Önkény és számbűvészet (Varga Domokos György jegyzete) – frissítve, javítva!
(Nagyon szépen köszönöm Sz. Géza olvasónknak, hogy figyelmeztetett a kapitális hibámra: véletlenül az elhunytaknál is milliárddal számoltan millió helyett. Töredelmesen be kell látnom, így azért egészen más „a leányzó fekvése”, mégha a lényegi összefüggés és mondandó ettől nem változott is.)
Tisztelt Olvasó!
Csodálattal adózunk minden ügyes bűvésznek. Egészen addig, amíg a trükközése csupán szórakoztat, s nem a bőrünkre megy. Az önkényeskedésre hajlamos hatalmak bűvészkedésével is ez a helyzet: ha nem akarunk az áldozataikká válni, legjobb, ha kilessük fogásaikat és közkinccsé tesszük módszereiket.
A sikeres bűvészek mindig tisztában vannak érzékszervi és elmebeli korlátainkkal, lelki sajátosságainkkal. Jól tudják, hogy amit odatolnak a képünkbe, arra fókuszálunk, és nem fogjuk fel – nem bírjuk felfogni – a mellékesnek tűnőket. S szintén jól tudják, hogy nagyon nehezen látjuk át a számbeli összefüggéseket, hát még ha erős érzelmi töltet is terheli őket.
Például halálfélelem.
Ezzel azonban már jellemzően nem a hivatásos bűvészek szoktak visszaélni, hanem a hivatásos politikusok.
Aki átélte az elmúlt évek kovidvalóságát, pontosan tudja, milyen visszaélésről beszélek. A halálfélelem módszeres táplálásának kulcsszerepe volt abban, hogy az emberiség zöme zokszó nélkül elfogadta a vele szembeni önkényeskedéseket, a szabadságjogaitól való megfosztását, a kísérleti szerekkel való sorozatos veszélyeztetését.
Amikor az „oltásnak” hazudott, hatékonynak és biztonságosnak hirdetett gyógyszeripari készítményekkel mégsem sikerült megfékezni a járványt, a növekvő esetszámokhoz ismét csak egy halálfélelmet tápláló, légből kapott elméletet bűvészkedtek oda, mégpedig ezt: „Hiszen akkor mennyien pusztultak volna el, ha nem oltattunk volna!”.
A kovidos világjárványt, úgy tűnhet, többé-kevésbé elsodorta a feltehetően nem sokkal kisebb üzlet, az orosz–ukrán (pontosabban szólva: orosz–Nyugat; vagy bizonyos értelemben: Kelet–Nyugat) háború. Csakhogy számos jel utal arra, hogy mivel az egész kovidos örület mögött világuralmi megfontolások és szándékok húzódtak, ezek pedig egyáltalán nem szűntek meg létezni, ezért, ha más formában és hangsúlyokkal is, de az önkényeskedési törekvésekkel továbbra is számolnunk kell.
A WHO és az EU égisze alatt dolgoznak az egészségügyi igazolványok általánossá és kötelezővé tételén, a pénzhatalmi szervezetek pedig munkálkodnak a készpénz teljes kiiktatásán, a világ összes állampolgárának digitális felügyelet alá helyezésén.
És hát – mint a legfrissebb hírekből láthatjuk – Kínának sem akaródzik úgy igazán hátrább vonni a kovidjárvány ürügyén eleresztett önkényuralmi agarait. Miért is tenné, ha egyszer ilyen sok elismerő, jó szót kap a világ oly tekintélyes liberális demokratáitól, mint amilyen Kanada első számú emberre, Trudeau miniszterelnök is.
Csakhogy Kínának mostanság némi gondja akadt saját népével. A kommunista pártállam a „zéró covid” fedőnevű önkényuralmi politikájával annyira túlfeszítette a húrt, hogy az amúgy végtelen engedelmességre hajló kínai nép – több nagyváros lakossága – megelégelte és fellázadt. Mielőtt a megmozdulás országossá terebélyesedett volna, a hatalom gyorsan visszavonta „zéro covid” politikájának legszélsőségesebb és legfájóbb elemeit. Mindazt azonban, amit a kovid ürügyén – állampolgárainak közvetlen megfigyelése és megrendszabályozása terén – eddig nyert, már nem szeretné elveszíteni. Ezért inkább újfent nekilátott a már annyiszor jól bevált trükközésnek: az elhalálozásokkal való számbűvészkedésnek.
