Paul Craig Roberts: Amerika elpusztult az én életemben
Eredeti cikk: America Was Destroyed in My Lifetime, by Paul Craig Roberts
Schiller Mária küldeménye
Az amerikaiak azon elhalványuló generációjának tagja vagyok, akik az 1940-es és 1950-es években nőttek fel, amikor az Egyesült Államok még nemzet volt. Egy homogén népesség tagja voltam, közös nyelvvel, keresztény vallással, közös erkölcsiséggel, közös értékekkel és szemlélettel. Az akkori Atlanta Georgia államban a középosztálybeli városrészekben az emberek nem vesződtek azzal, hogy bezárják az ajtót, és az ötévesek nyugodtan sétálhattak egy mérföldet az iskolába. Volt alkalmazkodás, de ez azért volt, mert egyetértettünk. Az élet jó volt. A családok nagyok voltak és közel álltak egymáshoz. A szomszédos iskolákat tanárok és szülők (PTA) vezették. A fegyelem a nevelés miatt érvényesült, nem pedig a visszaélésszerű végrehajtás miatt. Az iskolákban nem volt rendőrség.
1964-ben elfogadtak egy polgárjogi törvényt, azzal a jó szándékkal, hogy érvényt szerezzen a 14. módosításnak, 1965-ben pedig elfogadtak egy bevándorlási „reform” törvényt. A polgárjogi törvény célja az esélyegyenlőség volt, de az EEOC a feje tetejére állította, és kvótarendszert vezetett be. A kialakult preferenciarendszer egyre inkább hátrányosan megkülönbözteti az eredeti fehér etnikumokat, amelyek még mindig, bár csökkenő mértékben, de az amerikai népesség gerincét alkotják. A fehér amerikaiakkal szembeni jogi diszkrimináció egyik legújabb példáját lásd: itt.
A bevándorlási törvény megnyitotta az Egyesült Államokat a már más kulturájú személyek tömeges beáramlása előtt. Az asszimilációt felváltotta a multikulturalizmus, a nemzetet pedig Bábel tornya váltotta fel. Ennek az lett a következménye, hogy az USA ma már nem nemzet. Egy földrajzi hely, amely egy bábeli torony, amelyben a jogok attól függnek, hogy „elnyomott kisebbség” vagy „fehér elnyomó” vagy.
Nincsenek közös értékek, nincs közös erkölcs vagy társadalmi erkölcsök, nincs közös vallás vagy nyelv. A bevándorló betolakodók a gyenge és bizonytalan fehér lakosokat figyelik, akiket az évekig tartó agymosás tett bűnössé – s azt látják, hogy eljött az ő idejük.
Fél évszázad alatt a mai eredeti fehér etnikum helyzete a biztonságosból a bizonytalanba került. Az uralkodó főáramban, a Demokrata Pártban, a médiában, az egyetemeken és az iskolarendszerben intézményesített identitáspolitikában a fehér amerikaiak hivatalosan is elnyomók. Elnyomott áldozataik a „színesbőrűek”, a homoszexuálisok, a transzneműek és a feministák, akik ragaszkodnak ahhoz a meggyőződéshez, hogy a nőket a fehér heteroszexuális férfiak elnyomják és bántalmazzák, annak ellenére, hogy a bűnügyi statisztikák szerint a fekete férfiakkal kapcsolatban élő fehér nők a gyilkosságok és fizikai bántalmazások áldozatainak figyelemre méltó százalékát teszik ki.
Életem során tanúja voltam és megtapasztaltam egy nagyszerű nemzet pusztulását, amely olyan elveken alapul, amelyeknek nehéz megfelelni, és amelyet egy olyan bűnszervezet váltott fel, amely a hatalomért minden elvet nélkülöz, amelyben a jog fegyverként szolgál, és arra szolgál, hogy a törvénytelen hatalommal szembeni fellépéseket leverje.
A 21. században, de még az 1990-es években született amerikaiak közül senki sem tapasztalt még szabad országot. A fiataloknak fogalmuk sincs arról, hogy mit loptak el tőlük.
