Petőfi „mélyálma” – 25 éven aluliaknak (Gyimóthy Gábor verse)
Nem régen nyilvánosságra került a Szilaj Csikó „hasábjain” Varga Domokos György írása a Petőfi-ügyről és a „mélyállam” garázdálkodásáról. Petőfi elhurcolásáról, és hogy ezt tények bizonyítják, eddig csak rebesgetéseket hallottam (és hasonlóan ködös dolgokat olvastam). Hogy azok szándékosan ködösített hírek voltak, az számomra világossá vált a cikk elolvasása után. Ki is nyitotta zsebemben a kulturális bicskát, azaz kibuggyantott belőlem egy verset.
25 éven aluliaknakVolt egyszer egy Petőfi,
róla szól e nóta.
Lehet, hogy Te sajnos már
nem hallottál róla.
Mert van, ki hatékonyan
tűnteti a múltat,
és amit kellett volna,
Te már nem tanultad.
S az is lehet, hogy Te már
nem olvasol verset,
csak világhálón kutatsz
hamisat és nyerset...
Ma mások a divatok
és mások a gondok.
Figyeld hát meg most, amit
Petőfiről mondok.
Költő volt és hazafi,
a lánglelke magyar,
s aki a szabadságért
akár halni akar.
Verseivel lázított
az elnyomó ellen,
s özönlött belőle a
forradalmi szellem.
Aztán csatába vonult
és nem csak buzdított,
pedig ott a túlerő
hevesen pusztított.
Mint ahogy azt írta is,
kész volt a halálra,
ám az ott nem érte őt,
ez kiderült mára !
Hadifogolyként került
burját földre, messze...
Kinyilvánítva e tény
vajon egyszer lesz-e ?!
Magyarul írt ott sokat,
s kérdem én, hogy nincs-e
jogunk azt megismerni ?
Az az ország kincse !
Gazemberek ülnek rajt’,
s azt ők ki nem adják.
Életüket féltve a
tényeket tagadják.
Attól rettegnek nagyon,
Petőfi szelleme
– ha csontváza hazajön –
visszatérhet vele.
És rádöbbenne talán
az alvó tömérdek,
hogy ahová terelik,
az idegen érdek !
Rájönne az is, aki
most csak csűr és csavar,
hogy a fene egye meg,
hisz’ ő is csak magyar !
Az illetékeseknek
ménkű nagy gazsága,
hogy ami hivatalos,
száz év hazugsága !
Gondolj hát bele kicsit,
s elpirul az orcád,
ahol ily gazság folyik,
van még olyan ország ?!
Változtass rajta tehát,
a Te föladatod,
ha magyar hazafivá
magadat avatod !
Zollikerberg, 2022 XII. 15.
