top of page

Petraeus elképzelése szerint román, lengyel és amerikai csapatok vonulnának be Nyugat-Ukrajnába




Vukics Ferenc jegyzete

Tegnap már tudósítottunk arról, hogy az amerikai adminisztrációhoz közel álló tábornok David Petraeus nemrégiben javaslatot tett arra, miszerint Washingtonnak és szövetségeseinek szükség esetén be kell avatkozniuk a Moszkva és Kijev között zajló konfliktusba.

Petraeus szerint az általa szorgalmazott katonai akció nem NATO-beavatkozás lenne, hanem "egy, az USA által vezetett multinacionális erő, és a NATO-szövetségesek döntő része kimaradna". Más szóval, egy amerikai vezetésű több nemzetet is magába foglaló erő (Combined Joint Task Force – Operation Inherent Resolve /CJTF-OIR/) alakulna, követve a korábbi az iraki mintát, amely hagyományos szárazföldi, légi és tengeri erőkből állna.


Petraeus javaslata továbbra is erősen foglalkoztatja az amerikai vezetést, ezért Douglas Macgregor nyugállományú ezredes a The American Conservative vezető munkatársa, a Trump-kormányzat védelmi miniszterének korábbi tanácsadója a The Conservative c. lapban közölt „Will Biden Gamble on a Ukraine Coalition?” c. írásában újra felhívta a figyelmet az akció veszélyeire.

Petraeus elképzelése szerint ugyanis román, lengyel és amerikai csapatok vonulnának be Nyugat-Ukrajnába, hogy biztosítsák a Zelenszkij-rezsim továbbélését.

A kritikus infrastruktúrára mért csapások nagyon nehéz helyzetbe hozzák Ukrajnát. Ha a légicsapások tovább folytatódnak, akkor előfordulhat, hogy megoldhatatlan helyzetbe kerül Kijev. A lengyelek már a háború első időszakában jelezték, hogy a véleményük szerint az ukrán hátország biztosítását egy légtérzár és a Nyugat-Ukrajna megszállása tudná szavatolni. Míg az orosz hátország szinte teljesen problémamentes, addig Ukrajna teljes területét érik az orosz akciók, ami lényegesen megnehezíti a kijevi vezetés dolgát.


Volodimir Zelenszkij elnök a cseh televíziónak adott interjújában két nappal ezelőtt kijelentette, hogy maga sem gondolta volna, hogy Ukrajna ennyi mindent el tud viselni az orosz agresszió során: „nem gondoltam volna, hogy ennyit kibírunk. És ráadásul emelkedett hangulatban. Vagyis nem panaszkodunk. Nem kell minket sajnálni. Nem gyalogolunk a háborún és a tragédián keresztül. Futunk. Meglep, hogy az ukrán emberek képesek erre.” Zelenszkij rámutatott, hogy ez azért van így, „mert amíg nincs háború, tanulhatsz katonai akadémián vagy nem, lehetsz civil, energetikus, tanár vagy taxisofőr. És amikor jött a háború, mindenki katona lett. Mert valaki a lövészárokban van, valaki utazik, valaki önkéntes lesz, valaki a nemzetközi porondon szerepel – de ez mind a front”.


Az államfő megjegyezte, hogy kellemesen meglepte az ukrán nemzet. Szerinte azok, akik elhagyták az országot, most már szeretnének hazatérni.


„Mindig is inspiráltak az embereink. Nem mindenki hitt nekem. Ha külföldre mentem, ott gyönyörű városok, gyönyörű utcák, emberek voltak. És mindig haza akartam térni. És a menekültjeink is azt mondták, hogy valami nem tetszik nekik Ukrajnában. Szerintem minden országban van, amit nem szeretnek az állampolgárok. De amikor kitört a háború, és az emberek elmenekültek, rájöttek, milyen szép a mi országunk” – magyarázta a cseheknek Volodimir Zelenszkij.