Az amerikai fiatalokat arra nevelik, hogy boldogok legyenek egy virtuális világban, ahol mesterséges és értelmetlen szabadságokat élvezhetnek, amelyek nem fenyegetik a felettük uralkodó hatalmat.
Életem során végignéztem, ahogy egy szabad ország rendőrállammá bomlik, amelyet egyetlen erre hivatott ember sem tudna megvédeni. Mégis, Washingtonban van egy sereg FBI, CIA, NSA és szövetségi ügyész, akiknek az a dolguk, hogy üldözzék a hazafiakat és eltussolják a demokraták által ellopott választásokat.
A demokraták évtizedek óta sikeresen elcsalják a helyi és állami választásokat. 2020-ban a demokraták ellopták az elnökválasztást, és a szemünk előtt dolgoznak, hogy a következő országos választást is ellopják a korrupt amerikai igazságügyi minisztérium és az FBI segítségével, hogy Trumpot bemártják, hogy megakadályozzák újraválasztását.
Nincs más magyarázat a Trump otthonában tartott agresszív FBI rajtaütésre, arra, hogy olyan dokumentumok dobozait foglalják le, amelyekhez az FBI-nak már volt hozzáférése, csak az, hogy a közvéleményben azt a benyomást akarták sulykolni, hogy Trump bűnöző.
(...)
Az amerikai hazafiság ideája nagymértékben a hazafiak lelkiismeretlenségén nyugszik. Ők egyszerűen „tudják”, hogy Amerika, bár nem tökéletes, de a legjobb ország. Pont.
Az olyan dolgok, mint az, hogy 9/11 belső munka volt, vagy hogy az elnökválasztást ellopták a nyilvánosság szeme láttára, számukra túlzásnak tűnnek. Egyszerűen nem tudják elhinni az ilyen dolgokat az országukról. Mivel a hazafiak legnagyobb hányada republikánus, a demokraták tudják, hogy ellenfeleik arcátlansága impotenssé teszi ellenfeleiket. Nem lehet tenni valamit olyasmi ellen, amit nem ismernek fel vagy nem tudnak elismerni.
Habár remélni lehet, hogy az információ ráébreszti a valóságra az embereket, csakhogy előbb képesnek kell lenniük az információ befogadására, és ezt nem tehetik meg, ha hiszékeny hazafiságuk miatt hátat fordítanak „az Amerika tisztaságát ért alaptalan támadásoknak”. Ami a demokratákat illeti, a fehérellenes propaganda évtizedei sokukat szkeptikussá tette a „fehér Amerikával” és azokkal szemben, akik azt védik.
Minden egyes nappal egyre kockázatosabbá válik a hazugságok leleplezése, amelyeket a hamis narratívák felépítéséhez használnak; amelyeket arra használnak, hogy irányítsák az amerikaiak gondolkodását, és hogy aláássák alkotmányos védelmünket a számonkérhetetlen és zsarnoki kormánnyal szemben.
Ha egy elnökre, miközben hivatalban van, saját igazságügyi minisztériuma olyan erővel rátámadhat, mint egy tonna tégla, egy olyan nyilvánvaló koholmány miatt, mint a "Russiagate", akkor mit tehetnek velünk, a többiekkel? Az én nemzedékemet, vagy annak egy részét, az igazság, az alkotmány és az ország iránti kötelességtudattal nevelték. Mára ez a kötelességtudat lényegében eltűnt. A kötelességtudat helyett a pénz, a siker és a közösségi médiából való „kitörlés” elkerülése az érték.
A nemzetünket meggyilkolják. Nap mint nap végignézhetjük – ha odafigyelünk – intézményeinek és erkölcsi értékeinek szétverését. De a remény örök. Nem minden puccs és brutális hatalomátvételi kísérlet jár sikerrel. Talán a demokraták kísérlete is kudarcot vall. Ám minden bizonnyal sikerrel jár, ha a félelem arra kényszerít bennünket, hogy feladjuk az igazság védelmét.
(Fordítás: a www.DeepL.com/Translator /free version/ segítségével)
