Petőfi születésnapjához közeledve (Fuksz Sándor jegyzete)

Fuksz Sándor,

az MVSZ Petőfi Sándor Bizottsága elnöke

Néhány nap múlva ünnepeljük születését, de annak pontos idejét és helyét is többen vitatják. Vajon milyen ajándékkal kedveskedjünk Neki ‒ kérdezzük magunktól? Válasszunk olyat, amit életében legjobban szeretett: az Igazsággal! Élete alkonyának igazságával, amelyet máig fogva tart egy ismeretlen cenzor.

El akarják velünk hitetni, hogy legnagyobb költőnk biztosan elesett Segesvár mellett, 1849. július 31-én.

„A történet lezártnak tekinthető, az aktát becsukták” ‒ bizonygatják.

Csakhogy a lezárás nem azonos az Igazsággal. A dogma mögött kérdések sora tornyosul, amelyeket következetesen félresöpörtek, elhallgattak vagy „legendának” minősítettek az elmúlt 150 évben.

Petőfi Sándor életének utolsó hét évét nem ismerhetjük. Csak mozaikdarabok jutottak el hozzánk Szibériai életéről, ott keletkezett írásait vagy megsemmisítették óvatos kezek, vagy titkos fiókok mélyén várnak a „szellem napvilágának ragyogására”.

Elhivatott igazságkeresők jóvoltából már sok mindent tudhatunk Segesvár utáni kálváriájáról, valamint honvédtársainak sírig tartó rabságáról, de ünnepelhetjük-e felhőtlen örömmel az Új évet, ha a nemzet legnagyobb fiától tagadjuk meg az Igazságot? Érdemel-e szabadságot népe, ha azt megtagadja legelhivatottabb harcosától?

„Ébredj hazám…” ‒ figyelmeztet A nemzethez írott versében.

Hát ébredjünk végre!