Önteltségünk és önfeledtségünk Karácsonya
Egy ifjú arra kérte a bölcs mestert, hogy tanítsa meg a világ minden tudására, ám az szelíd mosollyal elutasította a kérést. Az ifjú végül indulatosan azt kérdezte, hogy legalább mondd meg, hogy miért nem. Azért, felelte a bölcs, mert tele vagy önmagaddal, így én már semmit nem tudok átadni neked. Ilyenkor Karácsonykor olyan jó lenne kicsit elengedni ezt az önteltségünket, és önfeledten átadni magunkat a szelíd szeretet-energiák végtelen áramlásának. Szelíden tudomásul venni, hogy az életnek önmagában sem értelme, sem célja nincs és nem is lehet. Értelmet és célt csak az adhat neki, ha bátran és önfeledten szélesre tárjuk a LÉT, a Teremtés ablakát, és bátran megszemléljük azt, hogy mi is volna a küldetésünk hivatásunk az Örök Létben.