Miközben mindenki azt találgatja, hogy mi is zajlik Herszonban, Natalia Humeniuk, az ukrán Déli Parancsnokság szóvivője óvatosságra intett mindenkit, mondván, hogy Oroszország szokatlan manővere Herszonban csapda lehet az ukrán erők becsalogatására.

Denisz Smihal, miniszterelnök tegnap kijelentette, hogy vészhelyzeti lépésként evakuációs terveket dolgoznak ki minden megye részére. Az ukrán kormány egyelőre csak azon régiók lakosainak evakuálására szólít fel, amelyek a frontvonal közvetlen közelében vannak, de minden megyére kidolgozott kiürítési terveket: „a tegnapi hírek bizonyos területi közösségek, régiók kiürítéséről szóltak. Most arra szólítjuk fel az embereket, hogy csak azokat a területi közösségeket hagyják el, amelyek a frontvonal közvetlen közelében találhatók.” De mint hangsúlyozta, „valójában minden megyére kidolgoztunk evakuálási terveket, de ez egy rendkívüli lépés, amelyet végső megoldásként alkalmazunk”. Denisz Smihal szerint az a forgatókönyv is elképzelhető, amely teljes régiók kiürítését jelenti, de a kormány mindent megtesz ennek elkerülése érdekében. Korábban Olekszij Kuleba, a Kijev Megyei Katonai Adminisztráció vezetője kijelentette, hogy Kijev megye lakóit átmenetileg más régiókba költöztetik, ha az áramellátással kapcsolatos helyzet kritikussá válik.


Közben Oroszország újabb rakétákat és drónokat vásárolhat Irántól. Az ukrán légierő elismerte, hogy ezek ellen továbbra sem tudja megvédeni magát.

Az iráni-szaúdi konfliktus beharangozása máris mutatja, hogy milyen komoly hatással is vannak az ukrajnai események a világpolitikára. Irán akkor nem tud szállítani rakétákat és drónokat, ha éppen ezekre az eszközökre lesz szüksége egy új konfliktusban.

Roman Gorbacs az ukrán szárazföldi csapatok vezérkari főnöke kijelentette, hogy szigorítani fognak a mozgósítási szabályokon. Elmondása szerint az ukrajnai mozgósítást az oroszországi részleges mozgósítástól teszik függővé. Az a tény, hogy az oroszok megnövelik a fronton harcoló alakulataik létszámát, az ukrajnai helyzeten is változtat. A vezérkari főnök közölte, hogy valamennyi territoriális hadkiegészítőnek megvannak a konkrét tervei arra, hogy hány embert és kiket kell behívni a hadseregbe. Amennyiben súlyosbodna a helyzet a frontvonalakon, ezek a hadkiegészítők is szigorítani fogják a sorozás feltételeit. Azonban az oroszok lépésein múlik az, mennyire szigorítanak az ukrajnai mozgósításon.

Roman Gorbacs azt is megjegyezte, hogy visszaesett a katonai frontszolgálatra önként jelentkezők száma.

Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa a világszervezet Biztonsági Tanácsának ülésén (BT) kijelentette, hogy mintegy 14 millió embernek kellett elmenekülni otthonából Ukrajnában Oroszország hadművelete miatt. Egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy Ukrajna lakossága „a világ egyik legkeményebb telével kénytelen szembesülni rendkívül nehéz körülmények között”, ideértve a polgári infrastruktúrában okozott további háborús pusztítást, ami „a humanitárius segítségnyújtást egy cseppé teszi a szükségletek tengerében”.

Mindez azt jelenti, hogy Ukrajna nem áll jól. Nem véletlen, hogy Zelenszkij felesége portugáliai látogatása során már arról panaszkodott, hogy az ő véleménye szerint Ukrajna lassan magára marad:Nem akarom elhinni, hogy Ukrajna támogatása enyhül. Hiszem, hogy a józan ész, az empátia és az érzelmek győzedelmeskednek” – nyilatkozta Ukrajna first ladyje a Reutersnek, arra kérve az embereket, hogy gondolkodjanak el azon, milyen világban szeretnének élni.

