Pécsi Sándor: SZKÍTA NAPHIMNUSZ

Nézz vissza Aranyszarvas!

Szállsz a Napúton, mi itt

porladunk halmok alatt.

Teuton, napnyugati

papok a kereszt alá

szorították fejünket,

régi Urunk elrabolták,

de kit kaptunk helyette?

Egy haragos Jehovát!

Adalbert püspök Íszter

Gámban fölgyújtotta

a mi jó Istenünket.

Égtek a könyvek, a mi

szent titkaink, hogy ne tudd

meg azt, honnan jössz és ki

vagy, s hová vezet az út?

Nádasba bújt a tudó,

üldözött szkíta magyar.

Félni kell a pokoltól?

Miért nem vagy már szabad?

Miért égették el az

ősi tudást, és miért

kell a tűz, a vér, a vas,

ha kényszer a hit, mit ér?

Teuton még Odinnak

áldozott, midőn szkíták

ismerték Jézust, s Buddha

nagykerék tanítását.

Máni és Zoroaster,

égi sátrában a mi

Istenünknek, szeretett

vendégi voltak mindig.

A szent hegycsúcsra nem csak

egyetlen egy út vezet.

Régi tudósaink az

idegen isteneket

nem irtották ki, tőlük  

imígyen gyarapodtunk,

kíváncsi a nemzetünk,

szabadok voltunk, s tudtunk.

Visszavezettük ősi

atyafiaságunkat

egész a vízözönig.

Héber rebbe tudása

mind benne volt a szent

könyveinkben: a múltba

rótt betűk útja vezet,

megégett história.

A muzulmán is tudja

a múltját és szent könyve

szerint megy életútja.

Őstudástól e népet

ne  foszd meg! Mindig itt volt

a földed, Hungária,

pusztító hatalomtól

foglald vissza magadnak!

Nézz Aranyszarvas vissza!

Fekszünk a Napút felé,

nyugszunk zöld halmok alatt.

Aki szkíta ivadék,

itt e földön teuton,

héber szolgája ne légy,

járj az úton szabadon,

az Aranynap a tiéd!