ŐSZBELÉPŐ (Deli Mihály verse)
Amikor a dús zöld lombok között
nyers bíborral fölragyognak fáradt
levelek, az ősz trombitálni kezd
Szinte kínos ezt megemlítenem
mert gennyes közhely és erőltetett
allegória / de fontosabb, hogy
szépségére rávetül a Törvény
s megeszi, elemészti, kiköpi
Tükröt tart vaksi tudatom elé
és a fa alá szögez emberként
hogy élvezkedjek évszakokon át
közös létünk hullámverésében
Felkent teremtményként kiemel a
misztikus Akárhonnan mélyéből
és bezár az élet ketrecébe
Lélekréssel kábít és hiteget
hogy gyönyörködjek a csodafában
s tomboljak erős ágai alatt
Őszből télbe, majd tavaszba, nyárba
Ha szédülnék is, nehogy megálljak
Egy parázsló levél nekem is jár
Magam helyett végül ezt nyújtom át
Rám néznek, méregetnek, és ha az
adatok megegyeznek, levelem
kettétépik / átölelnek / fogadnak