Douglas Macgregor talán ezért is fordít kiemelt figyelmet Petraeus tervének.

„A washingtoni kormányzat egy kockázatos és bizonytalan európai beavatkozást fontolgat.


Amikor Bonaparte Napóleon megkezdte 1812-es hadjáratát Oroszország meghódítására, a történelem legnagyobb 'készségesek koalícióját – coalition of the willing' vezette. Bonaparte több mint 400 000 fős hadseregét a francia mag mellett olasz, holland, német és lengyel katonák alkották. Ők a legjobb esetben is lelketlenek voltak. Őszintén szólva, a franciákon kívül csak Napóleon lengyel szövetségesei voltak igazán lelkesek a Moszkva elleni hadjáratért.

Mire Bonaparte többnemzetiségű hadereje elérte Moszkvát, a bénító hideg, a pusztító csaták, a kimerültség, a betegségek és a rossz logisztikai tervezés az eredeti inváziós haderőt a felére csökkentette. Nem telt el sok idő, és Poroszország és északnémet szövetségesei átálltak az oroszokhoz, míg a többiek (a lengyelek kivételével) dezertáltak vagy meghaltak a hazafelé tartó menetelés során.

Ma úgy tűnik, hogy a Biden-féle Fehér Ház egy Oroszország ellen irányuló multinacionális erő alkalmazását fontolgatja. A NATO-szövetség képtelen egyhangú döntést hozni arról, hogy katonai beavatkozással támogassa Ukrajnát az Oroszországgal vívott háborúban. De amint azt David Petraeus nemrégiben jelezte, az elnök és tábornokai 'a tenni akarók koalíciójában' gondolkodik. A koalíció állítólag elsősorban, de nem kizárólag lengyel és román erőkből állna. Az ukrajnai bevetést az amerikai erők vezetnék.

Minden katonai hadjárat a hadműveleti tervezés és a végrehajtást megalapozó stratégiai feltételezések alapján sikeres vagy sikertelen.

Először is fel kell tennünk a kérdést, hogy mi is a koalíció célja? A cél az orosz erők kiűzése ukrán területről? A cél az ukrán védelmi vonalak megerősítése és a tárgyalásokhoz szükséges tűzszünet elérése? Vagy a koalíció csupán eszköz arra, hogy a NATO-szövetség többi tagját belerángassák egy olyan háborúba Oroszországgal, amelyet csak nagyon kevés európai fog támogatni?

Másodszor, mit fognak tenni az amerikai légi és szárazföldi erők, ha a lengyel és román határok átlépésének pillanatától kezdve határozottan bevetik őket Nyugat-Ukrajnában? Az orosz főparancsnokság kétségtelenül az amerikai katonai komponenst fogja azonosítani a koalíció súlypontjaként. Ebből következik, hogy az orosz katonai erő mindenekelőtt az amerikai harcászati struktúra megsemmisítésére fog összpontosítani, annak űralapú parancsnoki, irányítási, hírszerzési, megfigyelési és felderítési képességeivel együtt.

Harmadszor, Washington politikai okokból építi ki a 'készségesek koalícióját', vagy azért, mert erőforrás-igényesnek látja az akciót, és szüksége van regionális szövetségesekre, hogy megosszák a terheket? Mivel valószínűtlen, hogy a hagyományos amerikai katonai erő egyedül legyőzné a hagyományos orosz katonai erőt, az USA vezette koalíció össze tudja-e állítani az orosz erők feletti uralomhoz szükséges változatos katonai képességeket, amelyek elegendő ütőképességgel rendelkeznek ahhoz, hogy kikényszerítsék az orosz viselkedés megváltoztatását? Ugyanilyen fontos, hogy az amerikai és a szövetséges erők meg tudják-e védeni Európa számos közlekedési hálózatát, valamint légi és tengeri bázisait az orosz légi és rakétatámadástól?

