogyatkoztak... az Ukrajnába irányuló szállítások üteme, ahol a kijevi csapatok naponta akár 10 000 tüzérségi lövedéket is kilőnek, kimerítette a nyugati készleteket, és lyukakat tárt fel az ellátási láncok hatékonyságában, gyorsaságában és emberállományában."

"Ha Európa Oroszország ellen harcolna, néhány országnak napok alatt elfogyna a lőszere" – mondta egy európai diplomata a Reutersnek... az ukrajnai konfliktus miatt a készletek még jobban fogynak..... A háború rávilágított a termelés gyors felfuttatásához szükséges ipari kapacitás hiányára is, miután a kormányzati megrendelések évtizedek óta tartó csökkenése miatt számos gyártósor eltűnt.”

"Nem feltétlenül gondolom, hogy a következő egy éven belül a készleteink szintje jelentősen meg fog nőni" – mondta a NATO-tisztviselő. "Bármilyen további készletünk lesz, az Ukrajnába fog kerülni". ("A NATO várhatóan emeli a lőszerkészletekre vonatkozó célokat, mivel a háború kimeríti a tartalékokat", Reuters)

A Harc az utolsó lőszerig – Ki fogy ki előbb? c. írásomban már jeleztem, hogy „a Nyugat „termelési lemaradásban van”, ami azt jelenti, hogy Ukrajnát elsősorban a szövetségeseinek felkészületlensége veszélyezteti ebben az utolsó lőszerig tartó harcban.

Hogyan lehet egy országot úgy háborúba vinni Oroszországgal, hogy nincs elég lőszer az ellenséggel való harchoz? Az inkompetencia észbontó, és ez nem is rövid távú probléma. A nyugati nemzeteknek már nincs meg az ipari bázisuk ahhoz, hogy a "nagyszabású, nagy intenzitású háborúhoz" szükséges készleteket és felszereléseket biztosítsák. A kapacitás kiépítése évekig fog tartani. Addig is az ukránok tovább őrlődnek az orosz nyomás alatt.

Valójában a Nyugat alaposan elárulta az Ukránokat.

Idézzünk a The Telegraph egyik cikkéből:

„Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter szerint Oroszország 'sokkal több mint' 300 000 katonát mozgósított. Ezek száma talán akár félmilliót is elérheti. A mozgósított katonák Ukrajnába özönlenek, hogy felkészüljenek a következő napokban és hetekben várható nagyszabású offenzívára. Bár Kijev is erősíti erőit, és a Nyugat modern felszereléssel látja el őket, Putyin sokkal nagyobb előnyben van a csapatok létszámát tekintve, mint egy évvel ezelőtti inváziója idején. Az ismételt optimista jelentések ellenére, amelyek szerint Oroszországnak fogytán vannak a tüzérségi lövedékek – ami ebben a konfliktusban a harc győztese –, Putyin hadikészletei hatalmasak, és gyárai éjjel-nappal dolgoznak, hogy még többet termeljenek.”

„A tavalyi év vége felé nyomás alatt Oroszország erősebb pozíciókba vonta vissza erőit, és a terepet időre cserélte, miközben erőforrásokat halmozott fel egy tervezett kalapácsütésre, miközben keleten ledarálta az ukránokat, hogy megpuhítsa őket a közelgő támadásra.”

„Mostanáig a Nyugaton az volt az elbeszélés, hogy Ukrajna kényelmesen megnyeri ezt a háborút... A valóság ennél összetettebb....: az igazság az, hogy az Ukrajna számára a közelmúltban ígért új harci eszközök – különösen a nagyobb hatótávolságú rakéták, harckocsik és más páncélozott járművek – valószínűleg nem fognak időben megérkezni ahhoz, hogy hatással legyenek erre a csatára.”

„Fel kell készülnünk arra, hogy az elkövetkező hetekben jelentős orosz térnyerés várható. Reálisan kell látnunk, hogy milyen rosszul alakulhatnak a dolgok - különben a sokk azzal a veszéllyel jár, hogy a nyugati elszántságot megingatja. Tavaly nyáron és ősszel ennek az ellenkezője történt, amikor a lankadó támogatást Európa és az Egyesült Államok egyes részein az ukrán sikerek mozgósították". ("Vladimir Putin is about to make shock gains", UK Telegraph)

Ez pedig a New York Times-ból származik:

„A kimerült ukrán csapatok arra panaszkodnak, hogy az oroszok már most túlerőben vannak. Mondják ezt akkor, mielőtt még Oroszország bevetette volna nagyjából 200 000 újonnan mozgósított katonájának nagy részét. A kórházakban dolgozó orvosok növekvő veszteségekről beszélnek, miközben a szörnyű sérüléseket szenvedett harcosok ellátásával küzdenek.”