Nem kevesebbet kíván mind a saját népe, mind pedig a világ számára cáfolhatatlanul igazolni, mint hogy a kommunista párt „zéró covid” politikája, igenis, helyénvaló volt, sőt kifejezetten szükséges, s a felfüggesztése az elhalálozások számának oly mértékű megugrását vonta és vonja maga után, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a hozzá való visszatérés.
Ennek bizonyságául Kína elkezdte közzétenni a kovid miatt elhunytak számát. Az adatok első pillantásra csakugyan riasztónak tűnnek, s ezért kiválóan alkalmasak arra, hogy a világ híroldalait efféle öles címek és rémületes mennyiségek lepjék el:
„Kína csaknem 13 ezer halálesetet jelentett az elmúlt hétről”;
„...csaknem 60 ezer halálos áldozat a zéró covid politikával való szakítás, december eleje óta”.
Tisztelt Olvasó!
Egyetlen halál is sok, hát még 13 ezer, hát még 60 ezer! E rémületes adatokat ha beletolják a világ képébe, szinte mindenki azonnal megdermed, s eszébe sem jut azon tépelődni, mi is lehet a hatalom trükközése ebben.
A „szinte mindenki”-be azonban mi most ne tartozzunk bele, s kezdjünk el számolni.
Mivel december elején szakítottak a „zéró kovid” politikával, ez a mai naphoz képest kb. másfél hónap. De legyünk nagyvonalúak, és tekintsük ezt kerek egy hónapnak, vagyis vegyük úgy, hogy egy hónap alatt meghaltak 60 ezren. S habár a hírek szerint „Kínai szakértők most megerősítették, hogy a járványhullám csúcsán már túlvan az ország”, mi továbbra is legyünk nagyvonalúak, és vegyük úgy, hogy egy év – azaz 12 hónap – alatt 12x60 ezren, azaz 720 ezren halhatnak meg amiatt, hogy feloldották a szigorú járványügyi korlátozásokat.
S most nézzük meg, hogy a kínai lakosság egészét tekintve hány százaléknyi ez az elhalálozási növekmény (feltéve, hogy minden más elhalálozás marad a mostani szinten, vagyis más halálos betegségeket nem számolnak el kovidosnak, miként ez Magyarországon bizonyítottan megtörtént). A kínai kormány közlése alapján tavaly Kínában 10,41 millióan haltak meg. A feltételezett kovid miatti elhalálozás számát elosztva a teljes elhalálozás mértékével (720 000 : 10 410 000 = 0,069), kerekítve 7%-ot kapunk.
Sok ez, vagy kevés?
Megfelelő viszonyítási alap nélkül lehetetlenség erre helyénvaló választ adni. Ellenben megfelelő viszonyítási alap birtokában meglepő eredményre juthatunk.
Szerencsére most kaptuk az alábbi táblázatot, s tettük máris közkinccsé a Szilaj Csikón.[1] Vessük össze az iménti 7%-ot az „oltások” miatti elhalálozás Egyesült Királyság-beli, 2022. második félévi növekedésével!
Mint látható, az oltási kampány és önkény miatt bekövetkezett elhalálozási növekmény számos korcsoportnál meghaladja a „zéró kovid” önkényuralmát lazító intézkedések miatti elhalálozási többletet.
Például a 0–24 korosztályon belül a nők esetén (24,9 : 7 =) 3,5-szer nagyobb az „oltás” miatti többlethalálozás aránya; az 50 és 64 év közötti nők esetén (13,7 : 7 =) kerekítve 2-szer, férfiak esetén is (12,6 : 7 =) 1,8-szeres!
Tisztelt Olvasó!
Gondolta volna? Aligha. Ezért hát, amíg e velejéig hazugságkorban élünk, érdemes mindig árgus szemekkel figyelnünk a számokkal trükköző, hivatásos átverőket: nem megint a bőrünkre játszadoznak-e éppen.