Negyedszer, a koalíció hadműveleteinek végrehajtásában lesznek-e a szövetséges partnerek számára lényegesnek tartott korlátozások? Mindig is léteznek nézetkülönbségek abban a kérdésben, hogy hogyan kell harcolni az ellenféllel, milyen messzire kell elmozdulni, és mennyit kell kockáztatni. A konkrét célok tisztázatlansága súlyos következményekkel járhat. Más szóval, mennyi egységet várhatnak el az amerikai katonai parancsnokok valóban szövetségeseiktől a háborúban, és a parancsnokság egységének igénye felülírja-e a tisztán nemzeti érdekeket? Hasznos megjegyezni, hogy Moszkva teljes fennhatóságot élvez minden hadereje felett, beleértve partnerei és szövetségesei erőit is. Az orosz parancsnokság egysége abszolút értékű. Moszkvának nem kell megbirkóznia a koalíciós tagok eltérő preferenciáival és véleményével.

Végül Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára ragaszkodik ahhoz, hogy ha Ukrajna nem győzne az Oroszország elleni háborúban, azt a NATO vereségeként értelmeznék. Az orosz katonai erővel való konfrontációban az amerikai szárazföldi erőkre mért súlyos veszteségek nem Washington vereségét is jeleznék? Milyen gyorsan tudnák az amerikai és szövetséges erők pótolni a veszteségeiket? A súlyos amerikai veszteségek felvetnék-e az amerikai nukleáris válaszcsapás veszélyét? Mikor veszélyezteti Ukrajna támogatása a NATO biztonságát és túlélését?

Washington nemrégiben bejelentett stratégiai kétértelműsége a 'nukleáris fegyverek első bevetésével' kapcsolatban további kérdéseket vet fel. A Biden-kormányzat szóvivői jelezték, hogy az elnök nem fogja betartani 2020-as ígéretét, és kijelenteni, hogy a nukleáris fegyverek egyetlen célja az Egyesült Államok vagy szövetségesei elleni nukleáris támadás elrettentése.

Ehelyett Biden elnök jóváhagyta az Obama-kormányzat politikájának egy olyan változatát, amely nemcsak nukleáris támadás megtorlásaként, hanem nem nukleáris fenyegetésekre adott válaszként is engedélyezi a nukleáris fegyverek alkalmazását.

Biden elnök döntése legalább annyira veszélyes és romboló az amerikai és szövetséges célok szempontjából, mint a Morgenthau-terv volt: a Németország ipartalanítására irányuló terv, amelyet bár elutasítottak, valószínűleg legalább fél évvel meghosszabbította a náci Németország elleni háborút. Valaki Washingtonban tényleg azt hiszi, hogy ez az új politika csökkenti az Oroszországgal vívott nukleáris háború valószínűségét?

A katonai stratégia az eszközök és a célok viszonyáról szól. A nemzeti politikai és katonai vezetők az eszközökkel vannak elfoglalva, és túl keveset gondolkodnak a célokról. Nem elég jó technikusnak lenni, a mai politikai és katonai vezetőknek komoly stratégáknak kell lenniük, akik élesen érzékelik azokat a korlátokat, amelyeket Amerika erősségei és gyengeségei szabnak a stratégiai döntéseknek.

Nem szabad alábecsülni a konfliktus eszkalálódásának az amerikaiak és az európaiak számára jelentkező költségeit. Az elnöknek és tábornokainak fel kell ismerniük, hogy a katonai kudarc mennyire káros lenne az amerikai társadalomra nézve, amelyet már meggyengítettek a 20 éve tartó önpusztító iraki és afganisztáni bevetések. Az amerikai katonai morál mélyponton van. Az amerikai fegyveres erők, különösen a szárazföldi erők toborzása nehezebb, mint bármikor az 1970-es évek óta. Az amerikai gazdasági teljesítmény törékeny. Európa gazdasági kilátásai még sötétebbek.

Az Oroszországgal vívott harcában Bonaparte nemcsak ellenfelét, hanem szövetségeseit is súlyosan rosszul ítélte meg. Biden elnök és tábornokai nem követhetik el ugyanezt a hibát Ukrajnában.”






456 megtekintés

Commenti


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page