„Az orosz offenzíva első szakaszai már megkezdődtek. Az ukrán csapatok azt mondják, hogy Bakhmut valószínűleg hamarosan elesik. Máshol az orosz erők kisebb csoportokban nyomulnak előre, és a frontvonalakat szondázzák ukrán gyenge pontok után kutatva.”

„Ezek az erőfeszítések már most is megterhelik az ukrán hadsereget, amely a közel 12 hónapig tartó súlyos harcok miatt kimerült.”

„Az ukrán erők veszteségei súlyosak. A Nevske közelében állomásozó Kárpáti Szics nevű önkéntes kontingens katonái elmondták, hogy az elmúlt hetekben mintegy 30 harcos halt meg a csoportjukból, és a katonák – csak részben tréfából – azt mondták, hogy szinte mindenkinek agyrázkódása van.”

„Az egyik donbászi frontkórházban a hullaház tele volt ukrán katonák fehér műanyag zsákokba csomagolt holttesteivel. Egy másik kórházban aranyfóliás hőtakarókba burkolt, sebesült katonákkal teli hordágyak zsúfolták a folyosókat, és szinte egész nap folyamatosan érkeztek a frontról a mentőautók." ("Outnumbered and Worn Out, Ukrainians in East Brace for Russian Assault", New York Times)

Egy másik cikk ugyancsak a New York Timesból:

„A probléma az, hogy Ukrajna elveszíti a háborút. Amennyire meg tudjuk állapítani, nem azért, mert a katonái rosszul harcolnak, vagy mert a népe elvesztette a bátorságát, hanem azért, mert a háború az első világháborúhoz hasonló kimerítő harcba torkollott, gondosan kiásott lövészárkokkal és viszonylag stabil frontokkal.”

„Az ilyen háborúkat általában az nyeri meg – mint ahogyan az I. világháborút is –, amelyik fél a leghosszabb ideig kitart a demográfiai és ipari erőforrásokkal. Oroszországnak több mint háromszor annyi lakosa van, mint Ukrajnának, intakt gazdasággal rendelkezik, és a haditechnikai fölénye is nagyobb. Ugyanakkor Oroszországnak megvannak a maga problémái; a közelmúltig a katonahiány és a fegyverraktárak rakétatámadásokkal szembeni sebezhetősége lassította nyugati előrehaladását. Mindkét félnek vannak ösztönzői arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön". ("Oroszországnak és Ukrajnának is vannak ösztönzői a tárgyalásra. Amerikának más tervre van szüksége.", New York Times)

Whitney így foglalja össze a mondanivalóját:

„A háború kétségtelenül elhúzódik még egy darabig, de a kimenetele már biztos. És ahogy keleten egyre szorosabbra húzódik a hurok, és a siker kilátásai egyre távolabb kerülnek, úgy gondoljuk, hogy a neokonok kénytelenek valami még kétségbeesettebb, még vakmerőbb és még erőszakosabb dolgot tenni. Arra számítunk, hogy a következő lépés az lesz, hogy megpróbálnak létrehozni egy olyan koalíciót, amely az Egyesült Királyság, Románia, Lengyelország és az Egyesült Államok akaratából áll, és amely a vonakodó NATO-szövetségeseket kényszeríteni fogja, és egy rögtönzött, az Egyesült Államok vezette hadsereget állít az orosz erők ellen Ukrajna gyilkos mezején. Minden egyes meggondolatlan akcióval Sam bácsi növeli a NATO felbomlásának valószínűségét, amely véget vet Washington fojtogató befolyásának Európában, és megteremti egy új rend alapjait.”

Szóval Nyugaton a helyzet változatlan, keleten pedig egyre reménytelenebb. Ilyenkor kell okosnak, erősnek és egységesnek lenni.

Orbán Viktor szerint szembe kell nézni azzal, hogy a háború egyre vadabb és kegyetlenebb lesz. Ezért az országgal szemben egyre durvább és kíméletlenebb lesz a hangulat: provokációk, fenyegetések és zsarolások lesznek. Nem ígéri, hogy könnyű lesz, de azt igen, hogy állni fogják a sarat. Elmondta azt is, azt várja, hogy a demokrácia Európában is megmutatja az erejét, a közvélemény egyre inkább békepárti lesz, tűzszünetet, béketárgyalásokat, több józanságot követel, és ha kell, új kormányokat választ majd.

„Nem lesz éppen sétagalopp, de a simább és kényelmesebb utak mind a háborúba vezetnek.”

„Nem vagyunk naivak, álmodozó pacifisták, a béketárgyalások nem az ukránok és az oroszok között lesznek, hanem az amerikaiak és az oroszok között, minél később történik meg, annál nagyobb árat fizetünk. A Nyugat szerint, ha győzelem lesz Oroszország felett, az majd elhozza a békét.”

A magyar kormány szerint ez nem hozza el a megoldást, hanem a háború további folytatását és újabb százezrek halálát hozza el, és kockáztatja a III. világháború veszélyét.